– Régóta beszél arról a Fidesz, hogy a jelenlegi válságra csak egyetlen megoldás van, az előre hozott választás. Van erre reális esély?

– Ez részben parlamenti matematika, részben politikai stratégiák kérdése. Parlamenti matematika kérdése, hiszen akkor kerülhet sor előre hozott választásra, ha az Országgyűlés többsége megszavazza a feloszlatásról szóló határozatot. Ez legutóbb nem sikerült, nem volt meg a többség, de az MSZP és az SZDSZ előre be is jelentette, hogy nemmel fog voksolni. Ebből azonban nem következik az, hogy később ne lehessen elmozdulás az erőviszonyokban. Erre legkorábban az adótörvényekről szóló szavazáskor kerülhet sor, illetve ilyen alkalom lehet az is, ha a képviselők többsége nem támogatja a kisebbségi kormány Megegyezés címet viselő programját. Az SZDSZ, az MDF, a KDNP és a Fidesz is kimondta már, hogy nem ért egyet a programmal, és ha ez a szavazás alkalmával is így lesz, akkor elérkezhet az idő az előre hozott választásra.

– Ha már a parlamenti matematikánál tartunk: amennyiben a kormányfő maga mellé állít néhány SZDSZ-es képviselőt, akkor biztosabbá teheti a helyét. Márpedig múlt héten több szabad demokrata politikus is bírálta a Fodor-féle vezetést, Gegesy Ferenc ki is lépett a pártból. Elképzelhetőnek tartja, hogy a viták frakciószakadásig fajulnak?

– Azt mindenki láthatja, hogy hihetetlen nyomás van az SZDSZ-en. Gyurcsány Ferencnek szavazásról szavazásra kell biztosítania azt a többséget, amivel megtarthatja pozícióját. Ezért a kormányfőnek még az sem drága, hogy megossza a szabad demokratákat, valahogyan a maga oldalára állítson SZDSZ-es képviselőket. Azt gondolom, ez a nyomás csak fokozódni fog, így pillanatnyilag nehéz megmondani, hogy Fodor Gáborék meddig tudják tartani magukat, meddig tudják folytatni az önállóság politikáját.

– Az MSZP akár azzal is győzködheti az SZDSZ-eseket, hogy ha előre hozott választás lenne, az SZDSZ könnyen kieshet a parlamentből. Mit tud kínálni a szabad demokratáknak ezzel szemben a Fidesz?

– Nem szabad, hogy a parlament összetétele politikai taktika, paktumok kérdése legyen. Ugyanis az Országgyűlés összetételének a társadalom pártpreferenciáit kell tükröznie. Ha az SZDSZ bírja legalább ötszázaléknyi szavazó bizalmát, akkor ott a helye a parlamentben. A felmérések szerint jelen pillanatban nem áll itt a párt, és hogy ez megváltozzon, azért dolgozni, küzdeniük kell, nem pedig paktumokat kötni. Úgy vélem, az önállósága mellett kiálló SZDSZ-nek lehet esélye a parlamentbe kerülésre.

– Népszerűsége növekedéséért nyilván az MSZP is mindent megtesz majd. Most megint adócsökkentésről beszélnek, talán lesz némi pénzosztás is…

– A most benyújtott adótörvények összességében inkább adóemelést, mint adócsökkentést jelentek. Az ugyanakkor valós veszély, hogy bár az ország gazdasági állapota továbbra is válságos, a kormány 2009-ben, de főleg 2010-ben osztogatni kezd. Éppen ezért egyetértünk azzal az SZDSZ-es javaslattal, hogy legyen egyfajta költségvetési plafon, ami gátat szab a választási években a kormány osztogató kedvének. Emlékezhetünk ugyanis 2006-ra, amikor semmi sem volt drága az akkor még koalícióban működő MSZP-nek és SZDSZ-nek a hatalom megtartásáért, és a pénzosztás csaknem világrekorderré tette Magyarországot költségvetési hiány tekintetében.

– Az MSZP-frakció mennyire egységes Gyurcsány Ferenc mögött?

– Ezt egyelőre nem látni pontosan. Egyfelől rendszeresen olvasni olyan híreket, amelyek belső feszültségekről szólnak, a kormányfő ugyanakkor sarokba szorította a szocialista képviselőket, újabb és újabb ultimátumokkal igyekszik maga mellett tartani őket. Az viszont tény, hogy akár önként, akár nyomás hatására, de az MSZP-frakció jelen pillanatban cinkosa Gyurcsány Ferenc gyűlöletpolitikájának. Jellemző, hogy a minap Nyakó István és Ujhelyi István Nagyváradon lényegében ugyanazt tanácsolta kampánytechnikaként, mint amiről Gyurcsány Ferenc beszélt a Debreczeni József által írott könyvben, vagy amit Ron Werber korábban elmondott a szocialista aktivistáknak. Ujhelyiék azt hangsúlyozták, hogy minden szavazat számít, az pedig, hogy hogyan szerzi meg a voksokat adott párt, soha ne derüljön ki. Sőt azt is hallhattuk, hogy ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha pedig nincs, akkor démonizálni kell valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni.

– Nem mindegy az sem, hogy az MDF hová áll a következő hónapokban. Ilyen szempontból talán nem lényegtelen, hogy miután Dávid Ibolya kihívóját, Almássy Kornélt titkosszolgálati módszerekkel próbálták lejáratni, lényegében biztossá vált, hogy nem lesz elnökváltás a demokrata fórumban.

– Rendkívül zavaros ügyről van szó, amelynek még a gyökerét sem értjük. Nem tudjuk, ki rögzítette két magánember beszélgetését, ki juttatta el a felvételt Dávid Ibolyához, nem értjük, hogyan kerülhet ma Magyarországon nyilvánosságra két magánszemély telefonbeszélgetése, és hogyan lehet ebből politikai ügy. Nem ismerjük a Nemzetbiztonsági Hivatal szerepét sem, mint ahogy azt sem tudjuk, ki csepegtet folyamatosan információkat a sajtónak, nyilvánvalóan politikailag is tendenciózus módon. Érdekes ugyanakkor, a szereplők közül Stumpf Istvánnal kapcsolatban az a legfontosabb vád, hogy Fidesz-közeli, mert az Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt. Ezt pedig az a Dávid Ibolya mondja, aki ugyan nem tartja magát Fidesz-közelinek, de az Orbán-kormányban az igazságügyi tárcát vezette. Vagyis politikai rosszindulat, tendenciózus torzítások és gyanús körülmények között kiszivárogtatott információk kavarognak a közvéleményben. Egy biztos: most először láthatjuk, hogy a pártpolitikába, egy párt belügyeibe a Nemzetbiztonsági Hivatal vagy belekeveredett, vagy legalábbis ott van valahol a közelben.

– A Fidesz mire készül ősszel a parlamentben?

– Most éppen azért küzdünk, hogy az általam benyújtott Megegyezés című program vitára kerülhessen és szavazhassunk róla. Ez persze kicsit furcsa helyzet, hiszen ellenzéki képviselő ritkán szokott benyújtani kormányprogramot. Azért kényszerültem erre, mert Gyurcsány Ferenc nem meri az Országgyűlés elé vinni ezt az általa jegyzett dokumentumot. A szakpolitikai törvények kapcsán is természetesen vannak elképzeléseink. Zajlik például a Polgári törvénykönyv vitája, amelynek nem értünk egyet az alapkoncepciójával, de miután folyamatosan egyeztetünk a szakértőkkel, így kijelenthetem, hogy ugyanez igaz a szakmára is. De említhetném a szociális törvény módosítását is, mi azt szeretnénk, ha mindenki, aki munkaképes, csak akkor kapna segélyt, ha végez valamilyen közmunkát. És természetesen a legfontosabb törvények között nem szabad elfeledkezni az adótörvényekről és a költségvetési törvényről sem, amelyek kapcsán szintén megvannak a határozott elképzeléseink.

– Mit tart a legvalószínűbb forgatókönyvnek a következő három-négy hónapra vonatkozóan?

– Nehéz jósolni, mert rengeteg apróság befolyásolhatja a történéseket. Meg kell néznünk például az MDF politikájának alakulását az elkövetkező hónapokban. Gondoljunk csak azokra az elemzésekre, amelyek szerint a kisebbségi kormány legfőbb támasza már korábban is a demokrata fórum volt, mert ha szükség volt rá, akkor és annyian maradtak távol a szavazásoktól, hogy a kormánynak meglegyen a szavazattöbbsége. Az előttünk álló hetekben kiderül, hogy ez továbbra is így lesz-e. Aztán nagy kérdés, hogy az SZDSZ bírja-e a rá nehezedő nyomást és egységes tud-e maradni, vagy végül megtörik és visszaáll az MSZP mögé. Befolyásolja az eseményeket az is, hogy az MSZP-frakció kitart-e továbbra is Gyurcsány Ferenc mellett. Ezek tehát mind bizonytalansági tényezők. Összességében azt várom, a magyar belpolitika szereplői végre belátják: a kisebbségi kormányzást technikailag ugyan lehet folytatni, de egy felelős politikusnak mást is mérlegelnie kell egy ilyen helyzetben. Gyurcsány Ferencnek el kellene döntenie, mi a fontosabb: az, hogy még néhány hónapig, legfeljebb másfél évig miniszterelnöknek mondhassa magát, még azon az áron is, hogy kisebbségi kormányával egyre mélyebb válságba sodorja Magyarországot, vagy pedig az ország érdekeit nézi, nem ragaszkodik görcsösen a hatalomhoz, és lehetővé teszi, hogy egy stabil többséggel rendelkező kormány újra növekedési pályára állítsa hazánkat.

Bándy Péter


DR. NAVRACSICS TIBOR

1966-ban született Veszprémben.

1990-ben diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1999-ben doktorált politikatudományból.

1993-tól a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanársegéd, 1996–’97-ben Brightonban tanított az egyetemen.

1997 óta oktat az ELTE-n, előbb adjunktusként, majd a mai napig docensként.

2003-tól 2006-ig a Fidesz elnöki kabinetfőnöke, 2006 óta országgyűlési képviselő, frakcióvezető.