A nagyvárosok már elestek

Nyugtalanító, hogy a nyugat-európai adatok láttán úgy tűnik, a bevándorlás mértéke elérte azt a kritikus határt, ahonnan már egyre nehezebb a visszaút. Ha van még egyáltalán. A berlini migrációkutató, Herbert Brückner szerint 2040-re Németország népességének a 40 százaléka bevándorló, vagy migrációs hátterű lesz. „Németország színesebbé válik. Jelenleg a lakosság negyedének van Németországban migrációs háttere. Húsz év múlva ez 35-40 százalékra nő” – mondta a migrációkutató a Die Weltnek, megnyugtatásképpen hozzátéve, hogy a bevándorlók sokszínűek, így akkor is a német marad a legnagyobb népcsoport. Egy ideig. Amíg még élnek az öregek…

A Szövetségi Foglalkoztatáskutató Intézet migrációkutatójának megállapításait idézi a Junge Freiheit című alternatív hírportál is, azzal kiegészítve, hogy a bevándorlók a nagyvárosokban már ma is többségben vannak: Majna-Frankfurtban például már 2015-ben elérte az 51,2 százalékot a migrációs hátterű lakosság aránya a lakónyilvántartás szerint. Vagyis minden második itt élő személy migrációs hátterű. A német fővárosban jelenleg a lakosság 35 százaléka bevándorló hátterű. De magas az arányuk Kölnben, Hamburgban, Stuttgartban és Münchenben is. Brückner szerint az, ami a nagyvárosokban történik, néhány évtized múlva az egész országra kiterjed.

A német szövetségi statisztikai hivatal legfrissebb adatai szerint ennél jobb a helyzet. A hivatalos statisztika szerint Németország negyedének, 21,2 millió lakosnak van migrációs háttere. Ez a szám egy év alatt 2,1 százalékkal emelkedett, ami a legkisebb mértékű növekedés 2015 óta. De vajon mennyire hihetünk ezeknek a számoknak? Miközben a lakónyilvántartás szerint Majna-Frankfurtban már a kritikus 2015-ös évben többségbe kerültek a bevándorlók, a német szövetségi statisztikai hivatal csak 44,7 százalékon méri a a migránsok arányát Németország ötödik legnagyobb városában.

Az eltérés oka a különböző, sokat vitatott definíciókban keresendő. A statisztikai hivatal definíciója szerint (ez a törvényes meghatározás) csak az számít migrációs hátterűnek, akinek a szülei közül legalább az egyik, illetve ő maga nem Németországban született. Akinek tehát a nagyszülei vándoroltak be, de a szülei és ő maga már Németországban született, nem számít migrációs hátterűnek. A hivatalos adatok tehát jóval kedvezőbb képet festenek, mint ami a valóság, mivel a harmadik, negyedik, ötödik generáció már nem számít bele a statisztikába: így lesznek a bevándorlók unokái tősgyökeres németek. Jellemző, hogy a migrációs hátterű lakosság többsége, 52 százaléka német állampolgár.

Míg az első vendégmunkásokat az akkor még homogén összetételű és markánsan német többségű társadalom pontosan nyilvántartotta, mára már nehézséget okoz és vitát vált ki annak meghatározása is, hogy ki a menedékkérő, ki a bevándorló és ki számít migrációs hátterűnek az épp aktuális meghatározás szerint. Közben a lakosságcsere is felgyorsult. A bevándorlás tekintetében kiugró 2015-ös évben 2,136 millióan érkeztek Németországba, de már ebben az évben 997 ezerre nőtt a kivándorlók száma. Utóbbi azóta is minden évben meghaladja az egymillió főt. 2016-ban 1,365 millióan, 2017-ben 1,134 millióan hagyták el Németországot. 2018-ban 1,585 millióan érkeztek, a lakosságszám mégsem nőtt jelentősen, mivel ugyanebben az évben 1,185 millióan költöztek el Németországból. Tavaly is 1,231 millióan vándoroltak ki.

A legszembetűnőbb a népesség összetételének változása a fiatalok körében: minél fiatalabb a vizsgált kör, annál inkább. A hatévesnél fiatalabb gyermekek körében négyből már három (!) migrációs hátterű. Ez azt jelenti, hogy tizenöt év múlva a fiatal, családalapító felnőtt lakosság háromnegyede migrációs hátterű lesz. Ha innentől kezdve egyetlen bevándorló sem érkezik, húsz-harminc év múlva Németország akkor is már csak a nevében lesz német…

Franciaországban is drámai a helyzet. A France Stratégie nevű kormányzati szervezet adatai szerint a francia nagyvárosok mindegyikében folyamatosan növekedett a bevándorló hátterű gyermekek aránya az elmúlt ötven évben, tudta meg a Breitbart. Bevándorló hátterű gyermek az, aki Európán kívüli szülőktől származik. A nagyszülőket, tehát a harmadik generációt a francia statisztika sem tartja nyilván. Ám így is döbbenetesek a számok: a 0-18 év közötti migrációs hátterű gyerekek aránya Párizsban 1968-ban 6,5 százalék volt. 2015-re 36,6 százalékra nőtt, ezen belül Párizs egyik hírhedt elővárosában, Saint-Denisben már 77 százalékot tesz ki. Strasbourg­ban 1975-ben még csak 5,9 százalék volt ugyanez az arány, 2015-re 32,9 százalékra emelkedett. Dijonban az 1975-ös 4,2 százalékról 22 százalékra, Marseille-ben 22,8 százalékra, Lyonban 28,1 százalékra nőtt.

Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal jelentése szerint Franciaország 2019-ben már utolérte Németországot a menedékkérők számában: a migrációs válság 2015-ös kezdete óta 2019-ben fordult elő először, hogy Franciaország ugyanannyi migránst fogadott be, mint Németország. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, a francia adatok akár meg is haladhatják a németet. A tömegesen érkező észak-afrikai migránsok mellett a legnagyobb csoportot az afgánok és az albánok képezik. Ha nem következik be fordulat, akkor 20-30 év múlva a franciák is kisebbségbe kerülnek a saját országukban. A hivatalos adatokat tovább árnyalja, hogy ennek többszörösére tehető a statisztikai adatokban meg nem jelenő, illegálisan Franciaországba bejutó migránsok száma, akik az Ibériai-félszigetről zúdultak be Franciaországba a bevándorláspárti spanyol kormány jóvoltából.

Svédország 2015-ben 162 ezer menedékkérőt fogadott be. Hetven százalékuk Irakból, Szíriából és Afganisztánból érkezett, és közel a háromnegyedük férfi. 2016 és 2018 között több mint 70 ezren nyújtottak be menedékkérelmet, komoly veszélybe sodorva ezzel a svéd ellátórendszert. A nagyvárosok közül a leginkább Malmőben drámai a helyzet: a külföldi hátterű népesség aránya 2018-ban már 45,9 százalék, az általános iskolai tanulók több mint fele migráns, vagy migrációs hátterű.

Az Egyesült Királyság 66 millió lakójának 14,3 százaléka migrációs hátterű: összesen 9,4 millió fő. Közülük 5,7 millióan Európán kívülről, döntően a brit gyarmatokról érkeztek. A brit népességnövekedés 82 százalékban a migrációnak tudható be. Egyes becslések szerint 2041-re a szigetország lakossága elérheti a 75 milliót.

Londonban a brit őslakosok már kisebbségben vannak, arányuk már csak 45 százalék. Egyes városrészekből szinte teljesen kiszorultak: Newhamben csupán a lakosság 15 százaléka, Brentben 18 százaléka brit őslakos. Newhamben és Kelet-London egyes kerületeiben négy gyermekből három már nem angol édesanyától született. Annak ellenére, hogy mindössze négymillió muszlim él a 66 milliós Egyesült Királyságban, a főváros és nyolc további város polgármestere muzulmán. Az országban több mint háromezer mecset és 130 iszlamista sharia egyesület működik.

Hollandiának 2020 elején 17,4 millió lakosa volt. Közülük négymillióan vannak, akiknek legalább az egyik szülője nem Hollandiában született. Ez a népesség 24 százalékát jelenti. A következő három évtizedben a holland népesség összetétele jelentősen megváltozik. A Holland Demográfiai Intézet és a Holland Statisztikai Hivatal tanulmánya szerint a migrációs háttérrel rendelkezők aránya 30-40 százalék közötti szintre emelkedhet 2050-re. A tanulmány szerint a bevándorló háttér összetétele is változik: a hagyományos kibocsátó országok (Indonézia, Holland Antillák, Törökország és Marokkó) helyett dominánssá válik az Afrikából és a Közel-Keletről érkezők aránya, írja az NL Times.

Nem jobb a helyzet Belgiumban sem. Az ország a 2000-es évek elején hozott kormányzati döntésnek köszönhetően elvesztette a migráció feletti ellenőrzést, írta Alain Destexhe belga szenátor Mielőtt túl késő lenne című könyvében. Belgium akkori miniszterelnöke a liberális Guy Verhofstad volt, kormányzása idején az illegális bevándorlóknak személyi igazolványt adtak, és lazítottak a családegyesítés szabályain. Az ország teljes lakossága 20 százalékának migráns háttere van. Brüsszelben azonban rosszabb a helyzet: itt a lakosság több mint fele migráns hátterű, már csak a városlakók 46 százaléka született belga. Az állami iskolába járó gyerekek 48 százaléka iszlám oktatásra jelentkezett. Az integráció elbukott, párhuzamos társadalmak alakultak ki. A szerző szerint a migráció miatt Belgium darabokra hullhat szét.

Ausztriában sem jobb a helyzet: az ország ötöde már migráns hátterű, Bécs gyakorlatilag elesett.

2015-ben a lakosság csaknem tíz százaléka, 5,7 millió fő élt bevándorlóként Olaszországban. 2016-ban 145 ezren léptek illegálisan olasz területre, aminek következtében a befogadótáborok zöme túlzsúfolttá, a bevándorlási szabályok tarthatatlanná váltak. Földrajzi elhelyezkedése miatt Olaszország az Európába irányuló migrációnak jelentősen kitett terület. A bevándorlók a tartózkodási engedély birtokában a fejlettebb észak-olasz régióban keresnek boldogulási lehetőséget, így ott minden tíz lakosra egy bevándorló jut, ami tovább rontja a helyiek munkaerő-piaci lehetőségeit. A válság miatt a bevándorlók és a lakosság között egyre gyakoribb a konfliktus.

Ha nem áll be a bevándorláspolitikában radikális fordulat, Európa nyugati felének őslakossága nagyon rövid időn belül a világ népeinek olvasztótégelyében találja magát, ahol a muszlim dominancia és a kisebb-nagyobb népcsoportok által importált konfliktusok közepette elszigetelődik, végül eljut a teljes önfeladáson át a megsemmisülés állapotába.