A titkos migrációs program VII.
Líbia egyre inkább azon Szíriából érkezett migránsok továbbindulási pontjává vált, akiket Libanonon és Egyiptomon keresztül vittek Líbiába.Friederike Beck könyvének ismertetése
Előző számunkban ezzel a mondattal zártuk az aktuális ismertetést: „Úgyszintén Líbia vált a transzszaharai kriminális gazdaság és a terrorizmus finanszírozásának egyre nagyobb központjává.”
Folytassuk tehát innen.
Líbia egyre inkább azon Szíriából érkezett migránsok továbbindulási pontjává vált, akiket Libanonon és Egyiptomon keresztül vittek Líbiába. Ugyanakkor egyre több afrikait is odacsempésztek a Szahara alatti régióból. Kadhafi líbiai elnöknek a Nyugat által kivitelezett megdöntése és meggyilkolása után a migránscsempészet drámai mértékben megnőtt. A Kadhafi-rendszer mindenfajta eszközzel, beleértve az Olaszországgal kötött szerződéseket, igyekezett erősen korlátozni a becsempészett migránsok számát: 2010-ben csak 4500 menekültet halásztak ki a tengerből, míg 2014-ben ez a szám legalább 170 ezerre nőtt annak ellenére, hogy az egész országban és a földközi-tengeri átkelőhelyeken jelentősen nőtt a bizonytalanság.
„4500-ról 170 ezer. Ez az eredménye a nyugati értékközösség és Európa, valamint általában valamennyi érintett ember érdekei ellen irányuló politikájának.”
Sajnos, írja a szerző, ez nem minden. A Kadhafi utáni Líbiában az iszlamista milíciák a migránsok számára börtönöket üzemeltettek. Annak érdekében, hogy ezeket a táborokat megtöltsék, a migránsokat összeterelték, és a családjaiktól hozzátartozóik szabadon bocsátásáért váltságdíjat követeltek. Ha nem tudtak a követelt összeggel előállni, akkor az érintetteknek gyakran hónapokon át kellett dolgozniuk, mégpedig sokszor igen nehéz fizikai munkát végezve, és nem ritkán szexuális kizsákmányolásnak voltak kitéve.
Ezt követően a milíciák pénzért továbbadták a migránsokat a csempészeknek. A csempészek nyolcszáz és ezer dollár között kasszíroztak személyenként a Líbián történő átutazásért, majd pedig további 1500–1900 dollárt kaptak a Földközi-tengeren csónakkal/hajóval történő szállításért. A csempészek gyakran erőszakkal sajtolták ki a pénzt. A csónak fajtájától függően a tengeren történő átkelést több száz migránssal is végre tudták hajtani. Ennek során senki nem aggódott a migránsokért vagy utazási célpontjukért, ugyanis mindenki abból indult ki, hogy az átkelés valamelyik pontján megmentik a migránsokat.
Mindezzel természetesen a csempészhálózat járt a legjobban. Megteltek kasszái, és ez nemhogy hozzájárult volna az egész problematika kezeléséhez, ellenkezőleg, erősítette a bűnözői csempészhálózat működését. A csempészek egyre mohóbbak lettek: mind több migránst akartak szállítani, és így tovább nőtt a kizsákmányolt emberek száma. Ennek során különösen nyugtalanítóvá vált, hogy ezen állítólagos humanitárius cselekedetek révén az Iszlám Állam kasszájába is egyre több pénz áramlott.
Közben Egyiptom egyre inkább lezárta határait a szíriai migránsok előtt, úgyhogy 2015-től kezdődően a határátlépés mind jobban a Sínai-félsziget felé tolódott el, ahol az Iszlám Állam igen aktív volt a menekültbizniszben.
A jövő héten az „Európa demográfiai deficitje” című dosszié ismertetésével folytatjuk.