Friederike Beck könyvének ismertetése

Folytassuk a könyvet az Európa demog­ráfiai deficitje című dosszié ismertetésével. Ebből ezt idézi a szerző:

Az EU lakossága ma csaknem félmilliárd ember, és az unió a világgazdaság vezető hatalma. De Európa helyzetét veszélyezteti, ha a születési arányok továbbra is a jelenlegi szinten maradnak az elkövetkező évtizedekben. A lakosság csökkenése a gazdaság stagnálását is magával hozhatja. Európa gazdasága munkaerőre és fogyasztókra, míg szociális rendszerünk a dolgozó népesség és a nyugdíjasok nagyjából vett egyensúlyára van utalva.

Egy évszázaddal ezelőtt a világ lakosságának több mint 15 százaléka élt a mai EU országaiban. Jelenleg ez már csak hét százalék, de 2050-ig ez az arány már csak öt százalékot fog kitenni.

Látható, vonja le a következtetést Frie­derike Beck, hogy mi hajtja az EU-t. Az, hogy a csökkenő lakosság kérdésessé teszi a fétissé vált gazdasági növekedést, és megnyesné a konszernek értékesítési volumenét és profitját.

A dosszié így folytatódik:

Belátható az is, hogy a gazdasági növekedés és az innovációs képesség veszélybe kerül, ha hiányzik az utánpótlás, és a lakosság zsugorodik, vagyis kevesebb ember járul hozzá az értékek megteremtéséhez. A kevesebb ember csaknem minden esetben automatikusan a gazdaság zsugorodását is jelenti.

Azaz, írja Beck, az EU nagy problémának tekinti azt, ami teljesen normális: vagyis, hogy egy magas szintű fejlődésre jutott gazdaság valamilyen ponttól bizonyos telítettségi fokot ér el anélkül, hogy figyelemre méltó gazdasági növekedést tudna biztosítani. Az egész világ végül is csak akkor tud végtelenül növekedni, hogyha jelentős fogyasztói tömegeket importálnának.

Az EU háttérdossziéja nem beszél arról, hogy például Japánban, ahol már évtizedekkel korábban, mint Németországban és más európai országokban, csökkenni kezdett a lakosság száma, mindennek ellenére innovációkkal és a termelékenység növelésével erősíteni tudták a gazdaságot.

A dosszié azután aggódva azt írja: „Az egészségügyi és ápolási költségek is problémákhoz vezethetnek, ha egyre kevesebb aktív fiatal munkavállalónak kell finanszíroznia az egészségügyi rendszert, amelynek mind több idős embert kell ellátnia.”

Az EU-elitek attól tartanak, hogy Európa geopolitikai súlya csökken a világban a saját népessége megfogyatkozásának következtében. Csakhogy mindez egyszerűen csak álca, ugyanis ha emiatt valóban annyira aggódtak volna az EU-elitek, akkor már korábban igyekeztek volna kitervelni valamit egy hatékonyabb népesedési politika kialakítására ahelyett, hogy kizárólag az állítólagosan elkerülhetetlen tömeges emberimportra koncentráltak volna.

E dosszié a Migráció mint megoldás? fejezetében arról tanakodik, hogy tartható-e a 2004/2005-ös nagy, 2 milliós bevándorlási szint, különös tekintettel ennyi ember beilleszkedésére.

Ezzel kapcsolatban a következőket írja:

Az Európai Bizottság egyik, az Európai Parlament szocialista tagja, Françoise Castex által készített tanulmánya szerint 2050-ig kereken 56 millió, munkába álló migránsra lenne szükség, hogy az EU-n belül a már ott lévő lakosság számának elkerülhetetlen csökkenését kompenzálni lehessen. Ez mindenek­előtt olyan alacsony születési aránnyal rendelkező nagy országokra vonatkozna, mint Németország, Spanyolország, Olaszország és Lengyelország.

Amihez azonban hozzáteszi az EB: sajnálatosan – mint azt egy Eurobarometer-felmérés mutatja – az unió lakosságának csak mintegy 40 százaléka tekint a bevándorlásra pozitívumként, és ezért van szükség arra, hogy Brüsszel az eddigieknél jobban segítse a menekültek beilleszkedését.

(Folytatjuk.)