Friederike Beck könyvének ismertetése

Folytassuk tehát ezen kulcsfontosságú, 8. fejezet ismertetését, amelyben megláthatjuk, milyen alapon tárta ki Németország – saját országa és egész Európa – kapuit a migránsok előtt.

Németország elhatározta, hogy „a nyugati értékközösség” projektjei számára „átveszi” a globális vezetés felelősségét. A közszolgálati Mitteldeutscher Rundfunk ezt „paradigmaváltásnak” nevezte. Ami együtt járt a német hadsereg külföldi szerepvállalásának a megnövelésével is. A hadsereg 2016-os „Fehér könyvében” volt olvasható, hogy Németország „a globális rendben való aktív részvétel” előtt áll, és ennek része a harc az „európai békerendet veszélyeztető Oroszország” ellen.

A szerző különféle idézetekkel egyértelművé teszi, hogy Merkel mindezt amerikai megbízásra tette. Majd aláhúzza, hogy mindebben Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke fegyelmező őrmestert játszik. Timmermans azt akarja, hogy az EU újra találja ki magát. Ezért forszírozza, hogy alakítsák át a menekültrendszert, és az abban részt vevő eddigi nemzeti hatóságokat váltsa fel egy máltai központú, a menekültkérdésben illetékes támogató hivatal (EASO). Ennek a hivatalnak kellene a jövőben minden menekülteljárást ugyanazon szabályok szerint kiviteleznie, és az uniós tagországokat a menekültek felvételére kényszerítenie. Azt is akarja, hogy az az ország, amely a jövőben a menekültek befogadását megtagadja, negyedmillió euró büntetést fizessen menekültenként annak az államnak, amely az illetőt befogadja.

A következő a fejezet alcíme: A Földnek egyetlen pici darabkája se legyen „sokszínűség” nélkül.

2015. október 1-jén az Európai Bizottság alapjogi kollokviumot rendezett Tolerancia és tisztelet: az antiszemitizmus és iszlámellenes gyűlölet megakadályozása és leküzdése Európában elnevezéssel. A migrációról és a multikulturalizmusról („diversity”) szól. A találkozó hátterében az állt, hogy az Európai Bizottság aggódott, amiért szerinte az antiszemitizmus állandóan nő Európában, csakúgy, mint a muzulmán­ellenes gyűlölet. Ezen belül különösen a „gyűlölet-bűncselekményeket”, a „gyűlöletbeszédet és a diszkriminációt” értették.

A kollokviumra ezen gyűlölet növekedésének koronatanújaként többek között Svédországból hívtak meg muzulmán funkcionáriusokat, és Milánóból egy imámot is. Létrehoztak két koordinátori pozíciót az antiszemitizmus elleni harcra és a muszlimellenes gyűlölet-bűncselekmények leküzdésére. Fontos pont volt a megbeszélésén a gyűlölet-bűncselekmények követése az interneten.

Igen nagy súlyt fektettek arra, hogy az ellenintézkedésekbe bevonjanak nemzetközi intézményeket, az uniós tagországok hatóságait, civil szervezeteket, nem kormányzati szervezeteket, közösségi vezetőket, médiumokat, az oktatás és a munka világát, hogy a tolerancia és a tisztelet inkluzív kultúráját előmozdítsák az Európai Unión belül.

Frans Timmermans és a holland szféra nem győzte hangsúlyozni: a multikulturalizmus „az emberiség sorsa”. És „bolygónknak akár a legtávolabbi sarkában sem lesz olyan náció, amely jövőjét nem a sokszínűségben látja”. Mert, nyomatékosították, erre halad az emberiség.

A szerző ezután igen kemény szavakkal nekimegy Timmermansnak, akit egy mesebeli, magát multikulturalizmussal telezabáló farkashoz hasonlít, és egy szakadék felé vonszolja magát, hogy gyomra nehezékétől megszabaduljon. Eközben a multikulturalizmus ideológiáját bolygónknak a legutolsó szegletébe is el akarja hurcolni, beleértve az Amazonas menti janomami indiánokat és a grönlandi eszkimókat, akiknek szerinte semmi esélyük nincs a túlélésre, hacsak be nem fogadnak maguk közé afrikaiakat és arabokat.

(Folytatjuk.)