Miért nyerte 2004-ben ismét George W. Bush az amerikai elnökválasztást?

Európában a legtöbbünk számára a kulturális, társadalmi különbségek miatt komoly feladatnak tűnhet egy-egy amerikai elnökválasztást az abban főszerepet játszó amerikai választók szemszögéből elemezni. Nincs ebben semmi meglepő: az Egyesült Államok hétköznapjairól legtöbben csak másokon, elsősorban a médián keresztül értesülnek. A 2004-es elnökválasztás előtt az öreg kontinensen érezhetően forrongtak az indulatok George W. Bush és kormánya ellen, így az európaiak nagy részének komoly meglepetést okozott az elnök elsöprő, újabb győzelme. Az okokról azóta tanulmányok ezrei láttak napvilágot; a jobb megértés érdekében a következőkben tekintsük át a választást megelőző, három elnökjelölti vita gócpontjait, ezzel képet festve a két jelölt kampányüzenetei közt meglévő különbségekről.

Az első vitára 2004 szeptemberének utolsó napján került sor. A jelöltek röviden érintették az észak-koreai nukleáris fegyverek veszélyének kérdését, ám a legfontosabb téma mégis az Irakkal kapcsolatos állásfoglalás volt. A beszélgetés akkor vált igazán izgalmassá, amikor a műsorvezető, Jim Lehrer a szeptember 11-eihez hasonló terrortámadások megelőzéséről kezdte faggatni a jelölteket. George W. Bush ekkor a Kerry-kampányt átitató folyamatos kritikákra így reagált: „A világ vezetői soha nem állnak majd olyan mellé, aki csak azt mondogatja: ez egy rossz háború, rossz időben és rossz helyen”. Míg kihívója a nemzetközi támogatás hiányát hangoztatta, addig Bush szerint „az al-Kaida ismert vezetőinek 75 százalékát már elfogtuk. A többiek pedig tisztában vannak vele, hogy a nyomukban vagyunk”.

Ez a néhány mondat már mutatja a két jelöltnek az iraki háborúval kapcsolatos hozzáállását. Ne feledjük, hogy a szeptember 11-i tragédia hatalmas, váratlan és sokkszerű megrázkódtatást jelentett a választásokat eldöntő amerikaiak többségének. Ők akkor elvárták a kormánytól, hogy a lehető leghatározottabban lépjen fel az elkövetők felderítése és megbüntetése érdekében. Az ezt követő, egyre hosszabbra nyúló hónapokban aztán hiába követett el komoly hibákat is a Bush-adminisztráció; John Kerry megnyilatkozásait sokan egyszerűen nemzetellenesnek tartották.

Bár a CNN, az USA Today és a Gallup közös, 615 választó véleménye iránt érdeklődő felmérése szerint a vitában Kerry volt a jobb, a részletesebb kérdésekre adott válaszokból kiderült: Bush megnyilvánulásait „hitelesebbnek, szerethetőbbnek és keményebbnek” tartották.

A második vitáig valamivel több mint egy hét telt el. Az iraki háborúval kapcsolatban ismét verbális adok-kapok alakult ki, ám míg Kerry továbbra is csak általánosságban beszélt a hibák helyrehozásának lehetséges módszereiről, s újra azzal vádolta az elnököt, hogy nemzetközi támogatás nélkül indította el a háborút, addig Bush legtöbbször sikeresen verte vissza a támadásokat. Kerry már szinte egy sértett kisfiúhoz hasonlított, amikor kifakadt: „Ma a világ veszélyesebb hely amiatt, hogy az elnök nem megfelelő döntéseket hozott. Erre mit tesz? Engem támad. Azt akarja, hogy önök elhiggyék: nem lehet belőlem elnök”.

Bush az első vitához képest ugyanis változtatott a taktikáján; míg akkori megszólalásait többen túlzottan is mérsékeltnek, már-már bizonytalannak vélték, addig most válaszait gyakran egy-egy Kerryt támadó megjegyzéssel kezdte.

A vita további részében szóba kerültek még egészségügyi, környezetvédelmi és adókkal kapcsolatos kérdések, s míg Bush először volt hajlandó elismerni, hogy elnöksége alatt igenis követett el hibákat (elsősorban személyi kérdéseket illetően), kitartott amellett, hogy Irak megtámadása helyes lépés volt. A vita utáni felmérések szerint bár a jelöltek továbbra is nagyjából fej-fej mellett haladtak, s a megkérdezett nézők körülbelül fele-fele arányban foglaltak állást a két jelöltnek a gazdasági kérdésekkel kapcsolatos elképzelései mellett, ám Bush újabb pontokat szerzett abban a kérdésben, kettejük közül ki alkalmasabb az iraki és a terrorizmussal kapcsolatos problémák megoldására.

Az Arizonában található Tempe városában tartott harmadik, s egyben utolsó vitára október 13-án került sor. Ekkor Bush már azzal vádolta kihívóját, hogy nem tesz mást, mint panaszkodik, s nem áll elő konkrétumokkal; talán ezért is adódhatott elő az a helyzet, hogy ezen a vitán sokkal gyakrabban repkedtek számok – a választók csak kis része számára követhető módon. A gazdasági kérdéseket feszegető vita után 511 válaszadó 53 százaléka gondolta Kerryt, míg csupán 39 százaléka a hivatalban lévő elnököt jobbnak. A két jelölt kampánytanácsadói, Karen Hughes, illetve Mary Beth Cahill mindketten úgy vélték, az ellenfél tűnt bizonytalanabbnak.

Sokatmondók annak az 52 éves floridai férfinak a gondolatai, akit a CNN kérdezett meg a vita után, s aki azt állította: „Nagyon aggaszt a gazdaság helyzete, ezért komoly hatást tett rám az, amit Kerry mondott. Azt azonban nem tudom, ez csupán a politikai retorika része vagy valóban képes is lenne valamit tenni. Még nem döntöttem és lehet, hogy ez addig nem is változik, míg be nem lépek a szavazófülkébe”.

Hogy ő végül hogyan döntött, nem tudjuk. Az azonban talán ebből a rövid összefoglalóból is látszik, hogy George W. Bush újraválasztásában hatalmas szerepe volt annak, hogy a hangsúlyt elsősorban olyan kérdésekre helyezte, amelyek az egész társadalmat érintették, s ezekkel kapcsolatban konzekvensen kiállt elképzelései mellett – nem csupán Európa, de a liberális többségű amerikai sajtó ellenében is. S ha ez itthon nem is tetszik, ne saját szemszögünkből nézzük, hanem tekintsük azt: Bush az amerikaiak elnöke. A bevezetőben említett kulturális különbségek ellenére pedig meglehet, hogy ez a hozzáállás nem csak az Egyesült Államokban hozhat választási győzelmet.