A Békemenet padlóra küldte a globalistákat
A Békemenet egyértelmű trendfordulót jelez. Idén nyárig ugyanis Magyar Péter és a Tisza képes volt folyamatosan támadásban maradni.
Ez a lendület azonban megtört az ukrán kémbotránnyal, azóta pedig a Tisza folytonos defenzívában van: Tarr Zoltán szavai arról, hogy a győzelem után bármit lehet; a Tisza-adó; Ruszin-Szendi Romulusz fegyverügye vagy az ukránok által fejlesztett Tisza app szivárgása, hogy csak párat említsek.
Október 23-a lehetőséget kínált arra, hogy a globalista formáció újra magához ragadja a kezdeményezést, de a Békemenet átütő sikere ezt megakadályozta. Ugyanis nemcsak kétszer annyian voltak kíváncsiak Orbán Viktor miniszterelnökre, de a beszéde is lényegesen jobb volt a kihívójáénál. Politikai teljesítmény híján pedig marad az a fajta botránypolitizálás a Tiszának, amire az emberek egyre kevésbe kíváncsiak.
Magyar Péterékre rájárt a rúd az elmúlt hónapokban. Az Alapjogokért Központ két elemzésben is foglalkozott azzal, hogy mind a nyarat, mind a szeptembert egyértelműen a jobboldal nyerte.
Ugyanis nemcsak az eddig működőképes tiszás kommunikációs fegyverek (mint a sokadik országjárás) sültek be és fulladtak teljes érdektelenségbe, de egyúttal minden eddiginél komolyabb botrányok rázták meg az ellenzéki formációt. Ezek nemcsak arra mutattak rá, hogy a Tisza egy többnyire kalandorokból álló szerveződés, amelyet a konc ígérete és az idegen érdekcsoportok tartanak egyben, hanem arra is, hogy a párt abszolút nem áll készen a kormányzásra.
Olyan, sokszor leszerepelt és rossz emlékű baloldali és liberális arcok tűnnek fel ugyanis a párt környékén, akiknek az ötletei már egyszer katasztrófát okoztak az országban Gyurcsány kormányzása idején. Tisza-adó, a nyugdíjak megadóztatása, az adókedvezmények azonnali elvétele és még lehetne sorolni. Ezeket az intézkedéseket pedig kórház- és iskolabezárások is kísérnék, így igazi rejtély, mégis miért szeretne ilyen hatalmas pluszbevételeket egy esetleges Tisza-kormány. A választ persze sejtjük: Brüsszel épp azzal a kihívással küzd, hogy nincsenek meg a szükséges forrásai az ukrajnai háború folytatására. Így hát közös hitelfelvétellel (amely az Európai Egyesült Államok előszobája) és adóztatással kell újabb pénzeket szerezni, vagyis az embereknek kell megfizetniük a háború folytatásának az árát. A Tisza nagyon erősen be van kötve ahhoz az Európai Néppárthoz, amelynek vezetősége elkötelezetten háborúpárti.
Magyarék igazából semmit se ígérnek a sajátjaiknak, ők azt fogják jutalmul kapni, amit a jobboldali szavazók büntetésül. Ne legyenek ugyanis illúzióink, a brüsszeli politika nem hazánk javát akarja, legfeljebb csak hazánk javait. Ezen törekvésekben pedig készséges kiszolgálóra találtak Magyar Péter személyében. Ugyanakkor ezen politikusok az elmúlt időszakban leleplezték magukat: Kollár Kinga tiszás EP-képviselő korábban arról beszélt, minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik, Tarr Zoltán pedig azzal erősített rá erre, hogy nem beszélhet a programról, mert akkor megbuknának, de ha választást nyernek, „bármit lehet”. A mindenhol fegyverrel flangáló Ruszin-Szendi Romulusz pedig ezt azzal spékelte meg most, hogy ha beszélnének a terveikről, börtönbe zárnák őket. Vajon miféle jogtalanságokra készülhetnek, teszi fel a kérdést a józanul gondolkodó ember ezen szavak után.
Mindezen és a további botrányok fényében aligha meglepő, hogy a Tisza már legfeljebb csak akkor árad, ha Magyar Péter másfél óráig áztatja követőit az esőben, hogy a százszor elismételt, elcsépelt gondolatait újra megossza velük. Október 23-án ugyanis, úgy tűnik, maga a gondviselés is a jobboldal pártjára állt: míg a Békemenet és az állami megemlékezés idején kiváló idő volt, a Tisza háborús menetét végigkísérte az eső. Ha pedig a politikai teljesítményt nézzük, egyértelmű, hogy a jobboldal nyerte a napot. Pedig a globalisták mindennel készültek: manipulált képek, álhírkampány, suttogó propaganda, összehangolt médiatámogatás, ám ez sem volt elég a nemzeti oldal őszinte kiállásával és hazaszeretetével szemben.
A számok sem hazudnak, hiszen mind a fizikai, mind az online térben a jobboldal nyerte a napot. Kétszer annyian voltak kíváncsiak a Békemenetre, mint Magyarék háborús menetére, amin jóval kevesebben voltak kinn, mint a Pride felvonuláson pár hónapja. Úgy tűnik, hogy már sajátjai is kezdik elveszíteni a reményüket Magyar Péter egyetlen ígéretében, Orbán Viktor leváltásában. Ehhez képest őszinte megdöbbenés érződött rajtuk, amikor látták, hogy miként hömpölyög a tömeg végig a Margit hídon és az Alkotmány utcán a Kossuth térre, ahová be sem fért minden résztvevő (köztük ezen sorok írója sem).
Persze a kezdeti zavarok után (ahol többen őszintén számoltak be a hézagos tömegről) hamar irányba állt a globalista propagandamédia, és olyan írások születtek, amilyeneket utoljára a Rákosi-korszakban lehetett olvasni. Magyar Péter például az egyetlen fényforrássá vált a Hősök tere közepén a Telex hasábjain, míg a partizános Gulyás Márton – értékelhető politikai teljesítmény hiányában – kénytelen volt a temus pártvezér ruházatát megdicsérni a nyilvánosságban.
Nagy Attila Tibor elemző ugyanis nagyon őszintén összefoglalta a Magyar-féle beszéd lényegét: hosszú és unalmas volt. A Tisza elnöke sokat beszélt, de keveset mondott. Mint mindig, tegyük hozzá, de korábban, amíg támadásban volt, ez nem jelentett problémát. Ám ahhoz, hogy az elmúlt hónapok defenzívájából előjöhessen, édeskevés.
Eközben Orbán Viktor beszéde világos vonalat húzott 1956 üzenete és napjaink között, és bemutatta azt, hogy miként kíván Brüsszel egyre inkább háborúba lépni Ukrajnában.
Az október 23-ai események tehát jól mutatják a bevezetőben említett trendfordulót: míg a jobboldal tovább tudja folytatni az erősödést, addig a Tisza lassú apadásnak indulhat, aminek tökéletes indikátora a csökkenő érdeklődés a rendezvényeik iránt. Ez alapján én nem lennék egy pillanatig sem meglepve azon, ha a novemberre ígért Tisza-jelöltbemutatásból semmi sem lenne. Ugyanis nemcsak a jelöltek számát tekintve állhatnak rosszul, de valószínűleg minőségi problémák is felmerülnek. Eddig bármikor új arc tűnt fel a Tisza környékén, rövidesen kiderült, hogy vagy teljesen alkalmatlan figura, vagy pedig ízig-vérig globalista. Ilyen arcokkal pedig igen nehéz lesz választást nyerni.
Politikai teljesítmény nélkül csak az eddigi botránypolitikát lehet magasabb fokozatba kapcsolni. Korábban is voltak ilyen törekvések, a kötcsei tiszás találkozó vagy a háborús menetnek a jobboldal által hosszú évek óta megszokott helyszínre való szervezése egyértelműen ilyen. Most a DPK-országjárás állomásaira csapott le a The Copypaste Man. Ez a fajta vergődés jól mutatja, hogy a kamukutatások ellenére ők állnak rosszabbul, és ők is tudják, hogy egyetlen esélyük a választási sikerre az, ha teljesen érzelmi térre terelik a politikát. Szinte imádkoznak egy elcsattanó pofonért, egy rossz nyilatkozatért, hogy erre építsenek kampányt. Ha ez nem történik meg, az egész Tisza-hazugság kártyavárként omlik össze jövő áprilisban.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.
