Az ember a mai világban nem sokat vár el egy netes laptól – a Facebook korában, ahol az emberek többsége, ha egy poszt­nál a megnyitáskor új ablak nyílik, már zárja is be –, de az alapokat mégis. Ha már bunkóskodunk, és a kákán is keressük a csomót, szellemesen tegyük. Mert az ember vagy minőséget hoz létre, vagy rombol, de azt látványosan tegye, erőt felmutatva. Nincs szomorúbb az unalmas punkegyüttesnél, az impotens erőszaktevőnél meg a rettegő bankrablónál.

Az Alfahír szakmányban gyártja az ilyet. „Kövér László megint érezte a XXI. századot. Ja, nem!” Ez a címe „írásuknak”, mely esettanulmány jellege miatt kerül górcső alá.

„Furcsa látni, ahogy egy-egy fiatal demokrata éppen ódzkodik a jövőtől, sőt igyekszik is elfordulni tőle, távol tartani magától a XXI. századot. Ez önmagában persze csak egy egyéni szocprobléma, de mivel ők irányítják az országot, a mi szempontunkból is fontos lenne, ha a kellő érdeklődéssel vizsgálnák a következő évek kihívásait, és igyekeznének megoldást keresni azokra. Mert ugye az nem elég, ha csak hátat fordítunk a valóságnak. Mindennek apropóját Kövér László vasárnapi kirohanása szolgáltatja. A házelnök Gyergyószentmiklóson arról beszélt, hogy minél nagyobb a jövő felől érkező veszély, annál erősebben kell a múltunkba kapaszkodni. S persze jól hangzik ez a múltba révedő merengés, de hogy ez nem segít rajtunk, az egészen biztos.”

Nos, ez az SZDSZ hangja és a 444 szellemisége – a 444 humorossága és tehetsége nélkül. Ennek semmi értelme. Nincsenek érvek. Ez sima kötözködés. Nem derül ki, hogy a házelnök tényleg hülyeséget mondott, vagy sem. Ez kutyagumi! Ehhez képest a Magyar Narancs az irodalmi publicisztika csúcsa. Emlékszem, tíz éve mennyit rugdostam Tóta W. Árpádot, de ő ilyen nulla dolgot nem adna ki a kezéből.

Ebből annyit tudsz meg, hogy a cikk­író szerint nem kell a múlttal foglalkozni, holott két éve még árpádsáv meg tradíció ment. Lassan jöhet „a múltat végleg eltörölni!” is.