A sajtó feladata a kormány ellenőrzése, kritizálása, az újságírás ellenzéki műfaj, a jó szakemberek a baloldalon vannak, a jobboldalon csak a lakájmédia tehetségtelen propagandistái találhatók – efféle magabiztos kinyilatkoztatások röpködnek rendre a honi közbeszédben, jelezve, hogy a sajtó jelentős része tökéletesen félreértelmezi szerepét, az 1990-ben kirobbant médiaháború pedig továbbra is dúl.

Fotó: shutterstock.com

A médium szó nem ellenőrt, nem is holmi népbíróságot, hanem közvetítőt jelent. Ebből következően a média alapvető attitűdje nem kritikai, hanem tájékoztató kell hogy legyen. A feladat az információk szintetizálása, a világ dolgainak, azok összefüggéseinek bemutatása. Őszintén, hitelesen. A hitelességet pedig nem a színlelt függetlenség és objektivitás jelenti, hanem az értékrendi elkötelezettség nyílt megvallása, az ahhoz való következetes hűség. A nyílt sisakos küzdelem.

Az újságírás ugyanis nem ellenzéki műfaj. Valamely orgánumnak nem ellenzékinek vagy kormánypártinak kell lennie, hanem hű magyarnak, a nemzeti értékek és érdekek tántoríthatatlan képviselőjének.

Nincs független újságíró, nincs független újságírás. Aki efféléről fecseg, az hazudik. Hogy egyebet ne mondjunk, minden sajtóterméknek vannak üzleti érdekei. Ezt letagadni szemforgatás. Ennél is fontosabb, hogy amiként egyetlen orvos, egyetlen pék, egyetlen tanár, egyetlen vízvezeték-szerelő, ugyanígy egyetlen újságíró sem lehet független saját társadalma, nemzeti közössége mindennapjaitól, érdekeitől, értékeitől. Persze ki így, ki úgy viszonyul ezekhez – nagy számban akadnak tollforgatók, akik ellenségesen, gyakran leplezetlen magyarellenes gyűlölettel. Ez sajnálatos, de ez is egyfajta viszonyulás; azonban semmiképpen nem függetlenség.

Ebből fakadóan aki harsányan-buzgón függetlenségről szónokol, nem lehet jó újságíró, mert hazudik, alakoskodik. Ezért nagy ostobaság olyasmit állítani, hogy jól megírt cikkek, igényes, jó tollú újságírók a balliberális oldalon találhatók.

A jó újságírás mércéje nem a nyelvi bravúroskodásba csomagolt cinikus, heherésző elménckedés, a mindent relativizáló, évezredek megtartó értékeit benyálazó szómágia, nem is a kényszeres, gyűlölettel teli zsigeri ellenkezés, hanem az anyanyelvet tisztelő, fogalmainkat a maguk jelentése szerint használó hiteles, őszinte nemzetszolgálat. Ez a zsinórmérték, melynek felelősségét meg kell érteni.

A média ugyanis befolyásol, tudatot formál, szóhasználatával a közvélemény előtt pozitívan vagy negatívan jelenít meg eseményeket, folyamatokat, személyeket. József Attilát megidézve: nem elég a valódit mondani, az még nem az igazság. Márpedig a balliberális sajtó nem a valóság teljességét akarja megmutatni, hanem mellékes részleteket ragad ki tendenciózusan összefüggéseikből, és azokat felnagyítja, eltúlozza, meghamisítja. Rosszabb esetben soha meg nem történt eseményeket talál ki, hogy félrevezesse a közvéleményt. Így válik a közvetítő aktív politikai szereplővé, manipulátorrá, nem ritkán – miként arról néhai Udo Ulfkotte lerántotta a leplet – a legszemérmetlenebb ügynöki tevékenységet végezve.

A sajtó fegyver a világnézetek lelkekért folyó harcában. A nemzeti, jobboldali média szabadságharcos sereg. Újságírói a honvédő-honvisszafoglaló függetlenségi háború katonái. Ők képviselik a minőségi újságírást. A tömegtájékoztatás küldetése ugyanis az örök magyarság szolgálata.

E harc sikeres megvívásához pedig vissza kell foglalni, fel kell szabadítani szavainkat, fogalmainkat, hiszen a körülöttünk lévő világot akkor tudjuk megérteni, ha a tapasztalt jelenségeket szabatosan, helyesen nevezzük meg és írjuk le. Magyarország felszabadítása szavaink, gondolataink visszavételével, világnézetünk egyenes megvallásával, a valóság ennek megfelelő leírásával kezdődik. Hogy csak egy példát említsünk: amikor a balliberális elkötelezettségüket nyíltan nem vállaló propagandisták következetesen menekülteknek nevezik az illegális migránsokat, akkor nyíltan hazudnak.

A minőségi, vagyis a nemzetet szolgáló újságírás feladata emelt fővel, méltósággal, büszke határozottsággal képviselni a normalitást, a józan észt. Nagy a kísértés, hogy saját eszközeiket fordítsuk a mérget köpködő propagandisták ellen, és lemenjünk kutyába, de mi itt a magyar oldalon nem válhatunk balliberálissá, mert azzal hozzájuk mérnénk magunkat, és a minőséget, saját értékrendünket adnánk fel.

Épp ellenkezőleg kell tennünk. Minden közösség, így minden nemzet önrendelkezése a helyes önképben és annak valóságos, önmagából fakadó elgondolásában és leírásában gyökerezik, ezek eredője pedig az egyénben rejlik. Önbecsülés és intellektuális igényesség kérdése, hogy az abnormalitás tobzódásának korában nyelvhasználatunkban és a lényeget feltáró tartalomban egyaránt kompromisszumok nélkül ragaszkodjunk a valósághoz, az életet, a normalitást, a jövőt pártoló magyar szellemiséghez. A minőségi sajtó jellemzője, hogy mindezt zsinórmértéknek tekintve bátran, szabadon, önkéntes elhatározásból szolgálja a nemzetépítés ügyét, szembeszállva a mindenkori nemzetellenes szervezkedésekkel, támogatva a mindenkori nemzeti erőket. Igen, ma a kormánypártokat.