Thorsten Schulte Az uralom elvesztése című könyvének ismertetése

Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ismét egy szenzációs és népszerűvé vált könyvet ismertetünk, amelynek szerzője a német Thorsten Schulte. A 288 oldal terjedelmű kötet címe: Az uralom elvesztése – Ki fenyeget bennünket és hogyan védjük meg magunkat (Kontrollverlust – Wer uns bedroht und wie wir uns schützen).

A 45 éves szerző azon ritka kivételek egyike, aki befektetési bankári múltja ellenére szuperbátor. Azaz nem a Macron-, hanem a szintén német Sarrazin-vonal. Azon Thilo Sarrazinról, a Német Szövetségi Bank, a Bundesbank igazgatótanácsának korábbi tagjáról van szó, akinek leghíresebb könyvét, A miként pusztítja el Németország önmagát címűt „természetesen” még szintén nem sikerült magyarul kiadni.

Schulte műve először tavaly augusztusban jelent meg, és azóta nem győzik után­nyomni. A kötet tárgya annak bemutatása, hogy a németországi, európai és a nyugati világ elitjei miként dolgoznak szabadságunk, biztonságunk és jogaink elvételén. Annak bemutatása, hogy Angela Merkel kancellár asszony miként gázol át a jogon és törvényeken, szerződéseken. Bemutatja azt is, hogy a brüsszeli technokraták miként ragadnak egyre nagyobb hatalmat magukhoz, és miként lesz a polgároknak egyre kevesebb a cselekvési tere.

A szerző „súlyos bűneit” fokozza, hogy Udo Ulfkottéhoz és Friederike Beckhez hasonlóan ő is igen komolyan adatolja mindazt, amit állít, holott, mint tudjuk, az ilyen esetekben ez nem a legkönnyebb feladat.

Véleménye „teljesen véletlenül” ugyanaz, mint a magyar jobboldalé a migrációs politikáról, a Nemzetközi Valutaalapról (IMF), Svédországról, Martin Schulzról és a baudelaire-i rothadás egyéb virágairól.

A könyvet a Kopp kiadó adta ki, hiszen Németországban ma már szinte ez az egyedüli kiadó, amely meri vállalni a rendszerszinten kritikus kéziratok megjelentetését. A könyv előszavát Willy Wimmer írta 2017. június 5-i keltezéssel. Ő 1976 és 2009 között a német törvényhozás CDU-s (Merkel pártja) képviselője volt, valamint a német védelmi minisztérium parlamenti államtitkára. Vagyis nyilván ő is totálisan hajlamos az „összeesküvés-elméletek” terjesztésére, mint ahogyan ezt a bélyegzőt a fősodorbeliek azonnal rásütik mindazokra – Ulfkottéra, von Rétyire, Friederike Beckre, magára a Kopp kiadóra –, akiknek a nézeteit gyűlölik, mert tényekkel alátámasztottak és nagy nyilvánossághoz jutnak el.

Az előszó címe: Szabadság, ahogyan azt mi értjük.

Ebben Wimmer hangsúlyozza: Merkel kancellár nemcsak az állam és a német nép védelmére hozott törvényeket helyezte önkényesen hatályon kívül, hanem sajátos eljárásával Németország és Európa számára a nemzetközi terror idején a legnagyobb kihívásokat teremtette. A nyílt határok és a nyílt társadalmak kölcsönösen kizárják egymást, mint ahogyan azt az egyének szabadságjogaiba történő, egyre drákóibbá váló beavatkozás világossá teszi.

Amihez kikívánkozik az a megjegyzés ezen pörölyszerű érv igazának alátámasztására, hogy manapság a nagy internetes cégek könyörtelen cenzúrát gyakorolnak éppen a migráció által leginkább érintett országokban, mint Svédország, Németország, Franciaország vagy Nagy-Britannia.

A szabadságot, folytatja Wimmer előszavában, eljátsszák és tudatosan korlátozzák. Ami ellen Thorsten Schulte felszólal, és ami ellen ír. Ehhez bátorságra van szükség, ami meg is van Schulténak.

Az előszó szerzője egy nagyon érdekes mondatot ír le, amikor a német közszolgálati adókra tér ki. Ez így hangzik: „Hogyan alkossunk magunknak képet Trump amerikai elnök, Soros, Merkel, McCain és Obama machinációiról, ha ezen adók szerződési szövegét nem változtatjuk meg?”

John McCain természetesen a fegyveres erők szenátusi bizottságának elnöke, aki Orbán Viktort „neofasiszta diktátornak” nevezte, és aki életében nem látott olyan háborút, amit ne imádott volna.

(Folytatjuk.)