Nem érvelnek, törölnek

– Hol tart most a „pajzs” kiépítése? Bizonyos platformok szerint az unió szinte euforikus hangulatban várja, hogy a hálózatszerű rendszer megkezdje a működését…

– A valóságban egészen más a helyzet. Először is sok vita zajlik a Demokráciapajzsról, csalódottak, akik kitalálták és most bevezetik, mert kiderült számukra, hogy egyáltalán nem olyan népszerű, mint remélték. Egyre több uniós szereplő érzi, hogy a rendszert a politikai viták totális kontrolljára akarja használni az Európai Bizottság (EB), és alapvetően senki sem tudhatja, hogy mikor törli majd éppen az ő véleményét, mert hiába tart ugyan a bizottsági főárammal, lehet benne olyan elem, amely az elitnek nem tetszik. A másik, hogy sokaknak még mindig az a véleményük, ne a megnyilvánulások törlésével, hanem érvekkel, okos diskurzusokkal győzzék meg a mainstream ellenfeleit.

– Mert az így elegánsabb, és egyfajta szellemi felsőbbrendűségre utal? Nyilván ezek a politikusok is tudják, hogy a hasonló rendszerek alkalmazása jogilag rendkívül aggályos, és szó sincs arról a lisszaboni szerződésben, hogy csak úgy véget lehet vetni a szólás és a vélemény szabadságának…

– A joggal nem lesz gondja az EB-nek, itt, Brüsszelben szinte napról napra változtatja a bizottság a jogi normákat. Ezt az elit ma már természetesnek veszi, hiszen az ő emberei ülnek az unióhoz köthető bíróságokban, akik forgóajtós technikával járnak át bizottsági, illetve bírósági posztjaik között. Néhány évig itt vannak, aztán néhány évig ott, majd jön a csere, újra. Ők pontosan tudják, miként kell reagálniuk egy-egy kérdéses helyzetre, beterjesztett keresetre. Kevés esélye van annak a konzervatív, nemzeti beállítottságú polgárnak vagy szervezetnek, aki vagy amely például az Európai Bíróságoz fordul. Ami pedig a lisszaboni szerződést illeti, az EB több olyan lépést tesz havonta, de talán hetente is, ami köszönőviszonyban sincs az unió alapokmányával. A bizottság mindig a jogállamiságról beszél, de ennek a fogalomnak nincs konkrét tartalma, csupán fegyverként használják az olyan országok ellen, amelyek kritizálni merészelik Brüsszel központi intézkedéseit.

– Azért a Demokráciapajzs ügyét mégis bírói fórum elé viszik a Patrióták?

– Borítékolni lehet az ítéletet, különféle hivatalos fórumokon már levezették a Demokráciapajzs működésének jogszerűségét, és megszületett a jogi indoklása is. A szélsőséges, közösségromboló vélemények kiszorítását, a demokrácia alapértékeinek védelmét, az autokratikus kezdeményezések kiiktatását hirdeti a Demokráciapajzs több más mellett. Az illetékesek hozzátették, hogy beleszólnak a tagállamok választási rendszerének működésébe is, megkímélve az adott társadalmakat a lelki kútmérgezéstől és a külföldi behatásoktól. Mert így lesz egységes és biztonságos az unió demokráciája! A bíróság ehhez igazodik, és gyorsan ráüti majd a jogosság pecsétjét a Demokráciapajzsra.

– Azt mondta az előbb, sokan vitatják a rendszert és a szellemét. A Patriótákon kívül ki van még ellene?

– Még az EPP-ben is találni ellenzőket. Említhetem például a németeket. Sokakkal beszéltem közülük, senki sem örül a Demokráciapajzsnak. Egyedül a baloldal és a zöldek lelkesednek, de ők aztán igazán! És vannak olyan hivatalnokok is, akik az unió bürokráciájában dolgoznak, de józanok maradtak, és látják a lényeget. Nagy, úgymond civilizációs mértékű lépésnek tartják a mechanizmus bevezetését – negatív értelemben. Hiszen Brüsszel teljesen kézben tarthatja majd az európai polgárok kommunikációját, meghatározva, hogy miről mit mondhatnak, és egyáltalán, milyen témákat vehetnek elő. Ilyen kontroll talán csak Észak-Koreában létezik.

– Önnek mint politikában jártas embernek mit tükröz ez az őrület?

– Azt, hogy Brüsszel fél a nemzeti, konzervatív erőktől. Brüsszel már 2016-ban felfedezte, hogy jobboldali, illetve populista pártok önálló felületeket kezdenek szerezni a médiában és az online világban. És ezek a politikai erők ezeken a csatornákon kommunikálni kezdtek az emberekkel. Nyugaton a nagy tévétársaságok, újságok és webes felületek centrista, de még inkább baloldali, liberális kezekben voltak és vannak ma is. De látták, mi történik akkor, és mi szólal meg a polgárokban legbelül, ha jön egy új jobboldali párt, és elkezd kommunikálni a néppel számos alapkérdésről. Mindeközben erősödni kezdett a közösségi média világa is, ahol az emberek és kisebb közösségeik nemcsak a pártokkal, de egymással is szót érthetnek. Ez az a pont, ahol a Demokráciapajzs színre akar lépni! Mert világossá vált Brüsszel számára, hogy a polgárok már nem a főáram kommunikációjára kezdenek figyelni, hanem a nemzeti erőkre és egymásra! Olyan politikai közeg alakult ki, ahol a nemzeti, konzervatív pártok évről évre erősödnek. Ennek ékes bizonyítékai a választási eredmények; elég, ha csak Portugáliát, Németországot vagy éppen Svédországot nézzük. Ez az előretörés az utóbbi öt-hat év krónikája. Ráadásul minden nagyon sürgős lett Brüsszelnek. Az utóbbi három-négy hónapban azt láthatjuk, hogy a Donald Trump vezette Amerika nagyon aktív lett, Európa, illetve az EB pedig sokkal gyengébb pozícióba került. De a megsebzett, félelemtől és fájdalomtól gyötört állathoz hasonlóan nagyon hevesen reagál az ellenfeleire. És most úgy érzi, minél előbb be kell üzemelnie a Demokráciapajzsot.

– Ez eseti lépés, vagy egy nagyobb, központosító folyamat előhírnöke?

– Egyre több hasonló intézkedés történik majd. Korlátozást korlátozás fog követni. Sok-sok éve már ugyanazok az emberek vezetik az Európai Uniót, a karrierjük, sőt, az egész életük Brüsszelhez, az Európai Bizottsághoz kötődik. És ezek az emberek nagyon utálják az ellenvéleményt. A brüsszeli elit az eddigieknél többször használja majd a bíróságokat is, hogy megállítsa a konzervatív előretörést. Újabb frontokat nyit a nemzeti értékekkel szemben, kihasználva azt, hogy a kezében tartja a pénzt, vagyis a kifizetések kasszakulcsát, és így kedvére büntetheti azokat a tagállamokat, amelyek nem engedelmeskednek neki.

– Mi az a téma a sok közül, amelyre leginkább haraphat a Demokráciapajzs?

– Az energiával kapcsolatos kérdések vitáját lassan feladja az EB, mert annyira népszerűtlen. Az elmúlt évben látni lehetett már, hogy nem ragaszkodik olyan elszántan a méregzöldek elvárásaihoz e a téren. Mint téma hosszú távon a migráció kerül előtérbe, rövid távon pedig az orosz–ukrán háború. Aktív lesz a Demokráciapajzs az idevonatkozó bejegyzések kontrollját és tiltását tekintve is, mert mindkét kérdés sorsformáló probléma Európa számára.

– Igen, de a valóságot nehéz lesz megváltoztatni. Még úgy is, hogy a Demokráciapajzs alkotói bejelentették, hogy a rendszer szoros kapcsolatot épít ki a NATO-val. Tehát nemcsak tiltás és elhallgattatás lesz, de akár el is viszik azt, aki nem úgy beszél, ahogy Brüsszel követeli? Lengyelországban már a Demokráciapajzs nélkül is történt ilyen, Donald Tusk hatóságai letartóztattak néhány hatvan fölötti konzervatív kommentelőt kormánykritikus megnyilvánulásaik miatt…

– Van az egészben egyfajta kétségbeesés is. Számtalan politikus, akik Ukrajna, illetve a háború mellett tették le a voksot, azt látják, hogy igencsak sokan vonakodnak Kijev mellé állni, tehát fokozottabb fellépést sürgetnek azok ellen, akik például a béke útját választják. Persze, a háborús hisztéria része az is, hogy az úgynevezett hajlandók a vonakodó, illetve megtörhetetlen államokra és politikusokra rögtön rásütik az oroszpártiság bélyegét. A minap interjút készített velem egy angol újság. Az első kérdés volt, hogy mennyire állok közel Putyinhoz, mennyire működöm együtt az oroszokkal…

– Úgy tudni, az NGO-kat is bevonja az EB a Demokráciapajzs működtetésébe. Sőt, a mechanizmus indoklása épp arról beszél, hogy vannak államok, ahol az NGO-kat mint a politika független szereplőit is meg kell védenie az új rendszernek. Mások is színre lépnek, ha igaz, akkor idehaza például a 444 és a Telex vizsgálja majd a bejegyzések valóságtartalmát. Önmaga paródiájává válik a Demokráciapajzs?

– Az NGO-s forgatókönyv a bizottság régi trükkje. Kellenek neki az NGO-k, hogy úgy tűnjék, mintha semleges, nem a pártok, nem a politika, hanem a nép hangját és akaratát képviselő szervezetek tiltanának le számukra kellemetlen közléseket. Most is fontosnak tekintik a népre való hivatkozást, mert ez adná a bizalmi tőkét és a hitelességet a Demokráciapajzsnak. A nemzeti konzervatívok viszont azt szeretnék megmutatni, hogy éppen ellenkezőleg áll a dolog, többek között Brüsszel és a mögötte megbúvó globalista tőke pénzeli a kérdéses NGO-kat, amelyek hálásan kiszolgálják ezért az EB elitjét.

– Nyilvánvaló, hogy hamar a Demokráciapajzs célkeresztjébe kerülnek önök, azaz a Brüsszeli MCC. Mennyire nehezíti meg majd ez az iroda munkáját?

– A Demokráciapajzs nélkül is felkészültünk az ellenünk folytatott támadások kivédésére. Határozottan beszélünk, keményen véleményezünk mindent, de körültekintőek vagyunk. Tény azonban, hogy amióta itt vagyunk Brüsszelben, antifa csoportok rendszeresen megtámadják az előadásainkat, rendezvényeinket. Sok helyen azért sem engedik megtartani a rendezvényeinket, mert attól félnek, hogy az antifák ránk törtnek, és akkor a teremtulajdonosoknak is kárt okoznak. Ezért az előadások helyszínét csak egy nappal, de van, hogy csupán néhány órával előbb hirdetjük meg. Remélve, hogy az Antifa nem tud ilyen gyorsan mozgósítani.

– Túl az antifákon lehet-e olyan akár állami, illetve uniós szerv, amely folyamatosan figyeli az MCC-t, mondjuk titkosszolgálati eszközökkel?

– Mit mondhatnék erre? Elhatároztam, hogy úgy teszünk, úgy dolgozunk, mintha egy szabad városban volnánk. Nem akarok pánikba esni, sem pánikot kelteni. Amúgy vigyázunk a belső rendszerünkre, amennyire lehet. Megesett, hogy egyes hivatalok ilyen-olyan alapon megpróbálták megakadályozni az előadásainkat. Szereztünk egy jó ügyvédet, ő segített nekünk. Francia ember, a konzervatív oldalon áll ő is.

– Ehhez ügyvéd kell?! Egy olyan nyugati városban, amit a szabadság, a nyíltság, a befogadás jelképének tekintenek? És ami a demokrácia legfőbb őrének, az Európai Bizottságnak ad otthont?

– Sajnos igen. A demokrácia őre? Az igazi Brüsszel egészen más képet mutat. Az MCC-t sok támadás érte a nyugati médiában. De találtunk olyan szereplőket ebben a világban, akik érdekesnek tartják, amit mondunk, amit képviselünk. Eddig még nem akadt rá példa, de most már megtörtént végre, hogy egy magyar, nem éppen liberális alapítvány cikkei is megjelentek a Politicón és más, hasonló felületeken, korrekt tálalásban. Erre büszke a brüsszeli MCC.