– Orvos szülők gyermekeként Líbiában töltött három és fél évet. Később ösztöndíjasként Szíriában tanult a damaszkuszi egyetemen. Miért vonzza a középkori Szíria és a keresztesek élete?

– Egészen kiskoromtól a középkor, elsősorban a várak érdekeltek. Hamar rájöttem, hogy az európai középkor számomra legizgalmasabb szakasza a XII–XIII. század, amikor a friss lovagi civilizáció egészen az iszlám területéig terjedt, és olyan művészeti produktumokkal keveredett, mint a gótika. Mindez ráadásul a Közel-Keletnek azon a területén, a Szentföldön, mely több évezredes történelme miatt már magában is rendkívül érdekes és különleges hely. Szíria szinte minden korszakból bővelkedik a világelső emlékekben és itt találhatóak a legszebb és legépebb keresztes várak is. Ami ennél is fontosabb, az emberek kedvessége és önzetlensége, mely még az egyébként vendégszeretetéről híres arab világon belül is kiemelkedik. Ez már önmagában olyan vonzerő, aminek nem csak én nem tudok ellenállni.

– 2006-ban a nemzetközi régészcsapatokat maga mögé utasítva a Szíriai–Magyar Régészeti Misszió kapta meg a Közel-Kelet legnagyobb, ez idáig feltáratlan keresztes várát, Margatot. Minek köszönhető, hogy a szírek a magyarokat részesítették előnyben?

– A magyar régészeti misszió 2000-ben kezdte meg a szíriai munkákat, melyek elsősorban a tengerparti régió és a mögötte levő hegyvidék későantik és középkori emlékeinek kutatásával és feltárásával foglalkoztak. A misszió kezdetben belőlem és a hátizsákomból állt, majd évről évre egyre több kolléga és barát csatlakozott, s megjelentek az első szíriai kollégák és diákok is. Az elmúlt évek szakmai eredményei – eddig nem ismert várak, barlangerődök, településmaradványok megtalálása – mellett a helyiekkel kialakított baráti viszony is segített abban, hogy a szír fél minket kért fel erre az igen megtisztelő feladatra. Ennek értékét külön emeli, hogy mi nem is indultunk a versenyben.

– A magyarországi várakhoz szokott szem elámul a hatalmas, kulcsra zárható erődítmény láttán. Milyen kuriózumokra bukkantak Margatban, a johanniták várában és a hozzá tartozó településen a feltárások során?

– A közel-keleten megtelepedő keresztesek gyorsan átvették a helyi civilizáció vívmányait. A források tanúsága szerint egy rendkívül gazdag, sajátos levantei kultúrát hoztak létre, mely a maga korában a legfejlettebbek közé tartozott. Ezt bizonyítja Margat vára is, amely bámulatosan kifinomult vízgyűjtő és szennyvízelvezető rendszerekkel rendelkezett. A kizárólag csapadékvízből ellátott vár lakótornyának első emeletén is vízöblítéses latrinák voltak. Az elmúlt három szezonban számos pártatlanul gazdag lelet került elő. Az ásatási felületek közül kiemelném a keleti teraszok feltárását, melynek során egy eddig ismeretlen lakóépületsor került elő rendkívül gazdag leletanyaggal. A nagy mennyiségű helyi és importkerámia mellett míves üveget és fémtárgyakat, valamint sok számszeríjhegyet találtunk. Mindez azért különleges, mert az ostrom szempontjából ennyire veszélyeztetett területen senki nem számított ilyen sérülékeny és gazdagon felszerelt lakószobák meglétére. Tudnunk kell azonban, hogy a vár történetében volt, hogy 80 év is eltelt békében két ostrom közt, s ez a két középkori emberöltő bőven lehetővé tette a tetőkre költözést. Érdekes, a mindennapi életre vonatkozó információkat szolgáltatott a latrinák egy részének feltárása és az innen előkerült maradványok vizsgálata. Hasonlóan tanulságos volt a középkori konyha ásatása is. Komoly eredményként értékeljük, hogy mindössze két régészeti szonda elegendő adatot szolgáltatott a vár szinte teljesen elpusztult nagytermének számítógépes rekonstrukciójához. Mindezek mellett nemcsak tudományos, hanem látvány szempontjából is a legjelentősebb lelet a kápolnahajó freskóinak felfedezése volt. Freskókutató csoportunk az eddig ismert legnagyobb keresztes freskófelületeket tárta fel, melyek ikonográfiailag is izgalmas jelenetekkel szolgáltak egy olyan területen, amely a nemzetközi szakirodalom vélekedése szerint soha nem volt kifestve. A déli fal pokoljelenete mellett a legutóbbi szezonban az északi falon előkerültek a mennyország képei is, bár kollégáink itt még csak a feltáró munka elején járnak.

– A közművesített Margathoz tartozó középkori város, a leletek gazdagsága, a Pokolbéli freskó, mind a sötét középkor ideáját cáfolják. Számos sztereotípiát ismerünk a keresztes háborúkkal kapcsolatban is: szerencselovagok, fosztogatás, vérontás. Mi ebből az igazság?

– A keresztes mozgalom alapvető motivációja a vallásos töltet és lelkesedés volt. Amikor ez a XIII. század végére elapadt, semmiféle vélt vagy valós gazdasági érdek nem volt képes biztosítani a latin államok fennmaradásához szükséges erőforrásokat, így azok elestek. A gondos forráskutatásra épülő nemzetközi szakirodalomból bárki számára kiderülhet, hogy az olyan állítások, miszerint a keresztes háborúkat pénz és a földszerzés motiválta, nem állják meg a helyüket. Nemzetközi összehasonlításban a keresztesek egyáltalán nem voltak vérszomjasabbak kortársaiknál, és ha az európaiaknál sokkal pontosabb és objektívebb középkori arab forrásokat olvassuk, kiderül, hogy adott korszakban a keresztesek muszlim alattvalóinak jobb sora volt, mint a szomszédos muzulmán területeken. Ami a szabadrablást illeti, fosztogató elemek minden hadseregben vannak, és sajnos lesznek is, de a Szentföld a többség számára nem a meggazdagodás helyét jelentette. Elég a keresztes államok térképére rápillantanunk, hogy lássuk, a rendelkezésre álló földterület minimális volt és annak egy jó része terméketlen. Az első keresztes hadjárat résztvevőinek többsége fogadalma teljesülését követően hazatért. Dokumentált, hogy még a középkori viszonyok közt nagyon komoly szabadságjogok és gazdasági kedvezmények sem voltak képesek rávenni elegendő számú európait az ott maradásra, ezért a keresztes államokat mindig is a súlyos emberhiány jellemezte. A Szentföldre tartó út veszélyesnek és igen költségesnek bizonyult, az ide eljutó zarándokok túlnyomó többsége hosszabb-rövidebb kint tartózkodás után élményekben gazdagon tért vissza hazájába, de szinte nincstelenül. Maga II. András is komoly hiteleket vett fel és több magyar ereklyét, köztük Gizella királyné koronáját is elzálogosította, hogy serege útiköltségét és ellátását biztosítani tudja.

– Ha már a tévhitek eloszlatásánál tartunk, a történetírók sokszor bírálják II. András magyar királyt, azzal, hogy ideje korán, dolgavégezetlenül tért vissza Magyarországra az V. keresztes háborúból. Mennyire helytállóak ezek a krónikák?

– A magyar történetírás, illetve az általános közművelődés jellemezője, hogy gyakran lekicsinyeljük hőseinket és nagyjainkat, és még az egyértelmű eredményekre sem vagyunk büszkék. II. András rokoni kapcsolatai révén komoly európai diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezett. Édesanyja antióchiai hercegnő volt, így a magyar uralkodó a Szentföldre szinte hazament. Margat az édesanyja egykori szülőhazájának legdélebbi határvára volt. Az uralkodó jól felszerelt, körülbelül négyezer fős seregét vitte el az ötödik keresztes háborúba, amelyből a nyugat-európai uralkodók en bloc kimaradtak. Ebben a seregben András volt a legnagyobb tekintélyű uralkodó. A magyarok részvételével zajló hadmozdulatok összességében eredményesek voltak, a magyar király személyét külön is említi az egyik legfontosabb arab krónika. Az arab forrásokból az is kiderül, hogy a keresztes koalíciós sereget saját szemével felmérő al-Ádil szultán képesnek vélte azt a jól megerősített főváros, Damaszkusz elfoglalására. A keresztes mozgalom a középkori NATO-nak felelt meg: aki abban részt vett, megmutatta, hogy az ő királysága a legfontosabbak közé tartozik. A hadjáratban való részvétellel a Magyar Királyság az európai nemzetek teljes jogú tagjává vált. Veszprémy László tanulmánya és egyéb források is azt bizonyítják, hogy II. András kint tartózkodásának futamideje nem volt rövidebb, mint a korabeli uralkodóké és egyházi elöljáróké. Miután a beígért nyugat-európai csapatok késlekedtek, a rendelkezésre álló erővel többet nem lehetett elérni. András a betegsége után, egyedülálló módon, a hosszabb és veszélyesebb szárazföldi útvonalon tért haza. Erre a keresztes hadjáratok 200 éve alatt nem volt példa. Ráadásul a hazautat II. András a diplomáciai befolyásnövelésre használta. Egyik fiát a kilikiai örmény király trónörökös lányával jegyezte el, a másiknak, a későbbi IV. Bélának, bizánci császárlányt hozott feleségül. Lányát, Máriát a bolgár cárral jegyezte el. Mindez abba a koncepcióba illeszkedett, hogy András feltehetően a Konstantinápoly Latin Császárság trónjára pályázott, és ennek érdekében növelte királysága balkáni befolyásának súlyát. Mindez a magyar király diplomáciai kapacitását és tekintélyét mutatja, és azt, hogy egy nagy súlyú ország állt mögötte.

– A nagy súlyú középkori Magyarországot említi. Önök adósságokat is vállaltak azért, hogy finanszírozni tudják az ásatásokat, amelyek szezononként közel 12 millió forintba kerülnek. A magyar kutatócsoport ingyen, az itthoni anyaintézményétől elkéredzkedve végzi a kutatásokat, majd hazajön. A magyar állam mennyiben finanszírozza a kutatásaikat?

– Az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2007-ben egymillió forinttal támogatta a kutatásokat.

– Kiktől kapnak akkor segítséget?

– A Misszió a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatási projektje, a kutatók és diákok az ország szinte valamennyi jelentős egyetemét és szakintézményét képviselik. Anyaintézményeink mindannyiunkat elengednek, némelyek eszközökkel, a PPKE pedig anyagiakkal is támogatja a kutatásokat. A Misszió nemcsak a terepmunkát végző kutatókból áll, hanem a hazai háttércsapat „névtelen hőseiből” is, akik fáradhatatlanul dolgoznak az ügyek vitelén. A munka folytatásához szükséges minimális anyagi háttér megteremtése a legnehezebb feladat és rengeteg időt elvesz a kutatásból. A támogatás zöme magáncégek és személyek adományaiból áll, mely alól Esztergom Város Önkormányzatának támogatása jelentett csak kivételt. A 2007–2008-as munkák főszponzora a Mol stratégiai partnere a horvát INA kőolajkutató vállalat volt.

– A pénztelenség a nemzetközi régészéletre is jellemző vagy magyar sajátosság?

– A régészek kevés kivétellel sehol sem tartoznak a „jól keresők” közé, s ez különösen igaz hazánkra.

– Várhatóan mikorra fejeződnek be a feltárások, és mi lesz a margati vár sorsa?

– Margat a maga 5,7 hektáros alapterületével és helyenként több méternyi feltárandó rétegeivel kutatók generációinak szolgáltathat még munkát. Ennek ellenére megfelelő anyagi háttérrel 5, illetve 7 év alatt feltárható a johannita lovagok citadellájának zöme és a középkori város legfontosabb részei. A missziónk egyik fontos célja, hogy a műemlékegyüttes az UNESCO Világörökség listájára minél előbb felkerülhessen. A szíriai kulturális minisztérium a várra mint a tengerparti régió egyik turisztikai fejlesztése helyszínére tekint. A feltárások végeztével útmutatásaink alapján elkészülhet a vár rekonstrukciója és a középkori terek ismét funkciót kapnak. Ez elsősorban múzeumi helyiségeket, enteriőr- rekonstrukciókat jelent. A város területén tágabbak a lehetőségek, az egyik elképzelés szerint a késő oszmán kori épületekből szálláshelyeket létesítenek. A feltárás mellett az elsődleges feladatunknak azt tartjuk, hogy a kutatás során képzést biztosítsunk a magyar és szíriai szakembereknek és diákoknak. Szeretnénk, ha Margat és az itt dolgozó Misszió a jövőben egyfajta iskolává nőné ki magát, minél több magyar diákkal, magyar zászló alatt.

Usztics Anna

MAJOR BALÁZS

1975-ben született.

Diplomáit az ELTE- BTK arab, régészet és történelem szakán szerezte.

A Cardiff Egyetemen szerezte meg doktori fokozatát.

Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem arab tanszékén tanít.