Másfél évvel vagyunk az után, hogy a pedagógus- és egészségügyi dolgozói megmozdulások, az ellenzéki pártok által meglovagolt engedetlenségi mozgalmak és bizonyos nemzetközi körök nyomására megbukott az Orbán-kabinet. Azóta összesen 17 kormány alakult, éppen tegnap írták alá az LMP–Együtt–PM–Pukliék–Milla–Trilla–TGM koalíciós szerződést, bár azóta TGM már jelezte, hogy nem kíván részt venni a szövetségben. Az előző, DK–MSZP–Szolidaritás–Munkáspárt–Pukliék–Szanyi Tibor-koalíció amiatt bomlott fel, mert Thürmer Gyula pénzügyminiszter nem tudott együttműködni DK-s államtitkárával. Hasonló sorsra jutott négy Vona- és két Gyurcsány-kormány is.

Újabb áremelkedéseket jelentettek be, tíz hónap alatt immár negyvenkettedszer, főleg a gáz köbméterének 620 és a kenyér kilo­grammjának 1200 forintos ára sokkolta a lakosságot, de elemzők szerint az ezerforintos euróárfolyam mellett ez nem meglepő.

Az államháztartási hiány fedezésére ismét az IMF-hez fordultunk; a csökkenő reálbérek miatt devizahitelek felvételére biztatják az embereket.

A közszolgálati televíziótól két hét után kirúgták a híradó teljes stábját. A teljes káoszban végül arról állapodtak meg, hogy minden parlamenti párt egy hírt közölhet. Ennek hallatán a parlamenten kívüli pártok a médiaterror ellen tüntettek.

A követeléseknek engedve megszűnt az életpályamodell, minden pedagógus bérét befagyasztják a 2012-es szinten. Osztályonként legalább öt migránst kell elhelyezni, bár sok helyen jóval többen vannak.

A Magyar Nemzeti Bank központi épületét elzálogosították, a bankelnök egy józsefvárosi bérelt lakásból jelentette be, hogy az alapkamatot 19 százalékra emeli.

Újra magánnyugdíjpénztárba mennek a befizetések, az állami nyugdíjalap csökkenése miatt 30 százalékos nyugdíjcsökkentésről döntöttek.

Március 15-én könnygázzal, gumi- és éles lövedékek bevetésével oszlatták fel a Nemzeti Múzeumnál a kormányellenes tüntetést.