Most már tényleg kezdődik a visszaszámlálás. Remélem, legszebb napunk lesz április kilencedike, vasárnap. A szibériai hidegbe dermedt, kábult és közömbös lakosságból végre megint nép lesz, sőt nemzet, és elzavarja (alkotmányosan, törvényesen, a jogállamiság és a parlamenti demokrácia szabályai szerint) a korrupt és kormányzásra (is) alkalmatlan tolvajbandát. De mi lesz, ha mégsem? A Pufajkás és az Ügynök dicstelen országlása óta érdemes óvatosnak lennünk – a puccsista Baxter főminiszterről most nem beszélek, hiszen őt senki sem választotta semminek.

De érdemes óvatosnak lennünk 1957. május elseje óta is – a Hősök terén tolongó milliós tömeg azon frissiben elárulta a forradalmat és szabadságharcot. Jelenleg a választás kimenetele kétesélyes – persze még mindig jobb, mintha a közvélemény-kutatók nagyarányú Fidesz-győzelmet jósolnának -, láttuk ezt 2002-ben. Persze az ember eltűnődik, mi lesz, ha valamilyen teljesen irracionális okból (vagy valami újabb werberi trükk révén) ismét vörösbe (és kékbe) öltözik az ország, marad Baxter, és megalakul a Forradalmi Bankár-Munkanélküli-kormány. Akkor tényleg már csak Isten irgalmazhat nekünk. Akkor jön a konszolidáció, Kádár-módra. Minden, ami eddig átmenetinek és kibírhatónak tetszett, véglegessé válik. Aki élni akar, alkalmazkodik – vagy megpróbál megszökni. Disszidálni, emigrálni. Aki pedig marad, az megpróbálja megszeretni ezt az új, kapitalista szocializmust. Minden közintézményben megjelenik Baxter erősen retusált, mosolygó képe, az oktatási és kulturális szférában pedig Magyar Bálint és Lendvai Ildikó, valamint Pető Iván és György Péter véleménye felér az aczéli támogatás, tűrés és tiltás háromságával. Aztán persze befejeződik a Mű, a könyvtárakból kivonják a felesleges és ideológiailag káros könyveket. Marad Berkesi, Moldova, mellé Kertész (az összes), és dr. Kende bekerül a tankönyvekbe. Igen, megcsinálják. A sok rádiót és tévét takarékossági okokból összevonják, ez a népnek is tetszik, mert ugyanazokat az embereket miért nézzék (és fizessék) különféle adókon. Az úttörőszövetség kap néhány milliárdot, de persze lesznek kisdobosok is, és a Fiatal Baloldal (FIBA) tagsága nélkül aligha vehető fel bárki is a Magyar Liberálszocialista Pártba. Márpedig akit nem vesznek fel, az vezető állásba nem kerülhet, de az állását is könnyen elveszítheti. Arra rászáll minden hatóság, előbb lehallgatják, majd telefonját elveszik, listára kerül, és a Belügyminisztérium megfelelő csoportfőnökségei barátilag elbeszélgetnek velük. Templomba járni továbbra is szabad lesz, de nem tanácsos, mert rákerül a káderlapra. A „káderlap” persze már chipkártya lesz, melyet az állampolgárok védelme érdekében a tenyér bőre alá ültetnek. A tenyérrel lehet majd mobiltelefonálni, ügyintézni, vásárolni, feljelenteni és jelenteni, sőt tévézni is. „Tenyeredben a világ!” – hirdetik a libszoc plakátok. „Tenyerünkön hordunk!” – éneklik a roma popénekesek a kormányreklámokban, klezmer zenére. Igen. Megcsinálják.

A Szent Koronát visszaviszik a múzeumba, a nemzeti zászlót mindenütt felváltja az uniós lobogó. Aki kokárdát tűz fel, azt a rendőrség beviszi, felügyelet alá helyezi. Az iskolákban nemcsak óvszer-automaták lesznek, hanem marihuána-automaták is. Amelyik tanár nem szív kendert a diákjaival, az kirekesztő. Aztán kezdenek eltünedezni az emberek, de senki nem meri keresni őket. Lehet, hogy disszidáltak, vagy építőtáborban dolgoznak. Mert autópályák épülnek, mindennap száz kilométer.

A Sulinova Kht. egyik (azóta visszavont) tankönyvében egy szocialista és egy szabad demokrata politikus heti „munkabeosztásával” érzékeltette a felnőtt szerepeket. Ha győznek, Baxter és Kuncze napirendje érettségi tétel lesz. A sajtóban pedig csakis olyan olvasói levelek jelennek meg, mint a 168 Órában. Egy bizonyos Kovácsné azt írta, hogy büszke arra, hogy Baxter és Kóka öltözködésében is megtiszteli a tárgyalópartnereit és őket is (mármint „bennünket”). Büszke, „hogy a kormányunk tagjai nem Pobeda márkájú órát viselnek, és nem kínai cipőt hordanak”. Továbbá büszke, „hogy ezt mind megtehetik, mert okosan gazdálkodtak, jól vezették cégeiket, és nem törvénytelenül jutottak-jutnak a jövedelmükhöz, és ami nagyon fontos, vagyonukat nem mint politikusok szerezték”.

Ha győznek, Kovácsné a Központi Bizottság tagja lesz, a Magyar Vizsla szerkesztőjét pedig a Magyar Népköztársaság elleni uszítás vádjával elítélik. A tárgyalásról tudósít: Györffy Miklós, Havas Henrik, Orosz József és Juszt László.