Vicelépcsőházi gondolatok

A választások óta már több mint egy hónap telt el. És az ellenzék még mindig ott tart, hogy – idézem a DK-t – a választás sem szabad, sem tisztességes nem volt. Vagyis csalt a két kormányzó párt. Ez az utólagos kritizálgatás nem csak magyar nemzeti sajátosság. Erős visszhangja volt Trump megválasztásának és a nemrég lezajlott egyéb megmérettetéseknek is. Vannak bizonyos politikai mozgalmak, amelyek képtelenek elviselni a vereséget, és mindent elkövetnek, hogy az eredetileg közösen elfogadott – vagy legalábbis tudomásul vett – szabályok szerint lezajlott eseményt utólag tisztességtelennek minősítsék. Ha vesztettek.

A Fidesz, Orbánnal az élén, több választást is elbukott. Többek között azt is, amelyikről a közvélemény-kutatók azt jósolták, hogy tízszázalékos előnnyel nyer. Lehet, hogy tévedek, de nem emlékszem arra: utólag a Fidesz azt magyarázta volna, hogy csalás történt, tisztességtelen volt a lebonyolítás. A politikában akkor nagyjából azonos erők álltak egymással szemben, és senkinek sem jutott az eszébe, hogy az ország lakosai kétségbeejtően kettészakadtan, könyörtelenül utálkoznak. Ami azért érdekes, mert alig egy évtizeddel annak előtte még teljes egységben fordult szembe a társadalom a szovjet megszállással és a párturalommal. Mégpedig az MSZMP tagjainak jó része is. Az idegen diktatúra egységbe forrasztotta a társadalmat.

A minap Puzsér beszélgetett Fodor Gáborral az SZDSZ elmúlt évtizedeiről. A műsorvezető keményen számonkérte a volt pártvezetőtől a mozgalom hibáit, tévedéseit. Arra próbálta rávenni Fodort, hogy nézzen szembe azzal a ténnyel: rendszerváltó pártból miként válhatott puszta emlékké mára? Mert a mai egyszemélyes liberális párt nem politikai tényező, és a nemrég kicsírázott süvölvénypártok közül csak ráfogással lehet liberálisnak nevezni bármelyiket is.

A liberális pártnak az volt az alaptévedése, hogy elszakította a XIX. századi liberalizmushoz esetleg hozzá köthető szálait. A XIX. században ugyanis a magyar NEMZETI liberálisok elképesztően hatásosak voltak, és még a konzervatívok is liberálisnak látszottak olykor. Persze olyasmit csak a műveletlen, a történelemmel tisztában nem lévő Dés László mondhat, hogy a „fiatal balliberális Petőfi”.

A polgári demokráciában a több párt mint alaptényező kulcskérdés. De az, hogy ma voltaképpen csak két párt van a parlamentben, az nem a Fidesz és nem a Jobbik bűne, mert tulajdonképpen csak ez a két párt alkotja a parlamentben a többpártiságot. És ezt a pártocskák bután még demonstrálják is rendszeres távolmaradásukkal. De hogy ez így alakult, az a sok kicsi párt szánalmas marakodásának a következménye. És miután a valóságtól tökéletesen elszakadva, álomvilágban hadakoztak egymással, utólag próbálnak lépcsőházi gondolataikkal mentegetőzni. Magyarázkodni.

Azok a vádak, hogy nincs demokrácia, nincs önálló törvénykezési gyakorlat, nincs sajtófüggetlenség, szólásszabadság, mindennap megcáfoltatik, éppen az ezt hangoztatók jóvoltából. Hiszen a „világhírű Klubrádióban” vagy az ATV-ben és más politikai kötődésű médiumban is azt mondhatnak és olyan gorombán, ahogyan akarnak. Az Orbán „járomszíjára” kötött Kúria és a választást lebonyolító szervezet a négyezer szavazat megsemmisítésével is a föntebbieket bizonyította. A vereség tudomásulvétele lovagias magatartás. Magyarázkodás helyett az ön­kritika sokkal célszerűbb és hasznosabb.

Lapszám: