Még a legcinikusabb szemtanú sem mondaná azonban, hogy ’56 hiteles üzenete lett volna az a hazaárulással felérő kéjlátogatás, amit a rossz lelkiismeretű és gátlástalan Gyurcsány Ferenc bonyolított le az ő kormány-káeftéje kíséretében Romániában. Kevesen figyeltek fel a látogatás egyik különös momentumára. A bizantikusan leleményes román diplomácia nagy sikere volt a bukaresti közös kormányülés, amelyet követően Gyurcsány Ferenc ekképpen nyilatkozott: „Magyarország nem akarja Erdélyt, mert tudja, milyenek az aktuális politikai realitások, s hogy a Trianonban elvesztett területek visszaszerzésére irányuló XX. századi politika csak szenvedéseket okozott”.

A románok az önfeladó kijelentést román reflexekkel fogadták és kijelentették, továbbra sem lehet szó az önálló magyar Bolyai Egyetem visszaállításáról, elvégre gyáva népnek nemcsak haza, de saját egyetem sem jár. Cserébe eljönnek Budapestre, viszonozni a kormánylátogatást, miáltal a nagy román álom a pesti pezsgőzés után egy lépéssel közelebb kerül a megvalósuláshoz: megtartják az első összevont magyar-román kormányülést Budapesten. Akinek van füle a hallásra, az érti, mit jelent ez.

’56 üzenete azonban mégis elérte a kortárs fővárosiakat. Azokat feltétlenül, akik az ünnepi évforduló előestéjén tömegesen zarándokoltak el a budai Böszörményi út és Nagyenyed utca kereszteződéséhez, ahol bár egy második világháborús emlékművet avattak, valójában annál sokkal nagyobb dolog történt: ’56 legendája életre kelt és egy hatalmas bronz turulmadár mitikus szárnyain föllebbent a magyar égboltozatra.

Ehhez tudni kell, hogy a turul, a Szent Sólyom a magyarság szemében éppen úgy, mint a kora keresztények előtt magának az Istennek a szimbóluma volt, s ezért egyáltalán nem véletlen, hogy a trianoni ország- és nemzetvesztést követően mint bronzba öntött imák jelentek meg egyre több helyütt a – mi tagadás, inkább sasra hajazó – turult formázó istenszobrok. Éppen olyan végtelen reménykedést fejeznek ki tehát ezek a bronzturulok, mint amilyen végtelenül önfeledt reménykedéssel fordult szembe a nemzet legjava 1956-ban saját elnyomóival.

A budai turul ezért szent madár, amelyet nem szabad kicsinyes okoskodással onnan eltávolítani, mert nem az ember van a hideglelkű hivatalért, hanem éppen fordítva kell lenni, s ha mégsem, akkor úgy kell megvédelmezni a budai turult minden beteges és ártó szándéktól, mint tették azt a Zengő-hegy és a bánáti bazsarózsa sikeres védelmezői. Tán csak él annyi bátor és önfeláldozó ember a székesfővárosban, mint amennyi a Zengő lábánál.

Mert mintha erre utalt volna másfél százezer ember előtt Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke, aki a ki tudja, miért a háta mögött felejtett filmgyári statisztéria előtt – a dögös sminkek alapján valami ’56-os hollywoodi produkcióról jöhettek – mondta el beszédét, amelynek végső üzenete így szólt: „készüljetek hát!”

Hát akkor készüljünk. Mitnyan György, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyik sikeres polgármestere minden akadályoztatás ellenére véghezvitte tervét, és a szent forradalom előestéjén a magyarság szent madarának szobrával korszakot nyitott a nemzeti újjáéledésben. A szobrot az újjáéledés ellenségei el akarják távolítani. A szobrot ezért meg kell védeni, annak ott kell maradnia mindörökre. Mert már nincs hová hátrálnunk, mert ha nem vigyázunk, román-magyar kormányülés lesz Budapesten, mert a lelket akarják elpusztítani azok, akik félnek ’56 igazi üzenetétől, amelyik így hangzik: „igen, eljön az idő”.