„Magyarország vizeinek halakban való gazdasága a legrégibb időktől kezdve el volt ismerve; az ország jóhírét növelte…” – vetette papírra hajdanán Herman Ottó, a nagy polihisztor. „A halgazdaság rövid foglalatja” című, 1888-ban megjelent művében írja továbbá: „Az orvhalász rendesen ügyes, furfangos ember, ki mesterségének csínját-bínját mesterileg érti s nem egykönnyen veszt rajta, mert ravasz és óvatos, akár a róka.”

Csakúgy, mint a zavarosban halászó újságírók. Éhes kommunikációs vízipoloskaként vetik rá magukat az információ­ikrákra, mert nem tudják megemészteni a nemzeti kabinet intézkedéseit. Felkavarta kicsit az állóvizet a Népszabadság, mikor halra veszélyes vidraként vetette magát a mélyvízbe. A „Hej, halászok…!” című vezércikk szerint mi vagyunk az egyetlen állam Európában, ahol Halászati Operatív Program van, halászat viszont nincs. A 2015. március 18-i médiaszálkát a szakemberek nem tudták lenyelni. Az ember csak kapkodja a levegőt a szúrós „szellemi táplálékkal” a torkában.

Ám a közmondás szerint: Öreg hal nehezen kapja be a horgot. Ezért aztán az ügyben érintett Földművelésügyi Minisztérium sem halogatta sokáig a cikk állításait cáfoló választ: „A publikációban sugalltakkal szemben a Halászati Operatív Program és ennek folytatásaként a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program elsősorban a haltermelő létesítmények, így a halastavak és halfeldolgozók fejlesztési lehetőségeinek finanszírozására szolgál. A piacra kerülő hal és haltermék nagy volumenű előállítását a jövőben a haltermelési létesítményeknek kell biztosítania. Nem a halászat vagy a halászati módszerek teljes megszüntetéséről van szó, hanem kifejezetten a kereskedelmi célú halászati tevékenység felhagyásáról. A rekreációs (hobbi-) halászat tekintetében ez nem jelent korlátozást, emellett a »hivatásos« halászok tudásával és eszközparkjával végezhető ökológiai szelektív halászati tevékenységre, valamint időszakosan a halmentésre a továbbiakban is szükség lesz a természetes vizeken.”

A tárca reflexiójából kitűnik: hiába fickándozik a baloldali sajtóorgánum, mikor a médiapiacon halpénzzel akar fizetni. A pikkely hasonlít ugyan az ezüstösen csillogó érmére, de a látszat csal. Ahogy a szocialistákhoz közeli napilap érvkészlete is hamis. Nem lesz a múlté a halászat, sőt a kormányzat a kisebb települések halellátását a Halászati Operatív Program telephelyhez kötött halértékesítési támogatásával ösztönzi. Így a termelő közvetlenül adhatja el a megtermelt húst a vásárlóknak, ezért várhatóan a halfogyasztás növekedni fog, és néhány hellyel előbbre léphetünk az európai ranglétrán. Hiszen míg az Európai Unióban átlagosan 24 kilogramm kopoltyús kerül évente az asztalra, addig hazánkban ez mindössze 4,2-4,3 kilogramm a legfrissebb, 2013-as adatok fényében. Igaz, hogy az elmúlt másfél évtizedben húsz százalékkal növekedett ez az érték, ám tennivaló akad bőven, hiszen e tekintetben az EU-ban csak Bulgáriát előzzük meg, s holtversenyben vagyunk Romániával. A minisztériumi kampányok mellett az agrártárca vezető fórumokon is gyakran népszerűsítette a halfogyasztást.

Elmúlt az a világ, amikor a kormányzati döntéshozók úgy éltek, mint hal a vízben. A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-korszak agrártárcáinak vezetői Pató Pálként dőltek hátra a bársonyszékben. „Ej, ráérünk arra még!” – mondogatták, aztán csődközelbe juttatták az országot kollégáikkal egyetemben. Fejétől bűzlött a hal. A balatonőszödi hazugságbeszéd után hatalmuk megtartásával foglalatoskodtak, nem jutott idő érdemi munkára. Bár ahogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök őszinteségi rohama nyomán kiderült, előtte sem csináltak semmit.

Fazekas Sándor azonban határozott intézkedéseket hozott 2010 óta, ennek egyik elemeként 2016-tól felfüggeszti a kereskedelmi halászat gyakorlását. Az agrártárca vezetője régóta húzódó ügy végére tett pontot, amikor a halszűkét kifogásoló horgászok számára kedvező döntést hozott. Őt igazolta az élet: a Balaton és Kis-Balaton üzemi halászatából származó zsákmány is növekedett, noha 2013 végétől felfüggesztették a nyíltvízi halászati tevékenységet. A csökkenő horgászfogás miatt szükséges intézkedés előbb-utóbb meghozza az eredményét, s a nagyüzemi lehalászástól elkedvetlenedett pecások sem csak a lábukat lógatják a vízbe ezentúl.