Ha valakire, hát Vona Gáborra nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy politikai kaméleon. Szintre napra pontosan tíz éve választották a Jobbik elnökének, s ebben az évtizedben annyi kanyart írt le, hogy annak összeszámolására az összes ujjunk se lenne elég, beleértve a lábujjakat is.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

„Olyan új radikalizmusra van szükség Magyarországon – és ebben a Jobbik mutathat utat –, amelynek három alappillére van. Az első a nemzeti érdek- és értékvédelem, amely már eddig is jellemző volt ránk. A második a kulturált hangnem – olyan stílusra van szükség, amely a társadalom szélesebb rétegei által befogadható…” – nyilatkozta például első megválasztása után, 2006 novemberében a Demokratának, hogy aztán teljesen mást csináljon, mint amit ígért.

Mert mit is jelentett a „kulturált hangnem” Vona Gábor értelmezésében? A szélsőséges, gyűlölködő kuruc.info médiapartnerként való feltüntetését a párt kiadványán, az izgága Novák Előd felemelését, a gárdavonulásokat, a cigánybűnözés szó használatát, a Betyársereggel való barátkozást, iráni megfigyelők invitálását a választásokra és így tovább. A 2010 előtti, zűrzavaros időkben, amikor mindenkinek elege volt abból, hogy a szocialistákat nem lehet a ciklus vége előtt leváltani, persze mindez elég volt az első cél eléréséhez: a Jobbik bejutott az EP-be, majd az Országgyűlésbe is, ahol aztán a pártelnök a Magyar Gárda mellényében parádézott.

De Vona rájött, ez neki kevés. Nem akart már egy radikális kispárt elnöke lenni lenni, komolyan elhitte magáról, hogy belőle egyszer miniszterelnök lehet. Az újabb cél érdekében pedig – a Fidesz folyamatos ekézése mellett – elkezdődött a „cukisodás”. Eltűntek a frakcióból a problémás képviselőtársak, jöttek a cicás, kutyás képek, a hangzatos, középre nyitó nyilatkozatok („aki náci romantikára vágyik, annak nincs helye a Jobbikban”), végül a folyamat betetőzéseként az általa felemelt és évekig (ki)használt Novák Előd partvonalon kívülre helyezése. Ekkor már szó se volt gárdáról, cigánybűnözésről és hasonlókról, csak a „néppártiságról”.

„Mert a helyzet az, hogy a Jobbik lelkét, amelyet 2006 után az én vezetésemmel adtunk ennek a közösségnek, most az én vezetésemmel vettük el. (…) Vagy marad minden a régiben, ücsörgök és berendezkedem abban, ami van, megőrzöm a Jobbik szárnyaló és kamasz lelkét, amely miatt olyan sokan megszerették, amelyért annyi ember áldozatokat hozott (…) a másik, lelkileg sokkal nehezebb, lényegesen kockázatosabb és ezerszer konfliktusosabb út pedig az volt, hogy a közösség kamasz lelkét elvesszük, hogy helyet teremtsünk a felnőtt és kormányképes, az egész nemzet közösségét képviselni akaró és tudó Jobbik lelkének” – fogalmazta meg mindezt Vona idén augusztusi Facebook-bejegyzésében.

Az „új lelkű” Jobbik pedig új lehetőségeket kapott. A pártelnök már nemcsak házi lapjában, a Barikádban szerepelhet kedvére, s nemcsak a Simicska-médiabirodalom orgánumaiban szívesen látott interjúalany, de még az ATV bulvárműsora is a róla szóló, PR-szagú riporttal indult. Vona, az emberarcú politikus, aki ugyanúgy gyúr a konditeremben és ugyanúgy jár tetováltatni, mint egy rendes liberális…

Így jutottunk el 2016. november nyolcadikáig. Az egykori „radikális” párt mai helyzetéről sokat elmond az MTI fotója. A jobbikosok által kiírt szöveget Fodor Gábor tanulmányozza mosolyogva, a molinó mögött pedig Gyurcsány Ferenc és párttársai nevetgélnek.

Vona Gábor a balliberálisok kedvence lett.

És hogy miképpen minősítsük az alkotmánymódosítás leszavazását?

„Nem tehetik meg, hogy a saját népszavazási kérdésük alaptörvényi erőre emelését nem szavazzák meg, ugye, képviselőtársaim? Vagy ha megteszik, akkor mire derül fény? Arra derül fény, tisztelt fideszes, KDNP-s képviselőtársaim, hogy önök a kvótáról szóló népszavazás ügyét csak politikai kampánycélokra használják. Ez fog akkor kiderülni, de azt én nem tudom másnak nevezni, mint hazaárulásnak” – mondta Vona Gábor a kormánypárti politikusoknak idén tavasszal.

Persze, öntudatos Gáborunk most nyilván megsértődne, ha ő kapná meg a hazaáruló jelzőt…

Vannak olyan ügyek, amelyek következtében pillanatnyi hullámvölgybe kerül egy párt. De aztán új erőre kap. És vannak olyan bélyegek, amelyeket egy politikus, egy politikai szervezet soha többé nem tud levakarni magáról. Ilyen az MSZP és Gyurcsány Ferenc esetében az őszödi botrány: bár már addigi kormányzásuk is tragikus volt, a hazugságbeszéd nyilvánosságra kerülésével politikai hullává váltak, még ha ezt azóta sem képesek belátni.

S könnyen lehet, ilyen szégyenfolt lesz az Alaptörvény módosításának leszavazása is a Jobbik és Vona számára. Mert abban biztosak lehetnek: a népszavazáson résztvevő és nemmel szavazó 3,3 millió ember ítéletet mond majd.