Hirdetés

Miután Deák Kristóf a Mindenkivel megnyerte az Oscart, nem lehetett azzal vádolni, hogy a szakmai elismerések hajtanák. Legalábbis az első egész estés mozifilmje, Az unoka bár kiváló és profi thriller volt, nem az a típusú alkotás, amely a fesztiválokon sorra zsebeli be a díjakat. Legújabb mozijával – Varga Lóránt színházi darabjának adaptációjával – azonban komoly hangot üt meg. A történet szerint egy lány összehívja régen látott egyetemista évfolyamtársait, az italozás közben pedig sorra lepleződnek le a múltbeli titkok, majd végül kiderül az is, hogy a vendéglátó igencsak különleges szándékkal invitálta meg vendégeit. A rendező rendkívül ügyesen építi a feszültséget, a szereplőket pedig magabiztos, határozott mozdulatokkal rajzolja fel. Mindannyiukat más és más életmód, társadalmi státus és lelki alkat jellemez, az ezekből fakadó ütközések pedig izgalmasak, ugyanakkor a konfliktusoknak és a drámainak szánt finálénak nagyobb a füstje, mint a lángja. Döbrösi Laura rideg visszafogottságával uralja a vásznat, három kollégája (Bakonyi Alexa, Tenki Dalma és Tóth Károly) szintén remek, a tempó dinamikus, így ha kicsit keserű szájízzel távozunk is a végén, az odáig vezető út annál élvezetesebb.

Kapcsolódó cikkünk