Trójai falovacskák

Máté T. Gyula

Odüsszeuszt igyekszik játszani a „demokratikus” ellenzék. Ithaka leleményes királya a legenda szerint Trója védőit egy békeajándéknak tűnő óriási falóval verte át. A trójaiak örültek a dolognak, este örömünnepet csaptak, éjszaka meg előbújtak a görögök az építményből, és felgyújtották a várost, kinyitották a kapukat az ostromlók előtt. Nagyjából ugyanezt a szerepet szánják az ellenzéki pártok az úgynevezett „civil jelölteknek”. Most éppen Győri Péternek a Józsefvárosban – de ne szaladjunk ennyire előre.

Odüsszeusznak ugye, a trójai faló felépítésére az ötletet Pallasz Athéné sugallta. Pesten sem saját kútfőből született a gondolat.

A színes forradalmaknak világszerte volt egy jellegzetes, bár kevésbé látványos sajátosságuk. Mindenhol igyekeztek a politikából kiábrándult rétegeket „harcba hívni”, az egymással viaskodó hiteltelen ellenzéki pártokat egy akolba terelni. Ehhez persze kellett egy elfogadható „civil” jelölt. Őt előtte letesztelték ilyen-olyan önkormányzati választáson – az ideális megoldás Szerbiától Grúzián át Ukrajnáig a főváros megszerzése volt.

Milyennek kellett lennie a jelöltnek? Elsősorban ugye, civilnek. Lehetett elismert műszaki értelmiségi, mondjuk építész, annak a hangzása is jó. Vagy orvos. Esetleg megbecsült ősz professzor, akit ugyan nem feltétlenül ért az „egyszerű ember”, de előélete és megjelenése miatt hivatalból tisztel. Lehetett sportoló is, mint például Vitalij Klicsko Kijevben.

A civil jelöltnek úton-útfélen hangoztatnia kellett pártoktól való függetlenségét úgy, hogy természetesen nem határolódik el tőlük. Egyfelé kellett támadnia: a „diktatórikus rendszer”, illetve annak vezetője lett a célpont. Ideális volt – ez összejött Tbilisziben –, ha a kormányzó pártból sikerült lázadót átcsábítani. Neki nem kellett még különösebben hitelesnek sem lennie. Az a propagandisták feladata volt. Ahol ilyen nem akadt, a kormányzó erők – többnyire konzervatív – ideológiáját kellett átvenni. Hangsúlyoznia kell keresztény gyökereit, legyen több gyereke, példás családja. A többi, mint említettük, már csak PR-kérdés.

A civileknek – győzelmük esetén – helyi szinten már nem akadt semmi dolguk. A trójai falóból előjöttek a helyi görögök, ők lerendeztek mindent. A „független hősnek” országos színtérre kellett lépnie. Hiszen ahhoz talán még Pallasz Athéné bölcsessége és szépsége, de még a kevésbé feltűnően csinos Soros György alapítványi gépezete sem elegendő, hogy minden nagyvárosban találjanak „megfelelő civilt”.

Az első jelentősebb magyarországi trójai projekt Tétényi Éva volt. Bajnait, pláne Medgyessyt ne tekintsük annak, az a „szakértői mítosz” része volt. Az építésznő mögé már 2010 őszén odasorolt az MSZP-től a Jobbikig mindenki. Meg is nyerte az esztergomi polgármester-választást. Aztán semmit sem tudott tenni a városért. Szerinte a fideszes önkormányzati többség nem hagyta dolgozni, más olvasatban egyszerűen képtelen volt bármilyen kompromisszumra, még saját támogatóival is összeveszett. Ekkor váltott át az országos politikára, meneteket szervezett a Parlament elé… a drága Bolgár úr a Klubrádióban már potenciális miniszterelnök-jelöltként emlegette.

Nem lett belőle semmi. 2014-ben veszített, de hát a jó káder nem vész el… Tétényi Éva ma Márki-Zay Péter tanácsadója. Hódmezővásárhely polgármestere egy Tétényinél lényegesen kidolgozottabb, ha úgy tetszik, „gondosabban faragott” trójai vállalkozás. Márki-Zay nem jobb híján adódott, őt kiválasztották. Fiatal, trendin jóképű, tud beszélni, hatékony menedzser. Utóbbi képességeit közvetlen közelről tesztelhették Kanadában és az Egyesült Államokban is. Konzervatív vallásos családból származik, szülei megbecsült értelmiségiek, dédapja a vásárhelyi református gimnázium igazgatója volt. Tökéletes pedigré. Nem véletlen, hogy a tengerentúlról visszatérve rövidesen a Szent István király plébánia világi vezetőjévé választják. Ő az eszményi civil jelölt.

Kiválóan időzített politikai pillanatban, az országos választások előtt sikerült nyernie a fideszes Hódmezővásárhelyen. Hogy végül a dolog visszafelé sült el, és nem elbizonytalanította, hanem éppen mozgósította a kormányoldalt, az speciálisan magyar vonatkozás. Itt csak nem akar működni a Soros-féle terv.

Márki-Zay első független polgármesteri megnyilvánulása az volt, hogy a mindenható jobbikos pártigazgató, Szabó Gábor nyakába borult. Első civil városvezetői utazásakor pedig meglátogatta Botka Lászlót Szegeden. Azóta Márki-Zay kirúgott mindenkit a polgármesteri hivatalból, akit lehetett, helyettük Botka és Horn Gyula egykori tanácsadói és egyéb hivatásos díszdemokraták érkeztek. Persze meglehet, a helyi kórházat még saját kútfőből titulálta halálgyárnak, és üzent hadat a helyi „Fidesz-közeli” vállalkozóknak. Nyilván van egy roppant precíz „fideszmérője”.

Másra eddig nem jutott ideje: folyamatosan országos tévékben, ilyen-olyan gyűléseken osztja az észt. Hol kormányváltó hős, hol az ellenzékváltás szimbóluma. Speciel keresztény hősnek aligha mondható, egy másodpercig sem jutott eszébe, hogy a református püspököket gyalázó híveitől elhatárolódjon.

A legújabb falovacska Győri Péter. Az ő kiválasztására kevesebb idő jutott, külsőre kétségkívül professzorosan civil, azonban vitathatatlanul saját istállóból jön. Győri Péter a Soros alapítványaihoz kötődő Menhely Alapítvány elnöke, 1990-től tizenkét évig SZDSZ-es színekben tagja, illetve vezetője a fővárosi szociálpolitikai és lakásügyi bizottságnak. Ez ugye, a „dicső Demszky-korszak”, amikor az említett bizottság lelkes és baráti bőkezűséggel gazdálkodik az önkormányzati lakásokkal. Győri mögé besoroltak a „demokraták”, a Jobbik meg nem indít senkit, mert nincs pénze. Mert egy néppárt pénz nélkül nem tud tenni a népért, nehogy már társadalmi munkában gürizzen… Győri Péter józsefvárosi, második mondata mégis arról szólt, hogy „országos a tét”. Hát persze.

Lapszám: