A táltosok meghajoltak a fejedelem előtt. – Az álom világosan beszél – mondta a legidősebb. – A Turul, a Napisten küldötte, Attila szent madara megáldotta a fejedelemasszonyt. Fiút fog szülni, aki visszavezeti népét az ősi földre. Utódaiból nagy és dicső királyok lesznek. Turul-nemzetség néven tisztelik őket a magyariak és rettegik őket ellenségeik. – Legyen hát a neve Álmos – bólintott Ügyek. – Mivel születését és hivatását álom jövendölte. Vigyázza őt és népét a Turul. A fejedelem elbocsátotta papjait, ám egyikük visszamaradt. Ügyek kérdőn pillantott rá. – A sok öröm és isteni jel között – kezdte a táltos -, láttuk a Gonosz intését is. Ezt csak neked mondom, uram, a krónikák nem fogják feljegyezni. Népünk történelme viharos lesz, ünnepek és gyásznapok tarkítják. És jön majd kor, a XXI. század elején, amidőn a magyarnak nevezett országban a Turult meggyalázzák. Kicsúfolják, üldözik, sehonnai bitangok a vesztére törnek. – Majd a magyarok megvédik! – csapott Ügyek a kardjára. – Eszükbe sem jut. Néhányan felemelik a szavukat, akadnak derék legények, akik kiálljanak a gátra, de a többség az MSZP-re szavaz. A többségnek Demszky kell, és nem kergeti el a Turul ellenségeit. – Akkor azok már nem lesznek magyarok. – Kevesen lesznek a magyarok, és üldözni fogják őket saját hazájukban. Attila népe egy bohócot választ magának legfőbb vezetőjéül. A gonoszság, az ostobaság és a gyűlölet ül tort a hazában. Saját vére ellen támad a magyar, miközben az idegennek a lábát csókolgatja. Ügyek tekintete elborult. Hát érdemes ezért küzdeni? Hagyjuk a fenébe az egész honfoglalást; menjünk vissza a kazárokhoz, legyünk a szolgáik, vegyük fel a hitüket. Essünk túl rajta most, minek törjük magunkat feleslegesen ezeregyszáz éven keresztül? – Nincs hát semmi remény? – kérdezte végül a fejedelem csüggedten. – Remény mindig van. Csak az bukik el, aki eleve beletörődik a vereségbe. Ki tudja, talán ezeket a XXI. századi majmokat elfújja majd egy nagyobb szél. – Jó – sóhajtott Ügyek. – Akkor marad az eredeti program a honfoglalással. Ez a mi dolgunk. A többi utódainkra vár.