Golyóálló nyugdíjrendszer

A nyugdíjasok anyagi biztonsága nemcsak szociális kérdés, hanem a gazdasági stabilitás egyik alappillére is, mondja a Demokratának Szalai Piroska.

– A 2010 előtti, szocialista–liberális kormányok időszakában a 13. havi nyugdíjat megszüntették, az inflációkövető emelést pedig a „svájci indexálás” rendszerével váltották fel, amely több évben nem fedezte az inflációt. Nem mellékes az sem, hogy ebben az időszakban nem adtak nyugdíjprémiumot sem, az átlagnyugdíj reálértéke így sokkal alacsonyabb volt, mint ma. A baloldali kormányok idején a nyugdíjasok is vesztessé váltak. 2010 után ezt a hibát korrigálta a Fidesz–KDNP azzal, hogy kötelezővé tette az inflációkövetést – fejti ki a miniszterelnök főtanácsadója.

2012 óta törvényben is rögzített mechanizmus garantálja, hogy a nyugdíjak minden évben legalább annyival emelkedjenek, amennyi az infláció.

– Ha a tényleges infláció magasabb, mint az év eleji becslés, akkor novemberben visszamenőleg korrigálják az összeget. Ez biztosítja, hogy senki ne veszítsen a pénze értékéből – magyarázza a szakértő. – Ha pedig az év eleji nyugdíjemelésnél alacsonyabb lesz az infláció, akkor a többlet a nyugdíjasoknál marad.

A szisztéma az elmúlt másfél évtizedben stabilitást hozott. Még a magas inflációjú években, 2022-ben és 2023-ban is tudott nőni a nyugdíjak reálértéke, miközben Európa számos országában csökkenés volt tapasztalható. Szalai Piroska hangsúlyozza:

– A magyar kormány nem engedte el az idősek kezét a nehéz gazdasági időszakokban sem. Minden évben biztosította az értékállóságot, és amennyiben a helyzet megengedte, még a kötelezőnél is nagyobb emelést adott.

A megbecsülés jele

A 13. havi nyugdíjból a kormány először 2021-ben egy heti összeget tudott folyósítani, majd 2022-től már egész havit. Szalai Piroska szerint ennek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi jelentősége is van.

– A 13. havi nyugdíj visszavezetése azt üzeni, hogy az állam értékeli az idősek munkáját. Ez a kormány így visszaadta azt, amit korábban elvettek tőlük.

Hozzáteszi azt is, hogy a 13. havi nyugdíj nem kampányígéret, hanem gazdasági realitás. A kifizetéseknek stabil fedezetük van, mert az elmúlt években a nyugdíjkassza bevételei jelentősen és folyamatosan nőttek. A korábbi évek gazdasági teljesítménye tehát egyértelműen megteremtette a feltételeket a kormány nyugdíjpolitikájának folytatásához.

– 2010-ben alig több mint 3,7 millió ember fizetett nyugdíjjárulékot, ma már 4,7 millió, ez hatalmas különbség. Egymillióval, negyedével több ma a járulékfizető. Emellett a bruttó átlagkereset is, ami a járulékfizetés alapja, több mint háromszorosára nőtt. Ez azt jelenti, hogy többen és többet fizetünk, így a nyugdíjkassza köszöni szépen, jól van – mondja Szalai Piroska.

A nyugdíjrendszer tehát az úgynevezett felosztó-kirovó elven működik, azaz a most dolgozók járulékaiból fizetik a nyugdíjakat. Minél többen dolgoznak és minél többet keresnek, annál erősebb a rendszer. A magyar gazdaság teljesítménye, a foglalkoztatás bővülése és a fizetések infláció feletti növekedése lehetővé tette, hogy a kassza még a nagy lélekszámú Ratkó-generáció nyugdíjba vonulása után is egyensúlyban maradjon.

A jelenlegi foglalkoztatási aránynak köszönhető, hogy az öregségi átlagnyugdíj ma havi 245-250 ezer forint, de ha hozzászámítjuk a 13. havi juttatást és az év végi inflációs korrekciót, az éves átlagos havi összeg már 270 ezer forint körül alakul. Ez pedig a 2010-es érték jóval több mint két és félszerese.

– A számok magukért beszélnek, az idősek ma nemcsak többet kapnak, hanem nagyobb biztonságban is élhetnek, mint másfél évtizeddel ezelőtt – hangsúlyozza a szakértő.

Ahogy a miniszterelnök is jelezte, a kormány dolgozik a 14. havi nyugdíj ügyén is. Jelenleg ez gazdasági kérdés. Meg kell ugyanis vizsgálni, hogy ha a foglalkoztatás továbbra is tartósan magas, és reálértékben nőnek a keresetek, a költségvetés, a nyugdíjkassza képes lehet-e egy újabb havi juttatás kifizetésére. Ez egyszerre lenne elismerés és biztonsági tartalék a nyugdíjasok számára.

A havi nyugdíjemelés és az egyszeri pluszkifizetés közötti különbség persze nem csak számok kérdése. A 13. havi juttatás olyan intézkedés, amely megerősíti a társadalmi megbecsülést, illetve igazodik a munkaadói szokásokhoz is, miután Magyarországon számos helyen az a gyakorlat, hogy a fizetési prémium az év végén és húsvétkor, pedagógusoknál pedig tanév végén érkezik.

Emelés helyett

Sokan felvetik, hogy miért nem osztja el a kormány ezt az összeget tizenkét hónapra.

Szalai Piroska szerint azért, mert így átláthatóbb, a nyugdíjkassza számára kezelhetőbb és igazságosabb a rendszer. A kormány logikája szerint a 13. havi nyugdíj nem helyettesíti a havi emelést, hanem kiegészíti, ugyanúgy, ahogy a munkavállalók esetében a bér és a nem rendszeres juttatások viszonya működik.

– A rendszeres jövedelem kiszámíthatóságot ad, a pluszjuttatás pedig rugalmasságot. E kettő együtt tartja egyensúlyban a rendszert – összegzi a kormányzati logika lényegét Szalai Piroska.

A Tisza Párt idejétmúlt gondolkodású szakértői több alkalommal viccelődtek a 13 havi nyugdíjon. Surányi György, a baloldal korábbi jegybankelnöke, később banki vezérigazgató szerint azért nincs alapja a 13. havi nyugdíjnak, mert ő mindig 12 havi járulékot fizetett. Azt persze elfelejtette, hogy abban a hónapban, amikor a saját havi fizetésének a többszörösére rúgó éves bónuszát kézhez kaphatta, jóval több járulékot fizethetett be, mint az átlagos hónapokban. A nyugdíjasok is csak 12 alkalommal kapnak nyugdíjat, csak az egyik hónapban dupla összeget, ez a 13. havi.

A szakértő szerint költségvetési szempontjából sem mindegy, hogy mikor esedékesek a kifizetések. A TB-bevételek nem egyenletesen oszlanak el az év során, mivel a prémiumok és év végi bónuszok után is járulékot fizetnek a munkavállalók. A nyugdíjjárulék-befizetések decemberben és januárban a legnagyobbak, hiszen akkor a novemberi és a decemberi keresetünk után vonnak le, ami jóval nagyobb, mint az év többi hónapjaiban. Ezért logikus, hogy a nagyobb kifizetéseket a kormány olyan időszakra ütemezze, amikor a kassza bevételei is bővülnek. Azt azonban rögzíteni kell, hogy önmagában a 13. havi nyugdíj 8,3 százalékos éves emelést jelent, ez hatalmas összeg. Hazánkban az egy havi ellátásokra fordított kiadás közel 550 milliárd forint.

A Tisza-adó veszélyei

A szakértő szerint a kormány felelős gazdaságpolitikája élesen szemben áll a Tisza Párt elképzeléseivel.

– A Tisza-adó, vagyis a többsávos, progresszív adórendszer bevezetése súlyos károkat okozna a nyugdíjrendszerben. Többen lennének inspirálva arra, hogy feketén dolgozzanak, a munkavállalói létszám is, a keresetek emelkedésének dinamikája is csökkenne, így a nyugdíjkassza bevételei is visszaesnének – figyelmeztet Szalai Piroska.

A szakértő szerint ez nemcsak a jövő nyugdíjasait, hanem a jelenlegi ellátásokat is veszélyeztetné, hiszen a nyugdíjkassza tartalma csökken, ha kevesebben dolgoznak és fizetnek járulékot.

A Tisza Párt közgazdászai jellemzően azok a régi szereplők, akik nem tartják fontosnak az inflációkövetést, hanem az úgynevezett svájci indexálás hívei, illetve a nyugdíjak csökkentését javasolják. Ezért a kormány minden nyugdíjasokat támogató döntése pazarlás a szemükben, szerintük túl bőkezű a magyar nyugdíjrendszer, a nyugdíjasoktól is el kellene vonni forrásokat. Mindez persze összecseng Brüsszel akaratával. A Politicóban nemrégiben azt olvashattuk, hogy 2028-tól már csak azok az országok kaphatják meg a nekik járó teljes támogatást, amelyek átalakítják a nyugdíjrendszerüket. Ez magában foglalhatja a nyugdíjkorhatár megemelését, a 13. havi nyugdíj és a nők 40 eltörlését vagy akár a nyugdíjak megadóztatását is. Nem véletlen, hogy az ilyen nyugdíjreform hírére több tagországban is tömegtüntetések indultak.

– Brüsszel elvárásai és a Tisza Párt tervei bizonytalanságot szülnének. A nyugdíj azonban nem kegy, hanem jog, amit tisztességes munka és befizetés alapján szerez az ember – hangsúlyozza Szalai Piroska. A szakértő szerint a magyar modell mutatja, hogy a jóléti biztonság és a felelős költségvetés megfér egymás mellett, már amennyiben az állam képes elegendő bevételhez jutni. Ehhez azonban olyan stabil és átgondolt gazdaságpolitika szükséges, mint amilyen jelenleg van.