A szocialisták eddig minden választáson felülmúlták magukat

Már csak három hét van hátra a választások első fordulójáig. A Fidesz és az MSZP támogatottsága a múlt héten még majdnem egyforma volt a közvélemény-kutatók adatai szerint, de a hétvége pozitív eseményei ezen érzékelhetően módosítottak. Most kis mértékben ismét vezet a polgári szövetség, amely így azzal együtt, hogy az SZDSZ valószínűleg bejut a parlamentbe, esélyes a győzelemre. Ehhez az egyéni választókerületekben kell öt százalékkal több szavazatot szereznie, mint a szocialistáknak, amire abban az esetben van lehetősége, ha egységben lesz az erő.

Magasabb fordulatszámra lesz szüksége a Fidesznek és szövetségeseinek, mivel mostanra elolvadt a párt tavaly nyári megnyugtató, tízszázalékos előnye és a szocialisták felzárkóztak, az SZDSZ pedig valószínűleg átbukfencezik az 5 százalékos parlamenti küszöbön. A választási szakemberek szerint a választás győztese az lesz, aki az első forduló előtt 21 nappal vezet a közvélemény-kutatásokon. A Demokrata felmérése szerint most hibahatáron belül, 1 százalékkal vezetett a Fidesz…

Mielőtt az esélyeket latolgatnánk, hadd hívjuk fel a figyelmet egy szembeötlő, a szakértők által mindeddig kellően ki nem értékelt jelenségre az elmúlt tizenhat év választásainak történetében. Nevezetesen arra, hogy átlagban 8-10 százalékkal kisebb támogatottságot mértek az egyes közvélemény-kutatók az eddigi választások során az MSZP-nél a választásokat megelőző utolsó mintavételeken, mint amennyi szavazatot a párt végül a választásokon begyűjtött.

Az 1990-es választást még nem előzhették meg érdemi közvélemény-kutatások, hiszen pártok sem voltak. 1994 márciusában azonban drámai lett a különbség: csupán 20 százalékos támogatottságot jeleztek a felmérések az MSZP-nél, de a párt 33 százalékot ért el! A szabad demokratáknál érdekes módon ugyancsak hasonló mértékben tért el a közvélemény-kutatás és a hivatalos végeredmény. Ami azonban a leginkább meglepő, hogy a jobboldali pártok esetében az eltérés viszont csupán 2-6 százalék között mozgott. Füllentettek volna a balliberális szavazók? Vagy valami más történt?

1998-ban az első forduló előtt enyhe polgári előnyt mértünk, és a közvélemény-kutatók között egyedül a MIÉP biztos bejutását észleltük, ami be is következett. A választás azonban az MSZP előjelzett 24 százalékos népszerűségéhez képest kiugróan magas, 32 százalékos fölényt hozott, amivel a szocialisták meg is előzték a 28 százalékot elérő Fideszt. A második forduló után azonban a kormányalakítás joga mégis a jobboldalra került. Mellesleg a Demokrata az összes többi párt esetében hibahatáron belül jelezte elő a végeredményt. Kit érdekelt azonban ekkor az immár másodszorra bekövetkező feltűnő eltérés… Pedig talán fel kellett volna figyelni rá…

…Mert jött 2002. Négy évvel ezelőtt a közvélemény-kutatók a választások előtt egybehangzóan biztos Fidesz-vezetést jeleztek. Ezzel szemben az első fordulóban a szocialisták kapták a legtöbb listás szavazatot (42%). Az eltérés a Demokrata szerint 8 százalékos volt, mi ugyanis őket stabil 36 százalékos népszerűségűnek mértük. A Fidesz (41%), az SZDSZ (5,5%) eredményét viszont hajszálpontosan előjeleztük. Mi lehet az oka ennek? Féltek a szocialista szavazók? Vagy valami más a megoldás?

2002-ben soha nem látott mennyiségű panasz érkezett választási visszaélések gyanúja miatt. Nagy számban jelezték az ország számos településéről, hogy a szocialisták szervezetten szállítják választóikat a szavazóhelyiségekhez. Az Országos Választási Bizottság törvénytelennek ítélte a mozgósítást, ám az erről szóló határozatot a Miniszterelnöki Hivatal mulasztása miatt csak egy év késéssel tették közzé. A kérdés tehát 2002-ben hivatalos választ kapott: az MSZP törvénytelen eszközökkel befolyásolta a választás eredményét. Ha megtették 2002-ben, vajon megtették-e 1998-ban és 1994-ben is? Miért felejtettük el ezt megkérdezni?…

…Ha megtették 1948-ban is, a kékcédulás választásokon… Elvégre a szocialista párt az MSZMP utódszervezeteként működik, s a rendszerváltoztatás után sikeresen átmenekítette a szervezeti struktúrát és kapcsolati hálózatát.

Elkerülhetetlen, hogy feltegyük a kérdést: elképzelhető, hogy a megelőző választásokon is az MSZP törvénytelenül mozgósított és ezért ért el az előzetes felmérésektől feltűnően eltérő, akár 10-13 százalékkal jobb eredményt? Erre utólag már nem adhatunk megnyugtató választ. Pedig jó lenne választ találni, mert nyakunkon a következő sorsdöntő választás. Ráadásul itt egy kellemetlen tény, egy közvetett bizonyíték. A 2004-es európai parlamenti választások tisztaságának megőrzésére nagy figyelmet fordított a Fidesz. A Demokrata 2004. június 3-i számában közölt előjelzés szerint a Szövetség népszerűsége 47 százalékos, az MSZP-é 40 százalékos, az SZDSZ-é 7 százalékos, az MDF-é 4 százalékos volt. A június 13-i választás végeredménye szerint a Szövetség 47 százalékot, az MSZP meglepetésre csak 34 százalékot, az SZDSZ 7,7 százalékot, az MDF 5,33 százalékot ért el. Nem az a meglepő, hogy az MSZP-t kivéve majdnem telibe találtuk a végeredményt, hanem az, hogy a korábban említett tendencia nemcsak megtört, de egyenesen az ellenkezőjébe fordult. Az MSZP nemhogy nem lett jobb, mint az előjelzés, hanem határozottan rosszabbul szerepelt. Mi történt? Talán feladták volna ekkor a küzdelmet?

A közelgő választások előtt lezárult a jelöltállítások szakasza. Tizenkét párt gyűjtött össze annyi kopogtatócédulát, hogy területi listát állítson. Az előző választásokhoz képest csökkent a mandátumra pályázó személyek és pártok száma. A politikai erők koncentrálódása azt jelenti, hogy a választók kevesebb pártra és jelöltre szavazhatnak, vagyis akár az egyéni választókerületek háromnegyedében már az első választási fordulóban eldőlhet a mandátumok sorsa. A négy évvel ezelőtti választások tanulságait ismerve a nemzeti oldalnak, ha kormányt akar váltani, a szavazatok maximálására kell törekednie és nem engedhet egy fordulónyi előnyt politikai ellenfeleinek amiatt, hogy az első választási napon nem törekszik támogatóinak teljes körű mozgósítására. 2002-től eltérően az idén a második fordulóban már igen sok helyen nem lesz esély a javításra, mivel több körzetben mindössze három vagy négy jelölt közül lehet választani, így a nagy pártok bármelyikének megnő az esélye, hogy már az első választási napon megszerezze a polgárok több mint 50 százalékának szavazatát és ezzel együtt a képviselői helyet is.

A magyar választójogi rendszer úgynevezett kettős választási rendszert alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy április 9-én két szavazatot adhatunk le, egyet valamely párt színeiben induló egyéni képviselőjelöltre, egy másikat pedig valamelyik pártlistára. A pártok közül kizárólag a Fidesznek, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek sikerült annyi ajánlószelvényt összegyűjteni, hogy az ország minden megyéjében és a fővárosban is területi listát tudjon állítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lesznek olyan megyék, ahol a választó a pártlisták közül nem találkozik többek között az MDF vagy a MIÉP nevével, mert az adott körzetben ezek a politikai erők nem rendelkeztek kellő támogatottsággal. Dávid Ibolya pártjának 12 megyében, Csurka István és Kovács Dávid MIÉP-Jobbik szövetségének pedig mindössze 7 megyében lesz ott a neve a szavazólapokon. Ez a matematika kérlelhetetlen nyelvén azt jelenti, hogy egyik párt sem lesz képes áttörni az ötszázalékos küszöbön, ugyanis a felmérések szerinti átlagos népszerűségüket az MDF esetében durván a felére, a Harmadik Út esetében a harmadára kell csökkenteni, mivel a többi helyen lista híján nulla lesz a támogatottságuk.

A MIÉP-nek 2002-höz képest, amikor minden megyében tudott listát állítani, sokkal nehezebb lesz most a dolga, mivel az 5 százalékhoz szükséges közel 250 ezernyi szavazatot nem 20, hanem csupán 7 megyéből kellene összeszednie. Csakhogy 2002-ben a MIÉP-nek csupán két területi listán, a fővárosin és a Pest megyein sikerült 5 százalékot meghaladó támogatottságot szerezni, máshol alatta volt.

Ennek ellenére a MIÉP-Jobbik egyik fő üzenete, hogy nélkülük nem lesz kormányváltás. Ez sajnos nem igaz, éppen fordítva van: a MIÉP-Jobbik megakadályozhatja a kormányváltást. A mostani kiélezett helyzetben elképzelhető, hogy a Harmadik Út (és az MDF) által begyűjtött 1-2 százaléknyi listás jobboldali szavazat hiányzik majd a Gyurcsány-kormány megbuktatásához. A balliberális média nem véletlenül kezdte el a közelmúltban egyre gyakrabban szerepeltetni a MIÉP-et és az MDF-et, hiszen lehetséges, hogy a két nagy párt versenyét a kisebb pártok szereplése fogja eldönteni. Csurka István egyre nagyobb nyilvánosság előtt szidja a Fideszt és Orbán Viktort.

Mellesleg 2002-ben a jobboldal széthúzása okozta a polgári kormány vesztét. Az önállóan induló MIÉP és az FKPG együttesen a szavazatok 5 százalékát kapta a területi listákon, így egyikük sem került be a törvényhozásba. Több mint félmillió szavazat került a kukába emiatt az első forduló végén, miközben a Fidesz és az MSZP között mindössze 0,98 százalék volt a különbség.

2002-ben az első választási nap után az egyéni választókerületekben 45 helyen győztest hirdettek, 20-ban a Fidesz-MDF-MKDSZ, 25-ben a szocialista jelölt lett képviselő. A második körben annak ellenére, hogy az SZDSZ, ahol tehette, visszaléptette jelöltjét a szocialisták javára, a Fidesz nyert. Az egyéni képviselői helyek közül a polgári erő 95 mandátumot szerzett, míg a szocialisták mindössze 78-at, az SZDSZ-szel közösen még egyet.

A jobboldalon a MIÉP-nek visszaléptetésre a második fordulóban alig volt lehetősége, mivel a 176 körzetből mindössze 25 helyen állt jelöltjük a második fordulóban való indulást jelentő harmadik helyen. Ám egyikük támogatottsága sem lépte túl a 10 százalékot. Ráadásul nyolc körzetben ennek a helyezésnek már semmiféle jelentősége nem volt, mivel vagy az MSZP, vagy a Fidesz jelöltje már megszerezte a mandátumot az első körben, így a második forduló előtt már minden eldőlt.

Elgondolkodtató, hogy 2002-ben 31 egyéni választókörzetben óriási esélye volt a Fidesz-MDF-MKDSZ jelöltjének, hogy már az első választási napon megszerezze a választók felének támogatását és ezzel a mandátumot, ám a pártoskodás miatt ez nem sikerült. Harmincegy olyan körzet volt, ahol a jobboldal teljes egysége esetén megszerezhető lett volna a mandátum már az első fordulóban. Ebben az esetben a két választási forduló közötti kampányban, ezekre a helyekre nem kellett volna pluszenergiát fordítania a nemzeti oldalnak, hanem kizárólag oda összpontosíthatta volna erőit, ahol kis különbség volt a szocialisták és a Fidesz jelöltje között.

A szocialisták nagyságrendileg szintén harminc helyen álltak úgy, hogy a szabad demokratákkal összefogva akár az első fordulóban mandátumhoz juthattak volna. Feltehetően az MSZP és az SZDSZ vezetői elemezték is a 2002-es választási eredményeket, és ezért döntöttek úgy, hogy a közelgő választásokon Kuncze Gábor pártjával együtt állítanak jelöltet 10 helyen. A baloldal előre gondolkodott és a legtöbb helyen már április 9-én el akarják dönteni a mandátumok sorsát. A jobboldalon ezzel szemben külön indul a szavazatokért a Fidesz, a MIÉP-Jobbik, az MDF és a megtévesztő elnevezést választó egykori KDNP-ből a Centrum Párthoz, majd onnan tovább sodródó Kereszténydemokrata Párt.

A 2002-es választási eredmények ismeretében kimondható, a Fidesz egyéni képviselőinek szereplése alapján erősebb, mint az MSZP és az SZDSZ együttvéve, ezt a párharcot 95-79 arányban nyerte meg négy évvel ezelőtt. Hogy ma mégis Gyurcsány Ferenc ül a kormányfői székben, annak a négy évvel ezelőtti listára leadott szavazatok száma az oka.

Íme: a 20 megyei listára az MSZP összesen 2 361 997, míg a Fidesz-MDF 2 306 763 szavazatot kapott. A szocialisták előnye a kettő különbségéből adódóan 55 234 szavazat lett. Ennek tízszerese, a jobboldal többi induló pártjára leadott félmilliónyi szavazat az ötszázalékos küszöb miatt elveszett! Vagyis egy teljes jobboldali egység esetén Orbán Viktorék 200 ezer szavazattal győztek volna!

Hogy mi a jelentősége a listás szavazásnak? Most már világos. Ezen dől el minden! A közvélemény-kutatások adatsorai szerint a két nagy párt mellett talán bejut a parlamentbe az SZDSZ is. A Fidesz és az MSZP támogatottsága a felmérések szerint ma még alig különbözik, a polgári oldal előnye egy százalék. Persze előfordulhat az is, hogy tényleg 5 százalékos lesz a Fidesz előnye az MSZP előtt, ahogy a hétvégén a HírTv megbízásából készített közvélemény-kutatás mutatja. Ebben az esetben, ha az SZDSZ el is éri az öt százalékot, mégis Orbán Viktor lesz a miniszterelnök. Hogyan? Úgy, ha a Fidesz 40 mandátumnyi előnnyel kerül ki az egyéni képviselőhelyekért folytatott küzdelemből. Ebben az esetben a Fidesz a listás szavazatokkal együttesen harmincmandátumos fölénnyel nyerné meg a választásokat.

Mandátumbecslések helyett nézzük a tényeket. A Fidesz az utolsó három hétre időzítette kampányának legintenzívebb részét. A Kossuth téri nagy tüntetés vélhetően legalább akkora lendületet ad a polgári oldalnak, mint amekkorát négy évvel ezelőtt adott. De mivel most még az első forduló előtt vagyunk, van esély arra, hogy a véghajrában a Szövetség jelentősen javítson helyzetén, és akár 3-4 százalékot javulva megszerezze a biztos győzelemhez szükséges előnyt.

Ehhez azonban két dolog szükséges elengedhetetlenül. Hogy a jobboldali kispártok támogatói józanul szembenézzenek azzal a ténnyel, hogy pártjuk listán semmilyen módon sem képes már elérni a bejutáshoz szükséges küszöböt, így szavazatuk az ellenfelet erősíti. Ezt fáj beismerni, de ez az igazság. És most még idő van gondolkodni.

A másik dolog sokkal fontosabb. Az, amiről e cikk elején volt szó, el kell, hogy gondolkodtasson minden felelős, a választásokért, azok tisztaságáért aggódó, a polgári demokrácia tisztaságát szem előtt tartó embert. Nem ördöngős tudomány a közvélemény-kutatás. Éppen ezért általában véve. néhány extrém fordulattól eltekintve, a választások végeredménye nagyjából megfelel az előjelzéseknek. A szocialisták eddig valahogy mindig messze túlnyerték magukat az előjelzéseken. Egyszer nem sikerült nekik, az európai parlamenti választáson, ahol a jobboldal nagyon figyelt. Ekkor nagyon kikaptak.

A Demokrata nincs abban a helyzetben, hogy a fentiekből bárminemű következtetést levonjon a tekintetben, hogy csaltak-e a szocialisták minden országgyűlési választáson vagy sem. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy ha nem figyel oda a polgári oldal minden ellenőre a legapróbb részletre is, akkor kellemetlen meglepetésben lehet részünk. Papírformától függetlenül. Vagyis jó, ha eszünkbe idézzük a híres hajós mondást: bízz Istenben és tartsd szárazon a puskaport!

S. Cs.