Olvastam egy cikket a zöldgazdálkodásról – miért van az, hogy a természetvédelmet átengedtük a libsiknek, s ha az ember aggódni akar az erdőkért, megkapja árukapcsolásként a gendert? –, és ott leltem egy kitételt. „A természet intelligenciája.” Arra kéne rábízni dolgokat, mert a természet – úgymond – intelligens.

Mivel ezt a zöldséget sokszor hallom, kifejteném a véleményem.

A természetnek nincs intelligenciája. A természetnek törvényei vannak. Tömegvonzás, energiamegmaradás, a matematikai törvényei, a fizikai törvény. A természet ezeket „meghozta”, és kész. Hidegen hagyja, hogy neked nincs kedved lezuhanni a szikláról. Ha kiállsz a szakadék szélén egy párkányra, mert hülye vagy, és keresed a veszélyt, akkor lezuhansz és meghalsz. Ő – a természet – törvényt hoz, más nem érdekli. Az intelligencia ellenben a törvények kijátszása a fennmaradás érdekében. Az intelligencia az, hogy a körülmények változnak, esetleg kedvezőtlenebbek lesznek, de te trükközöl, hogy ne pusztulj el.

A törvény nem intelligens, nem átérző, nem rendes, nem tiszta és nem ezoterikus akármi, pusztán létezik. A vármegye meghozta a törvényt, hogy ekkor és ekkor van hetivásár. Nem érdekli, hogy Mózsi bácsi épp beteg. Ő meghozta és kidoboltatta. Intelligenciája a Mózsi bácsinak van, aki kitrükközi a hetivásárt vagy a füstadót.

Felejtsük el a természettel kapcsolatos spirituális blablát. A természet nem rendes, nem tiszta, nem jó, nem óvó anyuka, nem gondoskodik.

A természet létezik.

Isten teremt. Elhangzott kezdetben az ige. „Legyen világosság!” És lőn világosság. Legyen! Ez a teremtés szava. S mivel a teremtmények alkalmazkodnak teremtőjükhöz, végrehajtják parancsait. Ezért van, hogy minden élőlény első és legalapvetőbb törvénye az önfenntartás. Legyen élet. Legyen nyúl, kutya, madár. És legvégül legyen ember.

És mivel mi létezünk és teremtve vagyunk, örök és legelőrébb való törekvésünk, hogy megmaradjunk.