„A képen egy egyszerű üzenet pirossal kiemelve: »STOP« (…) A plakát összhangban van azzal a kampánnyal, amely bővelkedik piszkos trükkökben, hamis hírekben, személyes támadásokban, összeesküvés-elméletekben és vélt ellenségekben” – fogalmazott az egyik kormányzati plakátról Marc Santora a magyarországi választások hétvégéjén a New York Times hasábjain megjelent cikkében.

Amikor a hazai ellenzéki sajtóorgánumok igyekeznek bebizonyítani a kormánypárti médiáról, hogy az valójában propaganda, gyakran a nyugati sajtót hozzák fel követendő ellenpéldaként mint „A Szakma” csúcsát. Ehhez képest talán megállapodhatunk abban, hogy a fent idézett sorok tárgyilagosnak még jóindulattal sem nevezhetők, és mint a Médianéző Központ múlt héten megjelent, Továbbra is ellenszélben – Magyarország nemzetközi médiaképe 2018 című elemzéséből kiderül, ez a fajta hangnem korántsem egyedi.

A Médianéző tavaly 18 ország 120 nyomtatott és internetes médiumát szemlézte napi rendszerességgel, és az írásokat kategorizálták is olyan tekintetben, hogy azok pozitív vagy negatív hangvételűek, illetve semlegesek. Az elemzésből kiderül, hogy a hazánkkal kapcsolatos, 2018-ban megjelent cikkeknek 61 százaléka volt semleges, 36 százaléka kedvezőtlen és mindössze 3 százaléka pozitív. Ez lényegében azonos a 2017-es arányokkal. Áprilisban, vagyis a választások hónapjában azonban ennél lényegesen rosszabb volt az arány: az írások 48,5 százaléka volt semleges és 48 százaléka negatív, ráadásul úgy, hogy toronymagasan ekkor jelent meg a legtöbb cikk Magyarországról. A másik csúcspontot szeptember, a Sargentini-jelentés elfogadásának hónapja jelentette, amikor a vizsgált orgánumokban megjelent több mint ezerötszáz írásból hatszázhat negatív hangvételű volt.

Érdekes az is, hogy a Németországban megjelent, hazánkkal kapcsolatos hírek hatvan százaléka negatív volt, és csak két százaléka pozitív, míg a francia sajtó esetében 58 százalékot tettek ki a kedvezőtlen hírek, és mindössze hat százalékot a pozitív beszámolók. A legkevesebb negatív hír sorrendben a szerb, a cseh, a szlovák, a lengyel és az orosz sajtóban jelent meg rólunk.

„A legnagyobb figyelem Kelet-Közép-Európából irányult az országra, míg az ehhez képest kevesebb megjelenéssel rendelkező nyugati országok felületei jóval ellenségesebben léptek fel Magyarországgal szemben: a regionális médiumokban mindössze 19 százalék a negatív polaritású cikkek aránya, addig a nyugati sajtó 47 százalékban bírálta hazánkat. A legobjektívebben a V4-es országok számoltak be hazánkról (85% semleges megjelenés)” – írta az elemzésben a Médianéző Központ.

A fentiekből számos következtetést levonhatunk. A legfontosabb, hogy hazánk megítélése nem politikai oldalaktól függ. A német CDU–CSU-pártszövetség és a magyar kormánypártok például azonos térfélen helyezkednek el, a német sajtó mégis rendkívül negatívan ír hazánkról. A kelet-közép-európai országokat ugyanakkor eltérő színű kormányok vezetik, összességében mégis az látszik, hogy a sajtó nagy többsége objektíven számol be Magyarországról.

A valódi törésvonal tehát inkább ott húzódik, hol, hogyan képzelik el az európai jövőt. Ahol a központosított Európában hisznek – migránsokkal –, ahol a „haladás” és polkorrektség dívik a sajtóban, ott nem szimpatikus a magyar irányvonal. Ahol azonban fontosak a hagyományos értékek, a nemzetek, ott tárgyilagosan, vagy akár pozitívan írnak rólunk. És ha innen nézzük, már-már örülhetünk is az elemzés eredményeinek – még ha nem is túl nagy öröm, hogy a nyugati sajtóban a helyzet változatlan…