– Mi lenne? Az nem a magyar belpolitikáról szól. A reformok folytatódnak töretlenül, legfeljebb nem Európában, csak idehaza.

– Ezt értem. És ha esetleg – erősködtem tovább – úgy alakulna, hogy a 2010-es országgyűlési választáson az MSZP súlyos vereséget szenved, abban az esetben…

– Abban az esetben is minden megy tovább. Nem tudom, figyelt-e, de többször és elég világosan megfogalmaztuk, hogy Gyurcsány Ferencnek nincsen alternatívája, kizárólag ő alkalmas az ország vezetésére, és ebben a küldetésében nem fogják megzavarni olyan ócska ellenzéki trükkökkel, mint népszavazás meg parlamenti választások…

– Tehát 2010 után is mindenképpen a helyén marad?

– Mindenképpen. Legfeljebb azt fontolgatjuk, hogy – a renitens Karsaihoz hasonlóan – a rosszul szavazó polgárokat megbüntetjük.

– Honnan tudják, ki hogyan szavazott?

– A biztonság kedvéért mindenkit megbüntetünk. Ebben már szereztünk is némi jártasságot az elmúlt években.

– No és ha – ne adj’ isten – a miniszterelnök elhalálozna?

– Akkor sem mondana le. Nem is tudna. Látott már maga halottat nyilatkozni? A kormányfői feladatokat akkor is legalább annyi tehetséggel és hatékonysággal el tudja látni, mint most. Az alkalmasságán semmit sem rontana az az apróság, ha jobblétre szenderül. Sőt: jobblétre szender esetén végre valóban joggal mondhatná, hogy nagy a jólét. Neki. Neki mindig. Most és mindörökké.