Friederike Beck könyvének ismertetése

Folytassuk a 7. fejezetet a következő című alfejezettel: Európa teljes átalakítása egy posztnacionalista, globális demokráciára a migrációs agenda segítségével.

Ulrike Guérot, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának tagja, Joachim Gauck, a korábbi német elnök elv- és valóságos barátja 2015 májusában így beszélt: „Egészen nagy fába vágtuk a fejszénket. Nevezetesen Európa teljes átalakításába. Az Európai Egyesült Államok – ez tegnap volt. Európai Köztársaság – ez a holnap.”

A szerző felteszi a kérdést, mi ez a többes szám első személy? Vajon a hölgy „pluralis majestatis”, azaz fejedelmi többes számban beszélt, vagy pedig olyan EU-stratégák és „jövőbelátók” elit csoportjáról, amely félmilliárd ember életét akarja megváltoztatni azok megkérdezése és mindenfajta demokratikus legitimitás nélkül?

Az EU elitje rájött arra, hogy eddigi projektje jelentősen megakadt. Most azt akarják, hogy ne sodorja el őket a problémáknak az az özöne, amelyért ők maguk a felelősek – gyorsan egy alternatív projektet reklámoznak, és tapsolnak neki, hogy a cselekvés seprűnyelét a kezükben tartsák.

Az abban az időben elhunyt híres német szociológus, Ulrich Beck halála előtt Guérot-ék segítségére sietett, amikor kijelentette: „Amíg az európai integráció fölötti autoritást átengedjük az európai nemzetállamoknak, Európa nem menthető meg.”

Nos, miként lehet megfosztani az európai nemzetállamokat az autoritásuktól? Ennek egy rendkívül hatékony eszköze a migráció. Ulrike Guérot az európai nemzetállamok teljes „leköszönésének” folyamatát nagyjából még három évtizedre teszi. Elmondta még, hogy Richard Coudenhove-Kalerginek, „Európa” atyjának, a Páneurópai Unió alapítójának „euro­negroid” koncepciója is csak mintegy harminc év alatt valósítható meg.

Az Európai Demokrácialabor igazgatójaként küldött videoüzenetében – amelyet 2016 májusában tett közzé a neten – a professzor asszony arra panaszkodott, hogy az EU-ban a polgárok egyenlősége az adókat, a jogokat és a választás jogát illetően még nem alakult ki, ami akadályozza az Európai Köztársaság projektjét. Guérot az európai államok megmaradt szuverenitását az EU-n belüli egységesítés továbbmélyítése akadályának tekintette, miközben ott van a két legnagyobb ellenség, a populizmus és a nacionalizmus.

A szerző ezután több, hasonló szellemű nyilatkozatot idéz Guérot-tól, mint ahogyan a német közszolgálati Deutsch­landfunkban elhangzott interjúját is, amelynek során a műsorvezető megkérdezte tőle, hogy hány millió ember venné igénybe azt a vendégjogot, amiről beszélt?

Guérot így felelt: „Azt nem tudjuk. Amit tudunk, az az, hogy a rendelkezésünkre álló számok alapján jelenleg 60 millió menekült igyekszik Európa felé… sokan vannak, akik már egyáltalában nem menekültekről beszélnek, hanem természetes, globális vándorlási mozgalmakról vagy népvándorlásokról, mint amelyekről már tanultunk a történelemkönyvekből. Mint ami Krisztus után a hatodik évszázadban történt, amikor nagy népvándorlásra került sor. Emlékezzünk egyébként arra, hogy az európaiak amúgy is Afrikából származnak. Az emberi történelem ősidejében az volt a helyzet, hogy minden európainak afrikai gyökerei voltak. Most azután szintén nem szabad elfelejtenünk, hogy a világ minden időkben mobil volt az emberek számára”.

Friederike Beck ezt a megdöbbentő kijelentést azzal kommentálja, hogy vajon Guérot nekünk, „alulpigmentált afrikaiaknak” vajon miért nem említette az akkori népvándorlás eredményét, azaz a Római Birodalom szétesési jelenségeit, és miért nem említi azt, hogy milyen hatással lenne az európai szociális államra hatvanmillió bevándorolt ellátása?

(Folytatjuk.)