A „történelmi” út epizódjai közül talán a legfelemelőbb az lehetett, amikor Baxter és Nagy Imre miniszterelnök unokája megkoszorúzta Snagovban az emlékművet, mely a mártír miniszterelnök romániai rabságának helyszínén áll, egy általános iskola udvarán – „Gyurcsány elbeszélgetett a csípős hidegben iskolai köpenyben várakozó gyerekekkel, akik közül többen azt hitték, hogy iskolájuk udvarán egy volt román miniszterelnök szobra áll” – számolt be az Index. Talán a gyerekek azt sem tudták, nem a román miniszterelnök koszorúz – vagy még nem egészen az.

Az Index azt is hozzáteszi, hogy „a magyar és a román sajtó mellett a nyugat-európai lapok is történelmi jelentőségűnek, a francia-német megbékéléshez hasonlónak nevezik a magyar-román közös kormányülést”, melynek egyébként a nyilvános és bőséges magyar megalázkodáson túl semmi eredménye nem volt. Szorgalmasan végignéztem a nagyobb nyugati lapokat, ám a „történelmi” találkozóról nem sikerült további információt vagy véleményt begyűjteni, csak a madárinfluenza terjedése kapcsán került szóba a két ország. Nem is csoda, a kapcsolatok fejlesztésének tizenöt lépése maga a pokoli semmitmondás, elég a megegyezés első pontját idéznem: „A határátlépésre vonatkozó közös nyilatkozat előírja, hogy az egyik országból a másikba tartó vonatokon menet közben végzik majd az útlevél- és vámellenőrzést.”

Szakadj meg, szív, hasadj meg, elme! Erről rögtön eszembe jutott a kínos epizód, amikor – jó régen – vonattal utaztam Bulgáriába, és a román kalauz elvette jegyemet és útlevelemet, majd csak némi vita és jelentős baksis fejében szolgáltatta vissza őket.

De akad még egy pontja a Baxter-féle szerződésnek, mely nagyon érdekes: „a román fegyveres erő vállalja a magyar katonák és felszerelések elszállítását különféle békefenntartó akciók színhelyére”. Ingyen? Nekünk már nincs szállítókapacitásunk? Eladtuk? Elajándékoztuk Iraknak? Vagy a romániai magyar katonák elszállítására vonatkozik ez? Netán Budapestre is vállalnak a románok szállítást esetleges békefenntartás céljából? Ó, hagyjuk! A Népszabadság címoldalának higgyünk inkább: a bukaresti közös kormányülés „jelképnek szenzációs, diplomáciának fontos volt, lélektanilag máris történelmi” – akár a Szabad Nép is írhatta volna. Egy román lap viszont azt írta: egy napra új európai főváros született: Bucupest. Ha így megy, nemcsak egy napra.

Itthon pedig folytatódik Baxter Nemzeti Szegénység Programja és a maradék nemzeti önbecsülés és remény elszánt és következetes felszámolása. Abból a hihetetlen sajtómocsokból, ami a nemzeti jelképeket és törekvéseket minden lehetséges ürüggyel igyekszik lejáratni, nevetségessé tenni vagy éppen sovinisztaként, irredentaként, fasisztaként és antiszemitaként végképp eltörölni, már idézni sem érdemes. Egy népszavás újságíró, aki, mint büszkén vallja, maga is „hüpe alatt házasodott”, Semjén Zsoltot támadja minősíthetetlen módon, amiért „az állami esküvő egyházival való teljes jogú helyettesíthetőségével hozakodik elő”. Aztán a rend kedvéért hozzáteszi, „kétségtelen, akad nyugati típusú, modern demokrácia, ahol csak egyházi esküvő létezik, mint Izraelben is – s bár sok szempontból érthető, miért maradt ez így, mégis kétségtelenül számos méltánytalanságot okoz”. A másik népszavás Erdély szent bércéről élcelődik a Turul-szobor-ellenes liberális hisztéria kapcsán. Szerinte „az egész ócska, gusztustalan, törvénysértő akció (…) maga a megtestesült botrány és az egész Fidesz-mentalitás hiteles tükörképe”, hiszen a szobor „ideális állandó találkozóhelye lesz mindenfajta szélsőjobboldali bagázsnak”. De ne keseredjünk el, halad a világ, a Hírszerző internetes lap hírének címe szerint „Hivatalosan is lesznek zsidók Magyarországon”, hiszen az OVB hitelesítette a hazai zsidóság nemzeti kisebbséggé nyilvánítását szorgalmazó aláírásgyűjtő ívet. Hogy Bucupestben és Nagy-Romániában maradunk-e hivatalosan magyarok, azt a következő együttes kormányülésen döntik el.