A kormány a kórházakat a befektetők kezére kívánja átjátszani

A napokban napvilágot látott az azóta sokat emlegetett Zöld könyv, amely a magyar egészségügy átalakításának részleteit kívánja feltárni a nagyközönség előtt, különös tekintettel a lakosság egészségi állapotának megóvására, javítására, s nem utolsósorban az ellátás színvonalának az emelésére. Aki veszi a fáradságot és átrágja magát a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készített 48 oldalas kiadványon, nem lesz sokkal okosabb. A Demokrata arra volt kíváncsi, mire számít az Orbán-kormány volt egészségügyi minisztere, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának alelnöke, Mikola István.

– Mire számít? – Az egyik nap ezt mondják, a másik nap azt, bizonytalanságot keltve a betegek és az orvosok körében, s ez nagyon veszélyes. Attól tartok, hogy ez az egész koncepciótlanság, szakmaiprogram-nélküliség egy hatalmas privatizációt készít elő, amely az egészségbiztosítást is érinti. – Az SZDSZ a több-biztosítós modellt erőlteti. – Ami teljességgel érthetetlen, hiszen ezek a kezdeményezések a világon mindenütt megbuktak. Társadalombiztosítást először 1981-ben Augusto Pinochet tábornok privatizált Chilében, amelynek következtében egyenlőtlenségek, ellátási zavarok támadtak. Csehszlovákiában, két év egészségügyi költségvetését elveszítve, 1991-ben szintén megbukott ez a modell. Hollandiában ugyan még áll a több-biztosítós modell, úgy, hogy a szociális biztonságot fenntartandó több mint 10 milliárd eurót költenek arra, hogy kiegyenlítő alapot tegyenek erre a hatalmas biztosítói versenyrendszerre. E célra most vettek fel az Európai Uniótól 3,5 milliárd euró hitelt. Nem árt tudni, hogy az a forrás, amelyet a hollandok a működőképes állapot fenntartására bele tesznek a rendszerbe, messze több mint a magyar egészségügyi költségvetés teljes évi összege. Szlovákiáról már nem is beszélek, bár tudom, itt vannak a szlovák szakemberek, akik ezt a modellt mint valami üdvözítő dolgot szorgalmazzák. Érhetetlen, hiszen Szlovákiában most térnek vissza a több-biztosítós rendszer helyett az állami garanciát jelentő, a tömeges kockázatot vállaló egybiztosítós szolidáris rendszerre. – Most szüntetik meg a vizitdíjat is. – Ott kudarcot vallottak azok a próbálkozások, amelyekről Magyarországon folyamatosan hallunk, s amelyről a Zöld könyvben folyamatosan olvashatunk, illetve az ennek a megjelenésével egy időben beterjesztett kormányanyagban is szerepel. – A kormánypártok kijelentették, hogy várják az ellenzék konstruktív szerepvállalását… – Hiába várunk erre, nincs párbeszéd, nincs fogadókészség, mintha kősziklába ütköznénk. Ez bebizonyosodott a tandíj-, illetve a felső oktatási törvény vitájánál is, amelynek a vége az lett, hogy alkotmányossági konfrontáció alakult ki a jogszabály fölött. Ez a futam az egészségügyben is megkezdődött, a pénzügyi, a gazdasági megszorításokkal a költségvetés egyensúlyának megteremtésére, amelyek súlyos forráskivonásokat jelentenek az egészségügyben. – Úgy nézzük, továbbra is az SZDSZ forgatja a gépezetet. Jól látjuk? – Jól. 1994 óta próbálják rendbe tenni az egészségügyet, hiába. Mára már világossá vált, hogy sehogyan sem akar összeállni egy komplett megújító egészségprogram. – Mi a véleménye a vizitdíj és a hálapénz közötti összefüggésről? – A kettőnek semmi köze egymáshoz. A vizitdíj bevezetése megalapozatlan szakmai döntés, ami mögött egy elfogadhatatlan szándék van. Nevezetesen az, hogy a lakosság számára, mint a hálapénz kiváltóját, szimpatikussá teszik, azt a látszatot keltve, hogy ezzel megszűnik majd a hálapénz, amelyet meggyőződésem szerint így nem lehet kivonni az ágazatból. Csak nagy szerkezetbeli és működésbeli átalakítások vezethetnek oda, hogy a hálapénz rendszere megszűnjön. Ez nem rövid távú, hanem legalább egy évtizedes program, amelyet mi ki is dolgoztunk. Ennek lényege a szabad szellemi foglalkozású orvosi jogállás bevezetése, ahol szakorvosi díjtételek vannak, s ahol a jó szakorvos több kórházzal köthet szerződést. Jogszabályokban előre kihirdetett díjtételekkel elszámolhatja a munkáját. Ennek a következménye az lesz, hogy a jó szakorvos sok pénzt keres, mert sok kórházba hívják. Aki pedig nem végzi jól a munkáját, szövődményekkel, túlápolással dolgozik, s ennek következtében a kórháznak pluszköltséget okoz, azzal felbontják a szerződést és kiszorul a pályáról. A beteg érdekében azonban ez így helyes, mert ezáltal a minőségi szakellátás felértékelődik. – Leépítik a mentőt. Mit szól hozzá? – A 734 fős leépítés előtt értetlenül állunk, és ellenezzük. Mint kiderült, az intézkedés egy olyan nagy program végrehajtásának az eleme, amely a mentést és a betegszállítást kívánja szétválasztani. Ezt a programot senki sem látta, nincsenek szakmai anyagok, hatástanulmányok. Ezzel az intézkedéssel nekirontottak egy nemzeti intézménynek, s most derülnek ki a hátsó szándékok, hogy tulajdonképpen nagy piacot akarnak nyitni a magán betegszállításnak, amelyben sok döntéshozónak is érdekeltsége van. Teljesen átgondolatlanul rontottak neki az Országos Mentőszolgálatnak, amelynek alapító okiratában rögzített feladata a mentés és a betegszállítás. A Fidesz annak idején kidolgozott egy olyan programot, amelynek lényege az volt, hogyan lehetne a mentést önálló lábra állítani és a betegszállítást leválasztani róla. Egy biztos, egy ilyen lépésnek a forrásigénye nagyon nagy, több milliárd forint. Mi közreműködnénk egy szakmai programnak a kidolgozásában, illetve forrásigényének a felmérésében, hatásának az előrejelzésében, a több év alatt történő végrehajtás egyes lépéseinek a kidolgozásában. Erre azonban a jelenlegi kormányzatnak nincsen semmi fogadókészsége. Ha valamit javasolunk, azonnali politikai támadás a következmény. Itt van például a gerincinplantátumok ügye. Nincs pénz a beültetett gerinctartó rendszerek finanszírozására, s mivel ezek drága beavatkozások, a megyei kórházak, ahol ezeket a beavatkozásokat végezték, mivel nincsen pénzük, tovább küldik a betegeket az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, illetve az Országos Gerinc Sebészti Központ felé, ahol nagy a torlódás, már a jövő évre is előjegyeztek legalább 800-900 embert. Bizonytalan, hogy ezeket a műtéteteket forráshiány miatt el tudják-e egyáltalán végezni. Vagy itt van a következő gyöngyszem. Ha tíz napon, vagyis az elszámolási egység felső határnapján belül a kórházak visszahívják kontrollra a betegeiket, a beavatkozásokért az OEP-től nem kapnak pénzt. Az a sebész, aki megszokta, hogy a műtétje után maga szedi ki a varratokat, például a szülészorvos a császármetszés után, ezentúl majd nem tudja visszahívni a betegét, mert a kórházigazgató azt mondja, erre nincs pénz. Megrontják a gyógyítás körüli közbizalmat, amelynek a következtében a rendszer hatékonysága is romlik. – És ha mégis visszarendelik a beteget? Elvégre az orvos esküt tett a gyógyításra legjobb tudása szerint… – Akkor nő a kórházak hiánya, csődközeli helyzetbe kerülnek, miközben a magas politika folyamatosan azt mondja, hogy csak a magántőke mentheti meg őket. Jönnek majd a 3 milliós alaptőkéjű káefték és ráugranak a többmilliárdos költségvetésű intézményekre, amelyeknek aztán privatizálják a működtetését. Ez maga a csőd. Meg kell nézni az Állami Számvevőszék jelentését, hogy mit ír a magyarországi kórházak privatizációjáról. Csalás, ámítás. Most éppen egy óriási megyei kórháznak, a székesfehérvári kórháznak a privatizációját tervezik. Önmagáért beszél, hogy mostanában jelentette be a veszprémi kórház igazgatója, az MSZP korábbi egészségügyi minisztere, Rácz Jenő azt, hogy tragikusnak látja a helyzetüket. Az adósságállományuk 800 millió fölé lépett, s kijelentette, hogy ilyen körülmények között nem tudja működtetni a kórházat. Ezekre a figyelmeztető jelekre oda kellene figyelni, mert az lesz a vége, hogy csődbe mennek az intézetek… – …Jön majd Bajnai Gordon és a papája. Ők nagyon értenek a csődüzlethez. – Akinek lesz pénze, az fizet és meggyógyul… – Akinek nem? – Az elveszíti a gyógyulás esélyét. – Aggasztó távlatok. Mi lesz, ha egy szegény embert elüt egy autó? – A baleseti sebészeteken a kisfizetésű orvosok rettenetes megterhelést jelentő munkát végeznek, erőtartalékaik elfogytak. De ha az agyi, érrendszeri katasztrófát elszenvedettek helyzetét nézem, ott sincs pénz a vérrög oldását szolgáló készítményre. Éveken keresztül küzdöttünk azért, hogy akit agytrombózis ért, azt a beláthatatlan következményekkel járó helyzetből speciális gyógyszerrel és módszerrel kihozzuk. Magyarországon is működni kezdtek a stroke-központok. Most pedig itt tartunk. – Hol? – A kormány a kórházak ellehetetlenítésével kívánja kikényszeríteni, hogy azokat átjátsszák a befektetők kezére. A Zöld könyv általánosságban beszél az egészségügy átalakításáról, miközben a színfalak mögött konkrét menetrend szerint végrehajtandó intézkedéseket tartalmazó szakértői melléklet készült. R. Papp Ágnes