A derékfájás országa

– Az iskolában megtanultuk: az emberi váz alapja a gerinc. Ehhez képest kellően figyelünk gerincünk állapotára?

– Volt egy időszak, amikor eléggé előtérben volt a különböző kampányokban, de manapság sokkal több szó esik a szív- és érrendszeri vagy akár emésztőrendszeri problémákról, a pszichés nehézségekről. Pedig a gerincbetegségek, a gerincfájdalom mértéke nem csökkent, sőt a Lancetben, a világ legrangosabb egészségügyi folyóiratában megjelent egyik tanulmány szerint a világ országai közül Magyarországon jelenti a legkomolyabb problémát a derékfájás.

Egyébként a betegséggel eltöltött órák számát tekintve a nagyvilágban is a derékfájás vezeti listát, a cukorbaj, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a depresszió előtt.

– Csak akkor figyelünk a gerincünkre, amikor elkezd fájni? Gondolom, ez 40-50 évesen történik jellemzően…

– Egyre fiatalabb korban kezd fájni, de segítséget jellemzően sokkal később kérünk. Furcsa, de más fájdalmakkal szemben a derékfájást képesek vagyunk elfogadni normális állapotnak. Pedig ha valami egészséges, azt nem érzi az ember, a fájdalom a szervezet jelzése, ám a finom jelzéseket nem vesszük komolyan, csak amikor már súlyossá válik a helyzet. A derékfájásnál azonban ez már olyan szint, ami a mindennapi tevékenységeinket is erősen korlátozza. Egy súlyos derékfájdalom vagy gerincbetegség durván beleszólhat az önellátásba, az életminőségbe és akár az egzisztenciába is, miatta akár munkahelyet is el lehet veszíteni. Nem beszélve a társasági életre gyakorolt hatásról: a derékfájós ember nem tud társaságba járni, és volt olyan páciensem, akinek a párkapcsolata is ráment az állandó fájdalomra, a vele járó stresszre. Nem szabadna normális állapotnak tekinteni a fájdalmat.

– A problémával való szembenézés helyett bekapjuk a fájdalomcsillapítót?

– Nem szerencsés, hogy amikor valami fáj, nem magát az okot szüntetjük meg, hanem a fájdalmat csillapítjuk. Valójában ilyenkor nem is az a lényeg, hogy a derekunk fáj, hanem az, hogy az agyunk küld egy jelzést, hogy ha ezt így tovább folytatjuk, abból nagyobb baj lesz. A fájdalom egy figyelmeztető jelzés a szervezetben, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

– A gerincfájás alapvetően gyulladást jelent?

– Régebben azt gondolták, hogy azért fáj, mert a szövetekkel valami történt: megnyúltak, meghúzódtak, elszakadtak. De aztán a képalkotó eljárások fejlődésével kiderült, hogy gyakran nagy fájdalom esetén sincs szöveti károsodás. A gyógyulás szempontjából egyébként ez jó hír: ez az úgynevezett nem specifikus derékfájás adja az esetek 90 százalékát. Az idegi eredetű fájdalom csoportjába tartozik 5-8 százalék, ilyenkor valami nyomja a gerincből kilépő idegeket, és körülbelül 1-2 százalék kapcsolódik súlyos esetekhez, mint mondjuk egy tumor a gerinc közelében, porckorongsérv, szűkület vagy baleset.

– De ha jellemzően nincs sérülés, mitől alakul ki a gyulladás?

– Az életmódtól. A deréknál például van egy érzékeny, nagyon erős kötőszövetes lemez, amely ha feszesebbé válik, akkor a benne futó erek is nyomás alá kerülnek, akadályozottabb lesz a terület oxigénellátása, ami elindíthat egy gyulladásos folyamatot, és ez bizony fájhat. A szervezetben egyébként is gyakori, hogy ha valahol szöveti feszesség alakul ki, akkor a csökkent oxigénszint, a hipoxia miatt a szervezet gyulladással reagál, ezt hipoxia indukálta gyulladásnak nevezzük, és főleg az ízületek, kötőszövetek, izmok érzékenyek rá. A szöveti feszesség képalkotó eljárással ki sem mutatható, de mi, gyógytornászok érezzük.

– E feszesség oka, gondolom, lehet az ülőmunka oly sokat emlegetett rossz testtartása, ám ön webes felületein a stresszel, étkezéssel kapcsolatos terheléseket is kritikusnak nevezi. Valóban van gyulladást okozó étrend?

– Direkt ok-okozati összefüggést egészséges embernél nem emlegetnék. Ha azonban már elkezdődött egy gyulladásos folyamat, hasznos figyelembe venni, hogy például az állati eredetű ételeknek gyulladásfenntartó hatásuk van. Vagyis ilyenkor ajánlatos időszakosan áttérni a növényi táplálkozásra, még akár a tejet, tojást is elhagyni.

– Mi a helyzet a stresszel? Úgy képzeljük el, hogy szorongunk, amitől görcsössé válik az izomzatunk, és ettől alakulnak ki a gyulladások?

– Amikor szorongunk, stresszesek vagyunk, akkor a szervezetünkben úgynevezett stresszhormonok kezdenek termelődni, például kortizol. A kortizolnak az ősidőkben az életmentésben volt szerepe, felkészítette a szervezetet arra, hogy menekülni tudjunk, feszessé tette például az izomzatot a futáshoz. Ez egy órán keresztül nagyon hasznos lehet, ha valóban menekülni kell, de ha heteken-hónapokon keresztül kitart, akkor a feszes szövet, a kevés oxigén kiváltja a hipoxiaalapú gyulladásos folyamatokat. Ráadásul ilyen feszes szövettel akár már egy rossz mozdulat is bajba sodorhat. A betegek sokszor mondják is, hogy egy banális mozdulat váltotta ki a fájdalmat, ami régebben vagy akár másoknál, akiknek laza és rugalmas az izomzatuk, nem okozott problémát.

– A kortizoltermelést a nehéz élethelyzetekkel együtt járó tartós stressz is fokozza?

– Nem egy olyan páciens van, akit amikor megkérdezünk, mikor kezdődtek a fájdalmai, azt válaszolja, hogy egy súlyos trauma átélésekor, például amikor meghalt a férje. Vagy akiknek munkahelyi problémáik vannak, és több hónapos kezelés után jó állapotban mennek el, majd egy-két hét múlva visszajönnek ugyanolyan rosszul, merthogy ugyanabban a mérgező környezetben töltik a mindennapjaikat.

– Milyen tanácsot lehet ilyenkor adni?

– Az nehezen valósítható meg, hogy kerüljük a stresszt. Selye János, a stresszelmélet megalkotója például könyvében azt írja, hogy a stresszmentes állapot maga a halál… De ahogy ő is tanácsolja, azt megtehetjük, hogy megpróbáljuk befolyásolni, miként hasson ránk a stressz. Sokat segíthet bármelyik mindfulnesstechnika, vagyis a meditáció, a relaxáció, a jóga. De segíthet az is, ha csak sétálunk egy nagyot, vagy amit öt perc semminek hívok, kiülni az erkélyre és bambulni, nem fókuszálni semmire. A természetnek önmagában jótékony hatása van: az erdő csöndes és nyugodt, de már az is, ha kimozdulunk valamelyik parkba a fák, bokrok közé. A meleg vizet is jónak tartom, hiszen életünk legbiztonságosabb szakaszát az anyukánk hasában töltöttük, egy meleg, vizes környezetben. Ajánlom a szaunát, a meleg vizes fürdőt. Olyan könyveket olvasni, ami pozitív energiát ad, és nyugtató zenét hallgatni, mert a zenének nagyon erős pszichés hatása van. A mozgás a legjobb stresszcsökkentő eszköz. A futás például több tényező esszenciája, merthogy ott eleve kint van az ember egy zöld környezetben, és kellően monoton is, hogy flow-állapotban tartson. Ráadásul futás – mint minden más intenzívebb fizikai aktivitás – közben endorfin típusú hormonok szabadulnak fel, amelyeket boldogsághormonnak is neveznek, és amelyek a kortizol antagonistái, vagyis csökkentik a kortizolszintet. A futás persze csak egy lehetőség, számos más mozgás is tökéletes, azt szoktam mondani, ha más nem jöhet szóba, akkor csak menjen el tempósabban sétálni egy kiadósat.

– Mire koncentrál a derékgyógyító terápia, létezik a fájdalomnak egy fő kiindulópontja, amit ha megtalálnak, a többi tünetet is elmulaszthatja?

– Sajnos amikor már súlyosabb a fájdalom, több tényező is szerepet játszik benne. De valóban ígéretes, ha megtaláljuk, amelyik a legnagyobb fájdalmat okozza, és ezután lépésről lépésre behatárolható a többi kiváltó ok is. A gyógytornának kiváló eszköztára van a fájdalom csillapítására, akár egyetlen kezeléssel is felére csökkenthető a szintje. A teljes problémát ilyen gyorsan nem tudjuk megoldani, de a fájdalmat jelentősen tudjuk csökkenteni. Ezután viszont csak partnerként tudunk a pácienssel továbbhaladni, vagyis az ok felszámolásában együtt kell működnünk: tornáznia kell, életmódot kell váltania.

– Nem szokványos, amit mond, vagyis hogy mozgást javasol a fájdalom ellen, merthogy a klasszikus egészségügyben ilyenkor éppen például a sportok kerülését szokták javasolni. Sőt, mint egy hozzászólásában olvastam, még gerincsérv esetén is károsnak minősítette a teljes leállást.

– A mozgás legerősebb fegyverünk a derékfájás ellen. Tapasztalatom szerin a sérv az emberek nagy részében túlzott betegségtudatot alakít ki. Pedig az adatok azt mutatják, hogy a probléma, ha semmit sem csinálnánk vele, másfél-két év alatt magától is meggyógyulna: a szervezet elszállítja a kifolyt szövetet, és a porckorong is szépen elkezd regenerálódni. Erről tanulmányok is olvashatók, de a saját szememmel is meggyőződtem ilyen esetről egy páciens MR-felvételei alapján. Természetesen óvatosságra van szükség a gyógyulás első fázisában, amikor valóban sérült a porckorong, és ez fájdalmas gyulladást okoz a szövetekben. De például egy táncművész barátom három hónappal azután, hogy kiszakadt porckorongsérvvel alig tudott mozogni, újra színpadra tudott állni. A sérv esetében egyébként nagyon fontos a pontos diagnózis, a kezdeti terápiát nagyon meghatározza, hogy mekkora a sérülés nagysága, és mekkora gyulladás alakult ki.

– Eddig a betegségről, a fájdalom csillapításáról beszélgettünk. De még fiatalon hogy éljünk, hogy később ne jussunk ilyen helyzetbe?

– Stewart McGill professzortól olvastam először a gerinchigiénia fogalmát, ami arról szól, miként tartsuk a gerincünket egészségesen. Ennek egyik alapja pedig a gyakori mozgás. A legfrissebb ajánlások szerint 20-30 percenként meg kell mozdulnunk: ha nincs lehetőségünk abbahagyni az ülést, akkor is bátran mozgassunk kezünket, lábainkat, vállunkat, hátunkat. A szövetekre nagyon rosszul hat, ha nem mozgunk, negatív változások indulnak el bennük, amelyek aztán akadályozzák a normális mozgást. A gerinc szempontjából például a hátsó szöveti lánc szokta okozni a legnagyobb problémát, ha az rövidül, akadályozza a természetes előrehajlást, ami aztán egy sor problémát hoz magával. A szövetek rendszeres nyújtása és mobilizálása ezért különösen fontos, ám a nyújtáshoz nem kell feltétlenül különórára járni, könnyen végezhetünk ilyen mozdulatokat a mindennapokban: elég például egy-egy ajtófélfába beleakaszkodva megnyújtani a mellkasi területet naponta néhányszor. Ha ilyen mikromozgásokat belopunk a mindennapjainkba, máris nagyon sokat teszünk magunkért.