Beleakadtam a héten egy videóba, amin lelkes diákok ordítják, hogy az iskola „monygyon le!”, és olyan kíváncsi lettem, mi a bajuk a gyerekeknek, hogy rákerestem.

„A Független Diákparlament február 23-ra ismét az utcára hívja azokat, akik korszerű, diákközpontú, igazságos oktatási rendszert szeretnének.”

Aha. Független. Ezt már ismerem. Ami „független” meg „civil”, az ballib.

„Nem állt ki vitára Orbán, jön az újabb diáktüntetés.” Hát nem tudom. Amikor én jártam gimnáziumba, Bandi bácsi, a technikatanár nem állt volna le vitázni, hanem lenyomott volna egy kokit, s ha Kádár elvtársat hívta volna „vitára” valami önjelölt diákvezér, szerintem az ország összes középiskolájából kitiltják. De persze most van diktatúra.

Na, de nem is ezen a mezsgyén haladnék tovább, inkább azon töprengek pár tüntijelmondatot elolvasva – mire használom a kovalens kötést meg Arany János halálozási dátumát az életben? –, hogy amiről ezek beszélnek, amit követelnek, az létezik. Úgy hívják: szakmunkásképző. Ott nem fárasztják effélével az embert. Oda a „minek bemagolni a kovalens kötést” gyerek beiratkozik, szerez egy szakmát, majd kézzel fogható, gyakorlati ismeretekkel felfegyverkezve elkezd pénzt keresni.

A fő baj, hogy sokan úgy gondolják, a végzettséget igazoló papír az köll, de munkát nem akarnak beletenni. Senki sem kötelez senkit gimnázium vagy egyetem elvégzésére. Utóbbinak még a nevében is ott van „egyetemes”. Tehát eredeti célja nem az volt, hogy megtanítson boltból kiflit lopni, rántottát sütni, meg levadászni a haverjaid nőjét, hanem a több ezer éves kultúrkincset birtokolni. Ha valaki unja a görög drámákat meg a fizikát, semmi gond, de ne akarjon diplomát. Ez olyan, mintha valakinek fájna a foga a lovagi címre, de szerinte baromság kardozni, mert elvágjuk magunkat, és semmi értelme ugrabugrálni ide-oda, mert a szép ruhánk is elszakad, és igazán adhatnának lovagi címet azért, mert tudjuk, hogy mikor van leárazás a plázában, és meg tudunk lógni a BKV-ellenőr elől.