Szablyánk szabja az utat...
Nemes ívű fegyverünk, a huszár szablya, bemutatkozott a Nagy Sportágválasztón. A Szablya Iskolájának oktatói 10 év tapasztalat után elérkezettnek látták az időt, hogy a legnépszerűbb, nagyközönségnek szóló sporteseményre “kivigyék” a szablyavívás izgalmas lehetőségét. Lesz, ami lesz. Májusban már megjelentek Kecskeméten, és szeptember 17-18-án debütáltak Budapesten is. A fogadtatáson maguk is meglepődtek…
“Hirtelen zavart éreztünk, mikor a hapkido és a kendo, mint két tradicionális harcművészet közé ékelve megláttuk a “szablyavívás” táblát. Ez lenne a mi területünk, itt kell majd valahogy az érdeklődők szívébe lopni a szablyát! Dehát nincsenek olyan látványos formagyakorlataink, felszerelésünk, mint a többi, szerencsésebb harcművészeti ágnak! Hiába hozták magukkal őseink Ázsiából a szablyát a Kárpát-medencébe, hiába híresültek el Európában és Amerikában a szablyaforgató magyar huszárok, hiába ismerte meg a világ a magyarokon keresztül, a történelem erősen megtépázta a szablya érdemeit. Az első világháború katonái még ismerték gyakorlati használatát, bár ekkor már javában hódított a párbajtőr. A második világháború idejére már puszta díszéül szolgált a tiszteknek. Voltak ugyan, akik önszorgalomból ellesték csínját-bínját az idősebbektől, de nem ez volt a jellemző.1945. után végképp háttérbe szorult. Írott források elenyészve maradtak fent, gyűjtésekre, kutatásokra, más harcművészeti ágak tapasztalataira és folyamatos kísérletezésre alapozva kellett, ill. kell újra éleszteni a küzdelmi rendszert.
Mindenesetre átöltöztünk edző ruhába, kifeszítettük a transzparenseket, és elkezdtük a bemelegítést. Gondoltuk, végzünk pár csuklóátmozgató alapvágást, utána, ha már szépen együtt vagyunk, átveszünk néhány cselvágást, majd néhány pusztakézzel kombinálható technikát. Az alapvágásokig eljutottunk, de a többire már nem maradt időnk. Kis túlzással elég volt ugyanis meglóbálni szablyáinkat, máris körénk gyűltek a az érdeklődők. Összeszedtük a csapat összes fém és fa gyakorló fegyverét, fegyverarzenálban nem volt hiány. A látogatóknak nagy gyönyörűséget okozott, hogy korabeli, 150 éves huszárkardokat vehetnek kézbe. Az első két gyakorlóesztendőn túljutva, ugyanis ezzel dolgozunk tovább. Mikor kijelentettük, hogy természetesen ki lehet próbálni a szablyavívást, de kizárólag az edzők felügyelete, útmutatása mellett, nem csökkent az érdeklődők kedve.
Lelkiismeretesen átpörgették az alapvágásokat és védéseket, utána kontrollal kipróbálták a szabad vívást. Legnagyobb elképedésünkre, a 8-10 éves gyereknek se jutott eszébe vadul hadonászni vagy csépelni alkalmi ellenfelét. A kitartóbbaknak felcsillantottuk a fokélhasználat lehetőségét is. Hiszen a szablya forgatását a görbe ív és a kiélezett fok teszi igazán izgalmassá. A keleti és nyugati szellemiség tökéletes ötvözete a szablya. Ha akarom, erőteljesen rámegyek az ellenfélre egy nehezebb, vastagabb pengéjű szablyával és pengekötéseket, kézlefogásokat, pusztakezes elemeket kombinálva a vívóstílusomba, lehengerlem. Vagy, ha jobban tetszik, egy könnyebb és fürgébb szablyával körbetáncolom az ellenfelet, és létfontosságú ereire, szerveire ravasz és kivédhetetlen metszéseket, szúrásokat ejtek, keresve a rést védekezési rendszerén. Igazi, nyitott gondolkodásmódot, nem fáradó szellemet igényel ez a harcművészeti ág.
Úgy kellett ebédszünetet kérnünk a látogatóktól. Bár minden korosztály szívesen kézbe vette, kipróbálta a szablyát, a szórólapok felét a 10-14 éves korosztály gyűrte zsebébe. Bár igen megtisztelő volt, hogy egy 60 esztendős úr is úgy döntött, ellátogat az edzésre, mert látja, hogy itt a testi erő helyettesíthető az ész pallérozásával.
Az igazi megtiszteltetés azonban a harcművészek felől ért bennünket. Többen, mind mesterek, mind tanítványok, átjöttek hozzánk. Először csak csöndben figyelték, mit művelünk, hogy magyarázunk, utána széles mosollyal bemutatkoztak, és lelkesen kérdezgetni kezdtek a szablyavívásról. Leginkább az lepte meg őket, hogy bár nincs fennmaradt oktatási -és vizsgarendszerünk, ilyen messzire jutottunk az erőelvek, az anatómia és a cselek kidolgozásában. Őszintén szólva, ez minket is meglepett. Bármit kérdeztek, tudtunk válaszolni kérdéseikre anélkül, hogy ismertük volna a harcművészeti ágak egyedi szakkifejezéseit. Természetesen, minden csapattag, érdeklődésének megfelelően, utánaolvas a szablyavívásnak. Van, aki a fizika törvényszerűségein keresztül tökéletesíti vívótechnikáját, van, aki sokat foglalkozik a buddhista filozófiával, van, akit a japán, kardhoz és “út”-hot fűződő szellemiség ragad magával. Van, aki elszántan bújja a poros könyvtárakat, talál-e akár egyetlen szót is a szablyáról, és edzői szakképzésben vesz részt, hogy tisztában legyen a hatékony edzés jellemzőivel. Van, aki egy kis íjász csoportot vezet, és egyszerűen szeretne képet alkotni arról az eszközről, amit övére felcsatol a hagyományőrző viselet részeként. Van, akit a Gyűrűk Ura vagy A Karib-tenger kalózai trilógia motivál. És van, aki egyszerűen csak élvezi a mozgást és a szablya adta kihívásokat…
Többen gratuláltak eddigi munkánkhoz. A kendo mestert a szablyaforgatás kifinomultsága fogta meg. Volt, aki kijelentette a wing tsun berkeiből, hogy ha lenne ideje szablyavívást tanulni, hozzánk jönne, és szívesen segít nekünk a további fejlődésben. Kimondhatatlanul jól esett az elismerés.
Már a Sportágválasztót követő héten gyarapodtunk plusz egy fővel. Ránk fért már a vérfrissítés, mert jelenleg két városban, Budapesten és Nagykőrösön, talán ha a 20 főt eléri létszámunk. Kiválasztódtak közülünk az edzők, edzéstervünk jó pár évre készen áll, írásban is megfogalmaztuk a szablyavívás egymásra épülő, eddig ismert szintjeit.”
Újult erővel várjuk leendő csapattársainkat!
www.szablyaiskolaja.hu
