„Tégy a gyûlölet ellen!” Ezt a mozgalmat Hegedûs Zsuzsa szociológus 1992-ben a Csurka-dolgozatra és egy faji jellegû gyilkosságra adott válaszként szervezte meg. A magát antirasszistának és antinacionalistának, továbbá szabadelvûnek valló hölgy egy vonatszerelvénnyel járta az országot. Késôbb Hegedûs Zsuzsa tagja volt Medgyessy Péter miniszterelnök demográfiai tanácsának. A Heti Válasznak adott interjújából tudjuk, hogy elmondta Medgyessynek „milyen módszerekkel lehet elindítani a társadalmi felzárkóztatást”. De a D-209-es ezt nem értette meg. A hölgy egyébként büszke rá, hogy „jobboldali szöveget tôlem még senki sem hallott! Akkor szólalok meg, ha úgy érzem: ha nem én, akkor ki, ha nem most, mikor?” Hegedûs Zsuzsa igazat mond. Ô jobboldali fórumokon is lapos, mindenki által tudott – baloldali és liberális – közhelyeket mond a demokráciáról, a parlamentarizmusról vagy éppen a polgári engedetlenségi mozgalmakról. Általános meglepetést keltett, amikor egy jobboldali fórumon Orbán Viktor elôtt szólt az egybegyûltekhez. Azóta is folyik a tanakodás: vajon mi lehet az oka annak, hogy a Párizsban és Budapesten élô baloldali mozgalmár egyszerre tûnik fel megmondó emberként a Népszabadságban és a Hír Tv-ben? Ettôl függetlenül nem kell nagy jóstehetség annak kimondásához, hogy amennyiben Hegedûs Zsuzsa továbbra is rendszeresen szerepel jobboldali fórumokon, akkor a baloldali nyilvánosságból hamarosan számûzik majd.

Materazzi heréi: nyilván sokan emlékeznek még a világbajnoki döntô 110. percében történtekre, amikor a búcsúmeccsét játszó francia Zinedine Zidane szabályosan lefejelte az olasz Materazzit. A történtek megosztották a közvéleményt: a politikailag korrektek rasszista megjegyzésre gyanakodtak, amivel akaratlanul is azt sugallták, hogy ebben az esetben másként kell megítélni a történteket. A józan többség az elsô pillanattól elítélte Zidane botrányos cselekedetét, mondván, bármit mondott Materazzi, arra nem lehet válasz a lefejelés, és nem lehet mentség a francia labdarúgó családjának észak-afrikai származása sem. Zidane egyébként valóban nem volt rasszista: 1998-ban a Szaúd-Arábia ellen vívott mérkôzésen három-nullás francia vezetésnél szándékosan úgy megtaposta földön fekvô arab ellenfelét, hogy azonnal leküldték a pályáról, ráadásul két mérkôzésre szóló eltiltást is kapott. Azt nem feltételezhetjük, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz hasonlóan Zidane is terroristának nézte volna a pályán lévô arab játékosokat. Közben eloszlott a köd, a napokban ugyanis Materazzi részletesen beszámolt a botrányos incidensrôl, megerôsítve ezzel a korábbi feltételezések egyikét. Ezek szerint mindössze annyi történt, hogy a játék hevében az olasz védô megráncigálta a francia csatár mezét, mire az hátra szólt Materazzinak: ha annyira akarod a mezemet, a meccs végén megkaphatod. Materazzi rögtön kontrázott: „inkább a nôvéredét”. Az olasz védô azt is elmondta, hogy a mérkôzés idején fogalma sem volt róla, hogy Zidane-nak van-e nôvére. Most már mindenki tudja: van. Eddig ez egy mindennapi, jelentéktelen történet, amelyet mindenki vérmérséklete, erkölcsi érzéke és világképe alapján ítél meg. Ami nehezen felejthetô, az Zidane anyjának, a népszerû Malika Zidane asszonynak szokatlanul ôszinte és elgondolkodtató kijelentése: „azt akarom, hogy tányéron hozzák elém Materazzi heréit”. Elképzelni sem tudjuk, hogy miért… Csak nem akarja megenni?

Bûnelkövetôk: a közelmúltban két brutális emberölés történt hazánkban. Egy vidéki településen egy 60 éves férfi a kertjében tetten ért két fiatalembert, akik éppen burgonyát loptak. A lebukott tolvajok egyike egy karóval agyonverte a tulajdonost. A másik esemény még borzasztóbb. Egy fiatal lányt megvertek, kifosztottak, majd megerôszakolták és felgyújtották. A miértre nincs válasz. Komádiban minden ok nélkül megvertek egy jobbikos politikust, akit még az egyenruhás rendôrök jelenlétében is tovább fenyegettek a tettesek. Az elkövetôk mind a három esetben cigányok voltak. A magyarországi médiumok az elkövetôk származását mind a három esetben elhallgatták. Miért? Mert politikailag így korrekt? Az állampolgároknak elemi joguk, hogy a hazájukban zajló eseményekrôl korrekt és mindenre kiterjedô tájékoztatást kapjanak. Kik és milyen megfontolásból hallgatnak el nyilvánvaló tényeket? És miért alkalmazzák ilyen esetekben is a kettôs mércét? Az elmúlt évtizedben tapasztaltak alapján kimondható: ha a sértett vagy áldozat színes bôrû külföldi, cigány vagy zsidó, akkor ezt a tényt azonnal tudatják a közvéleménynyel, jelezvén: nemcsak az elkövetôk, de a magyarok nagy része is nyilvánvalóan raszszista, antiszemita, fasiszta. Ilyenkor az MSZP és az SZDSZ zsoldjában álló értelmiségiek hónapokig félnek, elemeznek és ostoroznak. Imádják az ártatlan, kisebbségi áldozatokkal való azonosulást, és ilyenkor valóságos hôsnek képzelve magukat rontanak rá a mucsai többségi társadalomra. Aztán ha a tettesekrôl véletlenül kiderül, hogy ôk sem magyarok, akkor az egész ügy rögtön jelentéktelenné válik. A bûncselekmények az MSZP-s és SZDSZ-es médiumok számára csak addig érdekesek, amíg leírásukból és taglalásukból politikai haszon és erkölcsi tôke származik.

„Kossuth-címert!” Ezen a címen jelent meg nemrégiben egy felhívás Vágvölgyi B. András tollából, pontosabban a szövegszerkesztôjébôl. A posztkommunisták és a hozzájuk csatlakozott SZDSZ megmondó embere a Magyar Hírlapban kifejtette: ütött az óra, mert az október 1-je után nyilván meggyengülô Fidesz-vezetéssel szemben jönnek majd „az új idôk dalnokai”, ezért itt a vissza nem térô alkalom a Kossuth-címer bevezetésére. Vágvölgyi az MDF segítségét is szívesen látná. A szerzô eszmefuttatása szerint „itt volna a lehetôség, hogy lendítsünk egyet a történelem kerekén, és most az ötvenedik évfordulón fogadjuk el új állami szimbólumnak az 1956-ban használt Kossuth-címert, és tegyük be a koronás címert a múzeumba, a hagyományôrzô antiszemitizmus, a koronaúsztatás meg az irredenta mellé”. Érthetetlen, hogy Vágvölgyit és a hozzá hasonlókat miért zavarja még ma is az ezeréves államiságunkat kifejezô szentkoronás címer, ami szerintük nem más, mint a „Horthy-rendszer vizuális kódja”. Ebbôl a megfogalmazásból és felhívásból mindenki számára világossá válhat, hogy a Magyarországon élô, de a globalista struktúrák anyagi érdekeit és szellemiségét képviselô, magyarellenes balliberális értelmiségi csoportosulásokat lehetetlen jobb belátásra bírni. Csak az erôt és a pénzt tisztelik.