– 1994 óta él Magyarországon, 1996 óta a Horvát Idegenfogalmi Közösség magyarországi képviseletének vezetője. Szabadkán született, és lokálpatriótának tartja magát. Korábban úgy nyilatkozott, hogyha nem kellett volna, nem jött volna el szülőföldjéről. Mi hozta Magyarországra?

– A háború 1991-ben kezdődött a horvát és bosnyák területen. A Vajdaságban sok ember kapott behívót, és nekem horvátként kellett volna a horvátok ellen harcolni. Nemcsak a horvátok, de senki ellen nem akartam harcolni. Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, és elhagyni a szülőföldemet, a családomat. Először Magyarországra jöttem. Harkakötönyben a rokonaimnál töltöttem néhány hónapot, és vártam. Európában bíztam, azt gondoltam, hogy nem fogják engedni, hogy a XXI. század küszöbén háború legyen itt. De elkezdődött Vukovár és Dubrovnik ostroma, és nem történt semmi. Világossá vált, hogy rossz irányba mennek a dolgok, és hogy az unió nem fog beleavatkozni. Magyarországon nem lehetett munkahelyet találni, Szabadkára nem mehettem vissza, mert katonaszökevénynek számítottam, így jutottam el Németországba az első unokatestvéremhez. Itt töltöttem néhány évet, majd onnan jöttem Budapestre, itt alapítottunk egy kft.-t. A két idősebb lányom a horvát gimnáziumban tanult, és 1994-ben az egész család átjött Budapestre. Azóta itt élünk Magyarországon. 2002-ben, tíz év után nagy várakozással mentem vissza Szabadkára. Most is, amikor van időm, szívesen visszamegyek, mert ott maradtak a rokonok, a szülői ház.

– Horvátországban nem szégyen kitenni vagy viselni a horvát nemzeti jelképeket. De láthatunk példát a környezetünkben arra, hogy a nacionalizmus arroganciával párosul. Ez Horvátországban hogyan alakul?

– Emlékszem, Horvátország függetlensége után a vezető politikusok a szívükre tett kézzel énekelték a himnuszt, mindenki horvát jelvényt viselt, és úgy néztek ránk először, mint a vademberekre. Nacionalistáknak tartottak minket. Pedig Amerikában ugyanez a helyzet és ott mindenki számára természetes. A kisebbségekkel nincs bajunk. Sokan tévedésben vannak, akik azt hiszik, hogy a horvátok utálják a szerbeket, ez nem így van. Azokat utálták, akik bejöttek fegyverrel és Horvátország egy részét el akarták foglalni. Akkor védeni kellett a hazát, és a szerbek ellenségek voltak. De nem minden szerb. Mert ha így lett volna, nem harcolt volna több ezer szerb a horvát hadseregben. Mi tudomásul vesszük, hogy egy kisebbség egy másik nemzethez tartozik. A focimeccseken persze mások az erőviszonyok, egy horvát–magyar mérkőzésen is elszabadulhatnak az indulatok, de ennek semmi köze a nemzetellenességhez.

– Magyar képviselők is ülnek a horvát parlamentben.

– Nemrég Kiss Gy. Csaba professzor Zágrábban végzett egy felmérést, hogy a horvátok melyik nemzetiséget kedvelik a legjobban, és a magyarok voltak az első helyen. A horvátoknak pozitív véleményük van Magyarországról, és a magyar turistákról is. Persze előfordul, hogy a nyaralás alatt a fiatalok összeszólalkoznak a helyiekkel egy szórakozóhelyen, de ha azt nézzük, hogy az átlag magyar turista milyen, akkor azt kell mondjam, hogy a többi nemzethez képest nem hangosak, nincsenek extra kívánságaik. Egy zadari szakember barátom azt mondja, hogy a főváros főutcáján nyáron pontosan lehet látni, hogy ki milyen nemzetiséghez tartozik. A magyar gyerekek rendesen mennek a szüleik mellett, míg más nemezetek gyerekei szaladgálnak, ugrálnak, kiabálnak. A jó vélemény megmaradt Magyarországról. Bár az utóbbi időben aggódnak a horvátok, hogy a válság miatt hány turista jön Magyarországról, hiszen tavaly és tavalyelőtt visszaesés 10 százalékot is elérte a korábbiakhoz képest, idén már csak 2 százalékos csökkenést tapasztaltunk.

– Márpedig Horvátország GDP-jének legnagyobb részét a turizmus adja, és akik a horvát tengerparton visszatérő vendégek, szemtanúi lehetnek, hogy az infrastruktúra, a gazdaság fejlődik, a kormányváltások ellenére is. Mi a titkuk?

– A verseny és a nemzeti érdekek szem előtt tartása. Bár a kormányok cserélődtek, az új vezetés nem állította le mindazt, amit az elődeik elkezdtek. Volt egyfajta versengés, ha az egyik kormány megépített 200 kilométer autópályát, akkor a következő 300 kilométert tett hozzá. Mindenki, aki jött, folytatta a nemzetstratégiailag fontos fejlesztéseket. A közlekedés kiépítése közös érdek. Úgy érzem, ha ezt lehet egyáltalán mérni, akkor nálunk erősebb a nemzeti érdekképviselet. Másképpen reagálunk az új totalitárius ideológiára is, ami a globalizmus. Azt gondoljuk, hogy vannak olyan nemzeti érdekek, amiket meg kell őrizni. Az Európai Unió nem egy rossz elképzelés, hiszen megnyílnak a határok, és ezáltal sok minden könnyebbé válik, de a horvátok úgy gondolják, hogy az Európai Unióban meg kell őrizni a nemzeti szuverenitásunkat, értékeiket. Nemcsak a sajátjukat, hanem minden nemzetnek a sajátját is. Nekünk ebben van tapasztalatunk, éltünk már egy ilyen közösségben. Jugoszlávia sem volt egy rosszindulatú egység, de tudjuk, hogyha nem tisztázott, hogy kinek mi a feladata, vagy ha van egy tag, akiknek nagyobb előnyei vannak, mint a többinek, akkor szétbomlik az egység. Nem kell mindent feladni a tagságért.

– Bár még nem lesznek az Európai Unió tagjai, 2009 februárjától már külföldiek is vásárolhatnak telket Horvátországban. Milyen várakozásaik vannak ezzel kapcsolatban?

– Nem számítok nagyobb változásra. Eddig ezt úgy szabályozták, hogy csak akkor vásárolhatott valaki ingatlant Horvátországban, ha az adott országban a horvátok is vásárolhatnak cserébe. Az, hogy most majd szabadon lehet vásárolni, nem jelenti azt, hogy szabadon lehet intézkedni is a tulajdonnal. A köztudatban most egyfajta félelem uralkodott el, hogy jönnek a külföldiek, és mindent elvisznek, megvásárolnak, de igazából nem várunk olyan nagy változást. Termőföldet is lehet majd vásárolni, de ezzel sem lesz baj, ha rendes lesz a szabályozás, és nem lehet megműveletlenül hagyni a földet. Ha ezeket a szabályokat betartják, nem kell félni. Természetesen a környezetünkben láthatunk rossz példákat, hogy egyes országok szinte minden földet eladtak és a multik megvették, majd azt csinálnak a földdel, amit akartak. Ilyet nem szabad megengedni. Ami a tengerparti szállodákat illeti, természetesen kellenek cégek, befektetők, akik esetleg jobban értenek a működtetéséhez, de bizonyos feltételeket kell szabni nekik is.

– 816 évig élt perszonálunióban Magyarország és Horvátország. Hogyan emlékeznek vissza erre az időszakra?

– Ebben a perszonálunióban mindig volt egyféle autonómia, mindig volt horvát parlament, ami jó együttélést biztosított. A történelmet mindig saját idejében kell nézni. A XIX. században, a nemzeti felkelések idején természetesen voltak olyan hangok, hogy miért kell a magyarokkal együtt élni, és mi is önálló országot akarunk. De sosem volt bennünk semmilyen rossz érzés. Példa nélküli dolog a történelemben, hogy ilyen hosszú ideig perszonálunióban éljen két nemzet.

– A magyarok rendszeres látogatói Horvátországnak. A horvátoknak mennyire vonzó Magyarország?

– Mi tengeri ország vagyunk, nyaralni a tengerre megyünk. De Magyarországra sokan jönnek Horvátországból, ha gyógyüdülésről, vagy wellnessről van szó, hiszen mindenki tudja, hogy a több mint 1300 gyógyvízforrásával Magyarország nagyhatalom. Bár földrajzilag egy medencében vagyunk, nálunk nem fejlett a gyógyturizmus.

– Közös múltunk van, milyennek képzeli el a közös jövőnket?

– Az utóbbi időben egyre több a kulturális és gazdasági együttműködés a két ország között. A magyar export négyszer akkora, mint a horvát, ha nem lenne turizmus, akkor a mérleg nyelve a két ország gazdasági együttműködésében a magyarok felé billenne el. A magyarok azzal, hogy a Mol részesedést szerzett a horvát INA-ban, a második legnagyobb beruházók lesznek Horvátországban. Ami az ingatlanvásárlást illeti a magyar ház-, illetve apartmantulajdonosok a harmadik, vagy negyedik helyen állnak a külföldi vásárlók rangsorában. Ehhez képest nincsen olyan sok horvát beruházás Magyarországon. A Jana megvette a Fonyódi ásványvizet, a Ledo termékek is horvát tulajdonban vannak, de például horvát borokat egyáltalán nem lehet kapni Magyarországon. Ha megnyílnak a határok, a történelmi és a jelenlegi jó kapcsolatok mellett még könnyebb lesz az együttműködés.

Usztics Anna