Friederike Beck könyvének ismertetése

Előző számunkban ezzel a mondattal zártuk az aktuális ismertetést: „Úgyszintén Líbia vált a transzszaharai kriminális gazdaság és a terrorizmus finanszírozásának egyre nagyobb központjává.”

Folytassuk tehát innen.

Líbia egyre inkább azon Szíriából érkezett migránsok tovább­indulási pontjává vált, akiket Libanonon és Egyiptomon keresztül vittek Líbiába. Ugyanakkor egyre több afrikait is odacsempésztek a Szahara alatti régióból. Kadhafi líbiai elnöknek a Nyugat által kivitelezett megdöntése és meggyilkolása után a migránscsempészet drámai mértékben megnőtt. A Kadhafi-rendszer mindenfajta eszközzel, beleértve az Olaszországgal kötött szerződéseket, igyekezett erősen korlátozni a becsempészett migránsok számát: 2010-ben csak 4500 menekültet halásztak ki a tengerből, míg 2014-ben ez a szám legalább 170 ezerre nőtt annak ellenére, hogy az egész országban és a földközi-tengeri átkelőhelyeken jelentősen nőtt a bizonytalanság.

„4500-ról 170 ezer. Ez az eredménye a nyugati értékközösség és Európa, valamint általában valamennyi érintett ember érdekei ellen irányuló politikájának.”

Sajnos, írja a szerző, ez nem minden. A Kadhafi utáni Líbiában az iszlamista milíciák a migránsok számára börtönöket üzemeltettek. Annak érdekében, hogy ezeket a táborokat megtöltsék, a migránsokat összeterelték, és a családjaiktól hozzátartozóik szabadon bocsátásáért váltságdíjat követeltek. Ha nem tudtak a követelt összeggel előállni, akkor az érintetteknek gyakran hónapokon át kellett dolgozniuk, mégpedig sokszor igen nehéz fizikai munkát végezve, és nem ritkán szexuális kizsákmányolásnak voltak kitéve.

Ezt követően a milíciák pénzért továbbadták a migránsokat a csempészeknek. A csempészek nyolcszáz és ezer dollár között kasszíroztak személyenként a Líbián történő átutazásért, majd pedig további 1500–1900 dollárt kaptak a Földközi-tengeren csónakkal/hajóval történő szállításért. A csempészek gyakran erőszakkal sajtolták ki a pénzt. A csónak fajtájától függően a tengeren történő átkelést több száz migránssal is végre tudták hajtani. Ennek során senki nem aggódott a migránsokért vagy utazási célpontjukért, ugyanis mindenki abból indult ki, hogy az átkelés valamelyik pontján megmentik a migránsokat.

Mindezzel természetesen a csempészhálózat járt a legjobban. Megteltek kasszái, és ez nemhogy hozzájárult volna az egész problematika kezeléséhez, ellenkezőleg, erősítette a bűnözői csempészhálózat működését. A csempészek egyre mohóbbak lettek: mind több migránst akartak szállítani, és így tovább nőtt a kizsákmányolt emberek száma. Ennek során különösen nyugtalanítóvá vált, hogy ezen állítólagos humanitárius cselekedetek révén az Iszlám Állam kasszájába is egyre több pénz áramlott.

Közben Egyiptom egyre inkább lezárta határait a szíriai migránsok előtt, úgyhogy 2015-től kezdődően a határátlépés mind jobban a Sínai-félsziget felé tolódott el, ahol az Iszlám Állam igen aktív volt a menekültbizniszben.

A jövő héten az „Európa demográfiai deficitje” című dosszié ismertetésével folytatjuk.