Egy videót nézek a YouTube-on. Aki ebből nem érti meg a migráció természetét, az szellemi fogyatékos. (A készítő biztos Trump-szavazó. Aki a fecskét védi a verébtől, nem lehet libsi.)

A videó arról szól, hogy a készítő kitett egy kis házikót a fecskéknek. Egy fess fecskelegény ki is nézte magának, és másnap hozta a nejét. Pár nap múlva azt vette észre a férfi, hogy nagyon izgatottak, és rájött, hogy egy házi veréb miatt. A veréb elfoglalta a fészküket. Azt hinné az ember, hogy ez nem akkora fenyegetés, mivel ugyanakkorák a madarak, csakhogy a fecske rovarokat eszik, amihez pici, gyenge csőr is elég, ellenben a veréb magokat is, amihez erős csőr kell. Ha a levegőben vannak, akkor a fecske el tudja üldözni a verebet, de ha az már befészkelte magát, akkor olyan, mint egy tank, és képes beverni a fecske koponyáját.

Aztán arról mesél, hogy az amerikai farmerek nagyon szeretik a fecskét, mert sok szúnyogot elpusztít, és gyakran kitesznek nekik mesterséges fészkeket, amik az idők során egyre fecskespecifikusabbak lettek, hogy a verebeknek minél kényelmetlenebb legyen használni, például nagyon szűk nyílást tesznek rá. A férfi napokon keresztül próbálja elijeszteni a verebet, bízik benne, hogy az belefárad, de minden alkalommal visszatér, amint a férfi elmegy. Jöhet a B terv. Az ablakból kilőtte a verebet.

Aztán arról mesél, hogy sok idősebb légpuskás ember bánja, hogy fiatalkorában megölte őket. Ő nem bánja, és azt mondja, soha nem fog leállni a lelövésükkel, és mi se tegyük (ez persze Amerikára vonatkozik, nálunk védett a veréb, ott behurcolt). Attól, hogy mi nagy, óriási emberek vagyunk, nem jelenti azt, hogy ez a pici madár nem árt. Legyinthetünk rá, hogy túl sokan vannak, és úgysem tudunk velük mit csinálni, de ő nem fog ebben részt venni. Ha az ő földjén az ő madarairól van szó, akkor azt személyes ügynek veszi.

Visszatértek a fecskék, és amikor meg­győződtek róla, hogy a veréb nincs többé, bementek a házba. A természet nem ismer olyat, hogy illem, humanizmus. Az erős addig terjeszkedik, ameddig csak tud.