Most, hogy vészesen közeleg a választás, kezdődik a választási kampány, amit máskülönben az MSZP négy évvel ezelőtt abba sem hagyott, rájött a baloldalra, mint szamárra az óbégatás, a menetrendszerű finomkodhatnék. Eszembe juttatva Moliére Les Précieuses ridicules című komédiáját, vagyis a Nevetséges előkelősködőket, amit elképesztően ripacs modorban adnak elő a parlamenti cirkuszépületben.

Azt követelik ugyanis a nemzeti, konzervatív oldaltól, ne durvítsák már el a kampány hangnemét, óvakodjanak mások gyalázásától, finoman választási hadjáratozzanak. Amiről megint egy komédia jut eszembe, Tartuffe ou L’imposteur, azaz a Képmutató vagy a Csaló. Ez a mű is állandóan rajta van az MSZP repertoárján.

Ők persze nem beszélnek a levegőbe. Példát mutatnak szelídségből, és bevetik dr. Kende Pétert, ezt a kifejezetten elbájoló arctípusú egyént. Az ördögbe is. Megint az eszembe jut egy anekdota: Szabó Dezső kedvenc körúti éttermében ebédel. Vele szemben egy őskende émelyítően gusztustalan szörcsölve hörpöli levesét, szája szegletéből csurgatva mellére a lét, amely ettől az átmeneti üreges tartózkodástól moslékként bukkan elő. Szabó Dezső elfordítja a fejét, egy ideig tűri-tűri, majd magához inti a főpincért, és rámutat a delikvensre. – Főúr! Közölje vele: itt emberek is tartózkodnak, nemcsak ő!

Nos, az MSZP magánügye dr. Kende, de ha nyilvános közszemlére téteti, az már a társadalom jó ízléshez való jogát sérti, s közösség elleni merényletként törvénybe ütközik.

Nos, mit nehezményez ez a dr. Kende vitustánc és illemtelenség iskolájába járt MSZP? Azt, hogy a nemzeti oldal egyfolytában lekommunistázza és lehazaárulózza. Sziromvirág lelkük belehervad ebbe a durvaságba. Különösen a csikorgóan prepotens Újhelyi István faiskolakerülő, az örökösen fölajzott állapotban, izgágán ígérgető Lendvai Ildikó, vagy a szibériai divatöltöny-manöken Horn Gyula. Kommunista és hazaáruló mifelénk szinonima, de engedjék meg, hogy ezúttal csak a kommunistázással foglalkozzam.

Ha társasházunk a kötelező évi lakógyűlését tartja, két utcával odébb vonulunk az MSZP kerületi székházába, amely azelőtt az MSZMP székháza volt, s néhány ezer forint használati díjat fizetünk, amit az MSZP, ha akarja, akár a választási kampányra is fordíthat. Vagyis a hajdanvolt MSZMP-től örökölt vagyon az MSZP mai érdekeit szolgálja. Ha kinyitjuk a rádiót, a tévét, az MSZMP kreatúrái Bolgár Györgytől Avarig az ÉS túlhabzó főszerkesztőhármasától egészen a Heti Hetesig és a sajtóklub egyéb tagjaiig, Farkasházy Tivadarné Hócipőjéig, és néhány, egyre mélyebbre süllyedő színészig és volt sportolóig, akik mind az MSZMP örökébe tartozó, vagy utólag fölkéredzkedő kommunista és moszkovita genyó maradékaként, volt kommunista ügynökökkel egy húron pendülnek. Miközben ez az MSZMP-hagyaték vadul agitál az MSZP mellett (láttak már olyan szociáldemokrata pártot, amelyet az állampárti diktatúra kreatúrái népszerűsítsenek?), az MSZP tiltakozik az ellen, hogy lekommunistázzuk őket.

De ez még semmi. Átvették az MSZMP vagyonát, fölhasználják összeköttetéseit, megörökölték a bolsevista szellemű szavazókat, köztük az ötvenhatos szabadságharc vérbefojtóit. A forradalmat letipró Kádár-Apró-Dögei hóhérhármas leszármazottai benne vannak a hatalomban! És akkor ne kommunistázzunk?

Rákosiék elrabolták az emberek értékeit, földet, erdőt, villát, gyárat, műhelyt, műkincseket. Kinek a tulajdonában vannak most ezek? Megörökölte azokat az MSZMP, majd az MSZP tagsága és holdudvara. A lopott vagy rablott érték új tulajdonosát mifelénk orgazdának nevezik. Ami a kommunista fogalomkörbe is belefér ilyenformán.

Ha nem akarják, hogy lekommunistázzuk őket, adják vissza az elrabolt értékeket jogos tulajdonosaiknak, mondjanak le a kommunistáktól örökölt haszonélvezeti jogokról, költözzön vissza Gyurcsány sárvári panellakásába anyósával együtt, szórják ki tagjaik sorából a volt MSZMP-s agitproposokat, erőszakszervezetek tagjait, besúgóit, agitátoraikat, médiahiénáikat és nincstelen szociáldemokrataként kezdjék tiszta lappal pályafutásukat. Felejtsék el a kommunistáktól örökölt módszereket, az inszinuálásokat, a sanda erőszakos cselekedeteket, és viselkedjenek népet képviselő, szociális szellemiségű politikusként.

És akkor, erre mérget vehetnek, soha többet nem kommunistázzuk le őket. De így? Nű! Semmi blama, csak a boríték?