De mi lesz másnap?

Hatalmas indulat fogadja az ellenzéki térfélen Cseh Katalin és Barabás Richárd pártalapítási kezdeményezését. Ízelítőül egy idézet:

„Az interjú ugyanis nem csak két, bárminemű autonómiától és erkölcsi tudatosságtól elszakadt politikus »működésébe« enged betekintést (hazaszeretetről már nem is beszélek). Hanem mindabba, amit eddig az *ellenzékről* részint tudtuk, részint tudni véltünk. (…) A piszkos, fortyogó, kénszagú erkölcsi mocsárba: a Fidesszel meghozott fekete alkukba és szövetségekbe, amik feltárhatatlan mélységekig nyúlnak vissza az *ellenzék* történetében.”

Az utolsó leszek, aki Cseh Katalint bármilyen politikai ügyben megvédi, a nyugati felsőközéposztálybeli woke őrületnek nála ellenszenvesebb, doktrinerebb, életidegenebb, agresszívabb képviselője aligha akad a Kárpát-medencében. (Barabás ilyen szempontból – is – érdektelen.) Még azzal sem érvelek, hogy a parlamenti demokráciákban nem szokás pocskondiázni azt, aki részt akar venni a versenyben.

De ha április 12-én azon a térfélen Magyar Péteren kívül senki nem marad a porondon, mi lesz másnap? Még az ellenzéki érzelmű embereknek is be kell látniuk, hogy Magyar Péter, akár győz, akár veszít, folytathatatlan. Még sokkal folytathatatlanabb, mint Márki-Zay Péter volt. Ez az ember egy totális ideológiai káosz, mérhetetlen önérvényesítési vággyal megverve. Most sokan azt gondolják, hogy csak takarítsa el Orbánt az útból, aztán majd jönnek ők, és kézbe veszik a dolgokat. Ezt gondolják a szocialisták, a liberálisok, a radikális nemzetiek, a globalisták, a sértődött fideszesek és mindenki, aki a NER vesztesének érzi magát. Csakhogy ezek az ambíciók kizárják egymást. Ekkora nagykoalíció még választói felhatalmazással sem volna működőképes, ráadásul a választói felhatalmazás is egyedül Magyar Péter kezében lesz, háta mögött az általa kiválasztottakból álló országgyűlési frakcióval.

A honi ellenzék nem tizenkilencre húzott lapot, hanem húszra. És 2026. április 13-án a nulláról kezdhetik újra az építkezést.