December hónapban, mikuláskor és karácsonykor elsősorban a gyermekek, de a felnőttek is gyakran kapnak ajándékba csokoládét. A kicsik elsősorban a figurális változatokat kedvelik, csokimikulás, csokicsizma formájában, a felnőtteknek pedig inkább a dobozos bonbonokkal okozhatunk örömet. A karácsonyfa sem képzelhető el szaloncukor – ami tulajdonképpen egy csokoládé bevonatú bonbon – és üreges vagy tömör csokoládéfüggelékek nélkül.

A csokoládét már több mint háromezer évvel ezelőtt ismerték a mai Mexikó területén létrejött maja indián kultúrák. A csokoládé alapanyaga, a kakaóbab egy trópusi örökzöld termése, aminek tudományos neve Theobroma cacao. A theobroma szó jelentése „istenek eledele”, ez is utal arra, milyen fontos ennek a fának a termése. A maja papok a csokoládénak mágikus erőt is tulajdonítottak, vallási célokra és gyógyszerként egyaránt felhasználták. Érdekes egyébként, hogy a növény vadon megterem, nemcsak Közép- és Dél-Amerikában, hanem Afrikában és Ázsia egyes részein is, de csak a maja kultúra dolgozta fel a termését, és tőlük átvéve terjedt el az egész világon.

Európában az 1700-as évektől válik elérhetővé a csokoládé az egyszerű halandók számára, addig csak királyi udvarokban és igen gazdag házaknál jelent meg. A XVIII. századtól megjelenő csokoládéházak éppoly népszerűek voltak a maguk idejében, mint a később elterjedt kávéházak. A mai formájában elénk kerülő termékek közel kétszáz év állandó kísérleteinek az eredményei.

Újabban divatos a csokoládé és a bor, illetve a csokoládé és a sajtok együttes fogyasztása. Jobb éttermekben a választott vörösbor mellé minőségi csokoládét is ajánlanak. Az egyidejű fogyasztás mindkét ínyencség különleges zamatait jobban kiemeli, a párosításokhoz azonban érdemes szakember segítségét kérni.

A történelmi áttekintés után lássuk, miből is áll össze kedvenc édességünk? A kakaóbabból kivont anyag kakaópor, kakaóvaj és kakaómassza formájában található meg a nagyüzemileg előállított csokoládékban. ehhez adagolnak még változó mennyiségben cukrot, esetleg vanillint. A tej- és a fehércsokoládéhoz jelentős mennyiségben adnak tejet. Talán eddig nem is lenne baj, de az üzletekben található csokoládék jelentős része mindenféle egyéb „hozzáadott értékkel” is rendelkezik, amelyek káros hatásai jelentősek. Az olcsó csokoládék alacsony kakaótartalmát cukorral, szójával, olajos magvakkal (mogyoró, mandula), gabonaőrleményekkel, aszalt gyümölcsökkel helyettesítik. Ezzel ugyan az ízválasztékot növelik, de a csokoládé minősége romlik. Egy jó minőségű csokoládé kakaótartalma 50-70 százalék között van, a gyengéé jó, ha eléri a 30 százalékot.

Olcsó kiegészítők a lecitin, a kukoricaszirup, a különböző ízesítő-, színező- és tartósítóanyagok. Ezek nagy része allergizáló hatású, ezért különösen erre érzékenyeknek ajánlatos a csomagolást tüzetesen átnézni. A gyenge minőségű termék elfogyasztása után előfordulhat fejfájás, hányinger hasmenés, gyomorégés. Itt is érdemes szem előtt tartani az aranyszabályt: inkább kevesebbet vásároljunk és fogyasszunk valamiből, de az minőségi legyen. Mivel manapság már nemcsak szintetikus borok, mézek, hanem csokoládék is előfordulnak, a körültekintő választás mindenképpen indokolt.

Nézzük, milyen élettani hatásai vannak a minőségi csokoládé elfogyasztásának. Kezdjük azzal, ami a legszomorúbb, de legalább bizonyos. Egy 10 dekás táblával közel 500 kcal energiát veszünk magunkhoz, amellyel ha nem vigyázunk, szervezetünk zsírpárnáit növeljük. A hirtelen bevitt energiabomba ugyan a szervezetben rögtön jelentkezik, ezért sportolók is élnek vele, rendszeres fogyasztása azonban elhízáshoz vezet. Ezért javasolt nem főétkezés helyett beiktatni a csokoládémajszolást, s a káros mellékhatásként jelentkező fogszuvasodás megelőzésére mindenképpen ajánlatos befejezésképpen egy alapos fogmosás.

A csokoládé óvja a bőrt, csillapítja a köhögést, csökkenti az érelmeszesedés és az infarktus kockázatát. A-, B-, C- és Evitaminokban gazdag, ezenfelül jelentős mennyiségű flavonoidot is tartalmaz. Ezt az anyagot, egy úgynevezett antioxidánst, eddig gyümölcsökben, teában, és vörösborban mutatták ki. Az antioxidánsok jelentőségének megértéséhez némi élettani folyamatokat kell megismernünk. Az emberi szervezetben folyamatosan úgynevezett szabad gyökök termelődnek. Ezek feladata, hogy védelmet nyújtsanak a szervezetet megtámadó káros mikroorganizmusok ellen. Termelődésüket Termelődésüket és tevékenységüket a szervezet védelmi rendszere koordinálja. Ha ebben a tevékenységben bármi oknál fogva zavar keletkezik, a szabad gyökök felszaporodnak, ettől kezdve hátráltatják az egészséges sejtek működését, gyorsítják az öregedést. Zavart okoznak a DNS-sejtek működésében, hátrányosan hatnak a fehérjékre, a szénhidrátokra és a zsírokra. A káros folyamatba az antioxidánsok beavatkoznak, s a felesleges szabad gyökök megkötésével megszüntetik a nem kívánt hatásokat.

A kakaóban megtalálható katechin, amely a flavonoidok egyik fajtája, jó hatással van a daganatos betegségek, a szív- és érrendszeri problémák megelőzésére és kezelésére. Az antioxidánsokból napi szükségletünket 40 g csokoládé elfogyasztásával biztosíthatjuk. Közkeletű felfogás, hogy csokoládé hatására az agyban szerotoninhormonok (más néven boldogsághormonok) termelődnek.

A legújabb kutatások ennek valóságtartalmát megkérdőjelezik. A csokoládéfogyasztással összefüggő kellemes hatást elsősorban pszichés okokra vezetik vissza. A gyerekkorban a csokoládé megjelenése összefüggött a jutalmazással, mindenképpen pozitív élményeket váltott ki. A kutatók szerint az illata, sőt még a csokoládé szó kimondása is mérhetően hangulatjavítást eredményez felnőttkorban is.

Végezetül egy érdekes amerikai kísérlet azoknak, akik még mindig bizonytalanok, jó-e csokit enni. Jó! Havonta három tábla csokoládét fogyasztottak el a mért csoport tagjai (közel nyolcezer férfi). A megfigyelést öt éven keresztül folytatták, s befejezésekor a következő eredményre jutottak: A csokievők elhalálozási aránya 36 százalékkal alacsonyabb volt, más szóval, egy évvel hosszabbították meg az életüket a nem fogyasztókhoz képest. Bátran fogyasszunk tehát jó minőségű csokoládét, ezzel csak jót teszünk szervezetünknek. Az ésszerű mennyiségre azonban ajánlatos figyelni. De mennyi az ésszerű? Ez itt a kérdés.

Tölgyesi Tibor