A Mátra és a Cserhát szomszédságában, Palócföld déli végein, az Ecskendi-dombvidéken bújik meg Erdőkürt. Nógrád és Pest megye határvidéke, mely a köztudatban is félreeső szegletben helyezkedik el. Ezeresztendős település – a vidék valamikor a Kürt törzs szállásterülete volt. Később a Grassalkovichok birtokába került, majd királyi vadászterület lett. Hatszáz lélek lakja, ennek harmada szlovák, kik a legteljesebb egyetértésben élnek a magyarokkal. A környező falvakkal ellentétben itt nincs egyetlen cigány sem, miután közülük azok sem tudtak gyökeret verni Erdőkürtön, akik oda házasodtak. Túlontúl zárt közösség ez, melynek fele katolikus, fele evangélikus.

Erdőkürt adottságai kiválóak. Van itt jóízű víz, gazdag termőföld, dús erdő, s hozzá emberi tehetség, szorgalom. A falu arculata rendszeretetről árulkodik: a porták rendezettek, a tisztára meszelt templomok vakítóan ragyognak a szeptember eleji verőfényben, a háborús emlékműnél friss virággal tisztelik meg az ősöket és a hősöket. A jó palócok megbecsülik településüket s általa önmagukat. Boldogabb időkben virágzó, gondtalan falu lehetne.

Manapság azonban fogyatkozik, elvándorol a nép, mert megélhetését helyben alig tudja biztosítani. Igaz, a faluban csak kéthárom embernek nincs munkája, a többiek bejárnak Aszódra, Gödöllőre, Ikladra, Hatvanba vagy a fővárosba. Ingáznak. A megtermelt javakat igencsak óvni kell. A szomszéd falvak cigányainak egy része rendszeresen átjár betörni, lopni. Pedig itt meg is lehetne élni a mezőgazdaságból. De a faluban nincs rendőrőrs, az egy szem körzeti megbízott is a szomszéd településen, Kállóban állomásozik. Az erdőkürtiek ezért nyitva tartják a szemüket, s az első gyanús jelre értesítik az elöljáróságot. Több esetben sikerült ily módon rendőrkézre adni a tetten ért tolvajokat. Igaz, olyan is akadt, aki elmenekült, s később többedmagával brutálisan összeverte az őt rajtakapó erdőkürti fiatalembert. Mindenesetre az ifjak összefogtak, éjjelente járőröznek a falu utcáin. Ez is azt igazolja, hogy a helyiek felelősséget éreznek településükért.

A legnagyobb gond azonban ez idő tájt, hogy miként mentsék meg általános iskolájukat a bezárástól.

– 1966-ban épült a mostani általános iskola. Az 1970-es évek végén összevonták a szomszéd település, Kálló iskolájával, a rendszerváltozáskor azonban visszanyerte önállóságát. A pénzügyi kényszer rászorított minket, hogy két esztendővel ezelőtt társuljunk Egyházasdengeleggel, de a közeli falu decemberben felmondta a társulást, miután ott már nagyon kevés a gyermek. Így aztán magunkra maradtunk – mondja Erdőkürt polgármestere, Paszterovics János.

Lenne ugyan lehetőség a szomszédos Kállóval társulni, de ettől az erdőkürtiek mereven elzárkóznak. Nem véletlen, hogy az ottani magyarok szinte kivétel nélkül az erdőkürti iskolába járatják gyermekeiket. – Kállóban a lakosság fele cigány, az iskolás gyermekek körében pedig a hetven százalékot is eléri az arányuk – magyarázza a helyiek álláspontját a polgármester, hozzátéve, hogy ez önmagában nem volna baj. A gond az, hogy a kállói iskolában tarthatatlan állapotok uralkodnak, az idősebb cigánygyerekek akadályozzák a tanítást, belekötnek a magyar gyerekekbe, s tanárverés is előfordult már. Ilyen körülmények közé pedig az erdőkürti szülők nem engedik gyermekeiket. Így aztán a kis palóc falu iskolájának egyedül kell talpon maradni. Ami az iskolabezárások korában igencsak nehéz.

– Az erdőkürti iskolában nagyon magas színvonalon folyik az oktatás. Diákjaink gyakran nyernek országos versenyeket, a matematika és a sakk különösképpen erősségük. A továbbtanulási arány 75 százalék, ami igencsak magasnak számít – büszkélkedik az eredményekkel Paszterovics János.

Gyermek is akad elég. Jelenleg hatvanöt kisdiák jár az iskolába, közülük huszonegynéhányan kállóiak. Az óvodában is 25 csöppség cseperedik, ottjártunkkor épp alszanak. „Formálandó anyag” tehát még csak volna, de az iskola fenntartása sok pénzbe kerül. S ezt egy szűkös költségvetésből élő település nehezen tudja kigazdálkodni. – Kénytelenek vagyunk lemondani a szükséges fejlesztések jó részéről, hogy minden pénzt az iskola fenntartására fordíthassunk. Ebből persze viták is adódnak néha, de vallom, hogy az a település, mely lemond iskolájáról, elveszett. Ezért minden bevételt, akár csak egyetlen forintot is a jövőbe fektetjük. Erdőkürt a legutolsó falu lesz Magyarországon, mely megadja magát – mondja elszántan Paszterovics János.

Jellemző, hogy Erdőkürt önkormányzata mindössze három emberrel dolgozik. Feladat van bőven, elkötelezettség is társul mellé, ami ínséges időkben a túlélés feltétele. A polgármester és az öt képviselő társadalmi munkában látja el teendőit. Kínlódásos korokban a jövőépítéshez alázat és leleményesség szükségeltetik. Erdőkürtön akad mindkettőből. Mint megtudjuk, a szülők például összegyűjtik a műanyag palackokat, mert egyes begyűjtőhelyeken három forintot adnak darabjáért. Aprócska bevétel, de bevétel. Rendeztek jótékonysági bált is, ami után félmillió forint jutott az iskolára. A fűtéssel is igyekeznek pénzt megtakarítani, ezért télen cserépkályha adja a meleget.

– A fűtő mindennap négy órakor kel, hogy a tanítás megkezdésekor meleg legyen az épületben. Kemény és áldozatokat kívánó küzdelem ez, de ily módon két kocsi fával, százhúszezer forintból áttelel az iskola – mondja az elöljáró.

Aki, mint megtudtuk, maga is kezébe veszi a szerszámokat, ha bármilyen javítási, felújítási munkálatra van szükség az iskolában. Így varázsolták újjá a szülőkkel közösen a tornatermet, ily módon csinosították az iskolaudvart, természetesen társadalmi munkában. Miként társadalmi munkában, zuhogó esőben ültetett fákat a falu egyik leendő parkjában 130 erdőkürti. A helyiek, úgy tűnik, megfogják a munka végét. Hosszú távon azonban a mégoly erős elszántság sem elegendő. Hiszen a legelkötelezettebbeknek is kedvét szegi, ha azt látják, hogy ott, ahol a pénzek elosztásáról döntenek, senki nem figyel rájuk.

– Az elmúlt hat esztendőben folyamatos ellenszélben próbálunk egyről a kettőre jutni – mondja Paszterovics János. – A dolog úgy áll, hogy Erdőkürt, akárcsak a közeli Buják, egyetlen állami pályázaton sem nyer, miközben számos környékbeli falu sok tízmillió forinthoz jut ilyen forrásokból. Ráadásul – mivel Egyházasdengeleg kiszállt az iskolai társulásból, Kállóval pedig a helyiek nem akarnak szövetkezni semmilyen körülmények között – még a társulási normatívától is elesett a település.

Pedig volna mire költeni a pénzt. Kilenc utca leaszfaltozását ugyan saját zsebből megoldotta a falu, de az iskola mindennél fontosabb, így most már ilyesmire nem jut. Hat-hétezer forint az aszfaltozás méterenként, s akad földes, sáros, gödrös utca bőven a faluban. Felújításra szorulnak a hidak, a temető és a ravatalozó is.

Hogy miért kezelik mostohagyerekként Erdőkürtöt? Ennek lehetséges magyarázata, hogy a választási eredmények alapján a település elsöprő többségben jobboldali érzelmű. Hogy ez nem csak túlzó vélekedés lehet, annak alátámasztására érdemes felidézni Szili Katalin szocialista házelnök azon kijelentését a 2006-os helyhatósági választási kampányból, mely szerint könnyebben jutnak forrásokhoz a kormánypárti irányítású települések. Emlékezetes Lamperth Mónika volt önkormányzati és területfejlesztési miniszter ama beszéde is, melyben arról szólt, hogy a helyhatósági választások eredményétől függetlenül a kormány megtalálja a módját annak, hogy a regionális területfejlesztési tanácsokban a baloldal politikusai legyenek nyeregben.

Nem tudhatjuk biztosan, valóban emiatt nem jut-e pályázati forrásokhoz Erdőkürt. Annyi azonban bizonyos, hogy a környező települések mindegyikének jutnak kisebb-nagyobb összegek, csak a kis palóc falucska kénytelen Münchhausen báróként saját magát kihúzni a csávából. Aminek egyik módja, hogy igyekeznek növelni a falu lélekszámát. Több magyar család, több gyermek, több helyi bevétel, s az iskolára is több jut. Ennek jegyében épül nemsokára a Szépkilátás Lakópark, ahol száztíz építési telek várja az érdeklődőket, lehetőség szerint magyarokat, mint Paszterovics János megjegyezte. A polgármestertől megtudtuk, hogy van érdeklődés, többek közt egy Izlandon hosszú évtizedeket töltött hazánkfia akarja itt élni nyugdíjas éveit. Ám a falu vezetése leginkább fiatal családokat látna szívesen. Ennek érdekében szokatlan lépésre szánták el magukat: ingyenes építési telket adományoznak a falu határában azoknak az ifjú, főként többgyermekes pároknak, akik falura vágynak. Az elöljáróság tőle telhetőleg segíti a letelepedést, s amíg felépül a ház, albérletet is kerítenek.

A lényeg, hogy gyarapodjon a falu lélekszáma, hiszen míg gyermek van, addig működhet az iskola, s addig Erdőkürtnek van jövője. A palóc falu kitartásáról a római mondás jut eszünkbe: fluctuat nec nergitur, azaz: hányódik, de el nem süllyed.

Ágoston Balázs