Védelem

A belvárosi társasház lakói az utóbbi időben azzal a kellemetlen helyzettel szembesültek, hogy mind több szúnyog bukkant fel a lakásukban, olykor egész rajokban támadva a konyhában, fürdőszobában és éjszakánként a hálószobákban.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A természettel való bizonyos kapcsolatot persze a betondzsungelekben sem lehet elkerülni, csótányokkal, molylepkékkel, hangyákkal – sőt kutyákkal és macskákkal – eddig is kényszerű szimbiózisban éltek, de megmaradt az az illúziójuk, hogy a szúnyog azért mégiscsak elsősorban a vízpartok, bokros-ligetes vidékek velejárója. Különösen gyanússá az tette a dolgot, hogy a szomszédos házakban csak minimálisan, egy utcányival arrébb pedig már egyáltalán nem bukkantak fel a vérszívó rovarok. A stílszerűen a harmadik emelet hármas lakásában lakó, és minden történést figyelemmel kísérő Sümegi néni szúrta ki, hogy míg a szúnyogok a gang felől általában a bejárati ajtók felé röpülnek, az egyik lakásból tömeges kivándorlás figyelhető meg. Így bukott le a kettő per egyben magányosan élő Winterstein Manfréd szociológus, aki a hirtelen összehívott rendkívüli lakógyűlésen beismerte, hogy a fürdőkádjában ő tenyészti a szúnyogokat, de visszautasította a többiek részéről rázúduló becsmérlő szavakat és bírálatokat. Őt, mondván, kizárólag a teremtett világ iránti alázat vezérli. Az interneten ugyanis rendszeresen arról olvasott, hány állatfaj áll a kihalás szélén, az emberi tevékenység miatt egész ökoszisztémák tűnnek el, és pótolhatatlan kár éri a biológiai diverzitást. Miután kellően felhergelte magát az ember természetkárosító ámokfutása miatt, azt kellett olvasnia, hogy több helyen is rendszeresen irtják a szúnyogokat. Úgy vélte, az ő kötelessége ennek az üldözött, szerencsétlen kis rovarnak a megmentése.

A közös képviselő nem tolerálta az álláspontját, a lakók 97 százalékos többséggel leszavazták Winterstein fajvédő elképzeléseit, felszámolták a titkos fürdőszobai tenyészhelyet, visszaszorítva a szúnyogokat élőhelyükre: vízpartokra, bozótosokba.