– Magyarországon gyalázatos állapotban van a sajtószabadság, ebben politikusok, civil szervezetek, emberjogi képviselők éppen úgy egyetértenek, mint számos nemzetközi orgánum. Szeretettel köszöntöm itt, az ATV stúdiójában a baloldali aktivistát. Igaz, hogy ma gyakorlatilag lehetetlen megszólaltatni az ellenzéki hangot?

– Valóban lehetetlen. Éppen most jövök a Hír TV-ből, ahol egy liberális irodalmi lap főszerkesztője is elmondta, hogy egyszerűen nem maradt más fórum a számunkra, mint a sípolás.

– Igen, közben a nézők láthatják a képeken, amint szélsőséges kormánypártiak próbálják belefojtani a sípot néhány nemzetközileg is ismert bátor emberbe. Hát valóban, megrázó képsorok ezek, a szólás- és sajtószabadság végnapjai.

– A Magyar Narancsban jelent meg erről egy kitűnő elemzés, de említhetném a Népszavát, a HVG-t vagy a 168 Órát, amely ugyancsak írt arról, hogy egyszerűen nem tudhatjuk meg, mit gondolnak a baloldali emberek a világról. Az RTL Klub híradója cáfolhatatlan riportot közölt a kormányzati arroganciáról, a szabadságjogok lábbal tiprásáról, a diktatúra mibenlétéről. Arról, hogy ezt a mocskos, korrupt, gazember kormányt nem lehet bírálni, nincs tere annak, hogy Rogán arisztokrata allűrjeiről, Orbán rokonságának meggazdagodásáról akár csak egy szó is elhangozhassék.

– Pontosan így látom én is. A Magyar Nemzetnek nyilatkozott például egy népszerű művész, aki kifejtette, hogy kizárólag egyféle narratíva érvényesülhet a közéletben, talán ezért is volt olyan sikeres Julius Caesar című előadásuk, ahol a diktátorban nem volt nehéz ráismerni a bírálhatatlan Orbán Viktorra. Az emberek félnek, alig mertek felállva tapsolni, többen elmondták az Index.hu-nak és a 444.hu-nak, hogy a Fidesz véleményterrorja keményebb, mint ami az ötvenes években volt. A kádárinál egészen biztosan szörnyűbb.

– Így van! A demokratáknak nem is maradt más lehetőségük, mint erőszakkal megdönteni ezt a senki által nem támogatott, mindenkit rettegésben tartó kormányt.