Nem mondom, hogy megdöbbentett a hír, hogy az Oscar-díjas rendező is ügynök (besúgó, spicli) volt. Még köztársasági elnöknek is jelölték, a D-209-es után ez sem lett volna megrázó. Egy 1945 óta rothadó világrend provinciájában nincs ebben semmi meglepő. Itt mindenki rokon, sőt csavar a gépezetben. Csak ez már nem zsarnokság – ez kínosabb. A létező szocializmus után létező demokrácia. Miután Szabó István beismerte, hogy spicli volt, és az Élet és Irodalomban meglehetős bőséggel beszámoltak nyálas és mocskos jelentéseiről, azon sem lepődtem meg, ahogy a rendező a Népszabadságnak nyilatkozott.

„Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól.” Ó, igen. Ez még szebb, mint Horn Gyula „Na és?” kérdése. Ez maga a napfény íze. Ki volt az a szerencsés?

A leleplező cikket közlő ÉS-ben egyébként Ungváry Rudolf A meghunyászkodás öröksége címmel megjegyzi: „Mintha a közvélemény, megerősítést kapva a politikai elit hitvány részétől, egyre inkább a pártállam volt besúgói mögött sorakoznék fel.” Nem is mintha. Igen. Szepesi György is „felértékelődött”, és alig várom, hogy Aczél Endre a Nap-keltében joviálisan elbeszélgessen Szabó Istvánnal, a freedom fighterrel. A Gervai András-cikkből az is kiderül, hogy Képesi közutálatnak örvendett a filmes szakmában, buzgó spicliskedése és kommunistasága nyilván nem maradt észrevétlen. Képesi Endre, azaz Szabó István mozgóképesi pályáját mindenesetre szépen elindította a Szolgálat, mely minden bizonynyal továbbra is felkarolja majd az „áldozatot”, aki csak szem volt a láncban, s akinek filmjeit nyilván csak a filmkritikusok és rendezők irigysége tulajdonítja a lelkiismeret-furdalás kínzó önigazolásának. „Lelki teher”, „hatalom és művészet viszonya” – hát persze. Mennyivel egyszerűbb volna, ha Képesi Endre nyíltan beismerné, hogy kommunista volt, az is maradt! De hát Szabó István balliberális idol (volt), Oscar-díjas, sérthetetlen és támadhatatlan. Ne legyen kétségünk: az is marad. Rokon ő a Rokonokból, a vérrokonok pedig nem tagadják meg egymást. Kicsit kínos ez most, a díszbemutató előtt, valaki azt hihette volna, hogy a választások előtt ennek a filmnek valami aktuálpolitikai felhangja lett volna – pedig ugye, dehogy! Csak valaki kicsit benyálazta Móricz egyik regényét. Egy rokon.

Most, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elítélte a totalitárius kommunista rendszerek bűneit, a baloldal tiltakozása ellenére, bár az ajánlásokat a kommunista utódpártok (köztük az MSZP is) elutasították, Hegyi Gyula EU-képviselő azt nyilatkozta, ez bizony sajnálatos, hiszen „a nácizmus és a holokauszt egyedi, abszolút gonoszságát (…) súlyos hiba lenne relativizálni szerencsétlen történelmi párhuzamokkal”.

Szabó Zoltán szocialista képviselő, a magyar Európa Tanács delegációvezetője pedig azt kifogásolta, hogy a határozat „nem teszi világossá, hogy nem a mostani kommunistákat, a jelenlegi demokratikus baloldali pártokban ülőket kívánja elítélni.” De. Ez világos, Szabó elvtárs. Önök el vannak ítélve, sajnos, ajánlások nélkül. Ahogyan Képesi Endre elvtárs is el van ítélve. Mert nem igaz az, amit Révész Sándor Népszabadság-vezércikkében motyog (január 26.), hogy „mindannyiunk fejében ott ül a kis kommunista”.

Nem, Révész elvtárs. Csak a maga fejében, meg Képesi elvtárs fejében. És azt a kis maradék kommunistát jól honorálják is ezért a maradék nagy kommunisták. Nem tudom, milyen díja nincs még Képesi elvtársnak, de még e ciklus végén biztosan meg fogja kapni. Egy ’56-os kitüntetést legalább, drága elvtársak, ha már Szocialista Hazáért kitüntetést egyelőre még nem osztanak megint!

Ó, Mephisto, ó, Redl ezredes, Hanussen! Te nagy antifasiszta, Budapest díszpolgára, Pulitzer-emlékdíjas és csak azért nem Nobel-díjas, mert filmekért az nem kapható! Te mindannyiunk fejében ülő kis kommunista! Ne csüggedj, feldübörögnek a testvéri tankok. Te vagy a „rendszerváltás” jelképe. Minden monográfia, lexikoncikk, hozsánna élő cáfolata. Nyilván 1956-os filmre készülsz. Minden díjat be fogsz söpörni. Gratulálok. És undorodom. Ez vélemény, nem ítélet.