Készítettünk egy számítást, hogy a megszorítások mekkora terhet rónak az államra, a lakosságra és a vállalkozásokra. Az derült ki, hogy az első évben nagyjából egyenlő mértékben, egyharmad-egyharmad arányban oszlik el a teher a lakosság, a vállalkozók és az állam között. A második évben azonban már a lakosságra és a vállalkozásokra is jóval negatívabban hatnak az intézkedések, mint az állami szektorra. Az állami kiadások csökkenése ugyanis finoman fogalmazva kevésbé dinamikus, mint a másik két rétegre nehezedő terhek növekedése – mondta a Demokratának Karsai Béla, Székesfehérvár független polgármesterjelöltje.

-Bár ön lesz a fehérvári szocialista polgármester, Warvasovszky Tihamér legnagyobb ellenfele, mégis keveset tudni önről azon túl, hogy nagyvállalkozó. – 1988-ban alapítottam a cégemet, amely mostanra vállalatcsoporttá nőtte ki magát. A Karsai Holdingnak Magyarországon nyolc helyen, Székesfehérváron, Budapesten, Körmenden, Tiszaújvárosban, Debrecenben, Veresegyházán, Orosházán és Kiskunfélegyházán vannak telephelyei, míg a határokon túl Erdélyben, Szentegyházán, illetve a Vajdaságban, Szabadkán vagyunk jelen. Autóipari alkatrészgyártással, illetve csomagolóeszközök gyártásával foglalkozunk, a cégcsoportnak körülbelül ezer alkalmazottja van. Mindemellett a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi tagja is vagyok. – Vállalkozóként hogyan értékelte Gyurcsány Ferenc azon kijelentését, miszerint „el lehet menni Magyarországról”? Az lenne a jövő útja a vállalkozások számára, hogy áttelepülnek Szlovákiába? – Nagyon remélem, hogy a kormányfő nem gondolta komolyan, amit mondott. Mindenesetre bízom benne, hogy nem indul meg tömeges áttelepülés. Zavar, és azt hiszem, sokan vagyunk így ezzel, hogy míg néhány éve még arról beszéltünk, miképpen tudjuk megtartani kicsiny előnyünket Lengyelországgal vagy éppen Szlovákiával szemben, mostanra arról van szó, hogyan és mennyi idő alatt tudnánk utolérni őket. Nagyon fontos lenne tehát, hogy versenyképes Magyarországot teremtsünk, ez pedig, ha komoly terheket raknak a vállalkozásokra, akkor nem megy… Gondoljunk bele, hogy ha egy multinacionális cég mondjuk a General Motors beszállítói szeretnénk lenni, akkor korántsem mindegy, hogy mekkora a munkaerő költsége. Egyértelmű ugyanis, hogy – maradva a szlovák példánál – amenynyiben egy szlovákiai cég is versenybe száll, és ugyanazt az alkatrészt olcsóbban tudja előállítani, mint egy magyarországi vállalat, akkor a General Motors mellettük fog dönteni. Így tehát Magyarország versenyhátrányba kerül. Ennek hatásai azonnal nem érezhetőek, majd úgy egy-másfél év múlva jelentkezhetnek az első jelek, két-három év múlva pedig már egyértelműen visszaeshet sok termék esetében a magyar export, illetve a beszállítás. A másik probléma Gyurcsány úr kijelentésével, hogy ötletet adhatott sokaknak, akik ki is fogják használni ezt a lehetőséget. A harmadik ok pedig, amiért kellemetlen az ominózus mondat, hogy bizonyítja, korántsem ideális az állam, illetve az államigazgatás és a vállalkozói szféra viszonya. – Sokak szerint kézzel tapintható a feszültség. – Készítettünk egy számítást, hogy a megszorítások mekkora terhet rónak az államra, a lakosságra és a vállalkozásokra. Az derült ki, hogy az első évben nagyjából egyenlő mértékben, egyharmad-egyharmad arányban oszlik el a teher a lakosság, a vállalkozók és az állam között. A második évben már a lakosságra és a vállalkozásokra is jóval inkább negatívan hatnak az intézkedések, mint az állami szektorra. Az állami kiadások csökkenése ugyanis finoman fogalmazva kevésbé dinamikus, mint a másik két rétegre nehezedő terhek növekedése. Ha ebből indulunk ki, akkor igaz lehet a feszültséggel kapcsolatos vélemény, mert aki kicsit utánanézett a számoknak, az láthatta, hogy az állam működésének gazdaságosabbá tétele ügyében csak látszatintézkedések születtek. – Milyen helyzetben voltak az utóbbi néhány évben a magyar cégek Magyarországon? Mert sokan, például a Hankookra utalva, azt mondták, hogy a külföldiek előnyt élveznek nálunk, mire jött a válasz, hogy ilyesmit felemlegetni populizmus. Ön mit gondol erről? – Való igaz, hogy a multinacionális cégek nagyon erősek Magyarországon. Ez persze nem lenne baj, jöjjenek csak. A problémát úgy szoktam megfogalmazni: nem az a baj, hogy külföldi cégek vannak nálunk, hanem az, hogy mi nem vagyunk sehol. Itthon nem becsülik meg a kis- és középvállalkozásokat, de még a magyar tulajdonú nagyvállalatokat sem tudják, vagy nem akarják helyzetbe hozni. Pedig az elmúlt tizenöt évben felnőttek olyan magántulajdonban lévő magyar cégek, amelyeknek munkájuk, termékeik alapján igenis versenyképesnek kellene lenniük. Az sem lehet kifogás, hogy a magyar cégvezetők nem elég szakképzettek, nem értenek ahhoz, amit csinálnak, hiszen gondoljunk arra, hogy a multik magyarországi részlegeit, gyárait többnyire magyarok irányítják. Azt gondolom, hogy ki kellene használni az uniós támogatásokban rejlő lehetőségeket. Ha az állami támogatások 60 százalékát a magyar vállalkozások, 30 százalékát pedig a külföldi vállalatok kapnák, az nagyon sokat javítana a hazai tulajdonú vállalatok versenyképességén. Ez esetben ugyanis lehetőség lenne beruházásokra, fejlesztésekre, illetve új munkahelyek létrehozására is. Ha viszont ez nem történik meg, csökken az alkotói kedv és pénz sem lesz, mert nem tudjuk lehívni a támogatásokat, akkor egyre távolodni fogunk, még a környező országoktól is. – Miért döntött úgy, hogy megméretteti magát a fehérvári polgármesteri címért? – Amikor a kereskedelmi és iparkamarában kéthetente, havonta összejövünk, mindig beszélünk arról, hogy mit tudnánk tenni a fehérvári polgárokért és vállalkozásokért. Ennek azonban sajnos nincs sok eredménye, hiszen a gazdasággal kapcsolatos döntésekbe nem von be minket az önkormányzat. A székesfehérvári gazdaság most nem rossz, azt azonban látni kell, hogy sokkal több lehetőség marad kihasználatlanul, mint amit megengedhetünk magunknak. A legutóbbi ciklusban nagyon sok külföldi cég is belépett a város territóriumába, miközben a magyar tulajdonú cégeknek, vállalatoknak nincs szavuk. Nagyon sok lehetőséget kínál tálcán az élet, ezeket azonban nem használtuk, használjuk ki. Egy patrióta, mindenben a város érdekeit néző önkormányzatnak nem szabad nem élnie az esélyekkel. Mindezeket látva született meg az ötlet és jött egy felkérés a Baross Gábor Gazdaságpártoló Társaság részéről, amelyre végül is igent mondtam. – Ha sok külföldi cég van, akkor bizonyos mértékig nincs kiszolgáltatva nekik a város? – De igen. Olyan szempontból legalábbis, hogy ha elmegy egy cég, akkor az nagyon nagy érvágást jelent. Az IBM elköltözése nagyjából egymilliárd forintos iparűzési adó kiesést jelentett Székesfehérvár költségvetéséből. Az sem helyes azonban, ha a maradásért cserébe az önkormányzat mindenben a külföldi cégek érdekeit nézi, eközben az itt élőkre és az itteni magyar vállalkozásokra is figyelni kell. Ahhoz, hogy a fehérvári gazdaság fejlődni tudjon, dinamikusabbá váljon, egy vagy két húzótermékre is szükség lenne a térségben. Például meg lehetne vizsgálni, hogy az élelmiszeriparban vagy a számítógépiparban tudna-e a város gazdasága ilyen húzóterméket készíteni. – A gazdasági kérdéseken túl még egy fontos területet kiemelt a bemutatkozásában, a civil szféra erősítését. Ezt hogyan képzeli el? – Valóban úgy tartom helyesnek, ha vannak erős civil érdekvédelmi szervetek, a városvezetés pedig odafigyel ezek véleményére. Elvileg persze hangoztatja ezt a mostani városvezetés is, azonban azt is látni kell, hogy a Civilek Házát értékesítették, így a szervezetek lakótelepi garázsokban, kerékpár- és babakocsi-tárolókban élik mindennapjaikat. Én helyesnek, elképzelhetőnek tartanék egy kétkamarás önkormányzatot is, erre azonban az alkotmány nem nyújt lehetőséget. Annak azonban nincs akadálya, hogy egy-egy területtel foglalkozó civil tagozatok jöjjenek létre, amelyeknek a tanácsait, véleményét például nemzeti emlékhelyek létesítésekor vagy környezetvédelmi kérdésekben ki lehet kérni. – Egyesek szerint az MSZP-s Warvasovszky Tihamérral szemben nehéz lesz nyerni. Ön szerint milyen esélyei vannak a jelenlegi polgármester legyőzésére és kiknek a támogatására számít? – Mivel a gazdasági életből jövök, hiszem és remélem, az itteni vállalkozói réteg, vagyis a munkáltatók, illetve rajtuk keresztül a munkavállalók is érzik, problémáik kezelését, helyzetük javítását nagyon fontosnak tartom. Elsősorban tehát az aktív, dolgozói réteg szavazataiban bízhatok. Ugyanakkor természetesen Fehérvár minden polgárának, a fiataloktól a nyugdíjasokig szeretnék segítséget nyújtani. Úgy vélem, mindenkinek az az érdeke, hogy a város fejlődjön, gazdasága erősödjön. Bízom abban, hogy széles rétegekkel sikerül megismertetnem magamat és a programomat a következő hónapokban. – A megszorítások, illetve Gyurcsány Ferenc sorozatos kommunikációs baklövései mindenestre nem a szocialista jelöltek malmára hajtják a vizet. – Magam is úgy gondolom, a megszorításokat mindenki megérzi majd. Mindezek ellenére mi itt Fehérváron jól érezzük magunkat. Ám azt is látom, hogy a további fejlődés érdekében az eddigieknél sokkal jobban kell összpontosítanunk az előttünk álló feladatokra. Ami pedig Gyurcsány Ferencet illeti, hadd térjek vissza a beszélgetés elején említett kijelentésére, s egy családi történettel hadd érzékeltessem a kormányfő sértődöttségének abszurditását. Tegyük fel, hogy egy családban a férj elcsábul és elkaszinózza azt az összeget, amiből a család nélkülözhetetlen bevásárlásait fizetik. Majd odamegy a nejéhez, hogy kérjen még egy kis költőpénzt. A feleség elfogadja a helyzetet, nem veszekszik, de azért megkérdezi, hogy mégis hová tűnt a közös pénzük? Erre a férj, ahelyett, hogy elnézést kérne a rossz döntéséért, felháborodva azt mondja: ne zúgolódj, és ha valami nem tetszik, át lehet költözni a szomszédhoz. Nos, azt hiszem, ez a viselkedés sokaknak nem tetszik. Bándy Péter