A Demokrata 2008. december 10-i Veszélyes földrajz című cikkében részletesen foglalkozott a Political Capital Kft. bejelentésével, amely szerint a januári ferencvárosi időközi választás első fordulóját követően vétóval kíván élni és megtámadja a referendum eredményét. A cég úgy véli, hogy már ez az időközi választás is sérteni fogja az egyenlő választójog elvét, mivel 2007 nyara óta lejárt az a határidő, amit az Alkotmánybíróság a választókerületek közötti egyenlőtlenségek rendezésére kijelölt. Bár a mulasztásos alkotmánysértés különösebb jogkövetkezménnyel nem jár, a magát kissé félrevezetően intézetnek nevező kft. mégis úgy döntött, hogy megtámadja a végeredményt.

De mi akkor a helyzet? Fogjanak a pártok körzőt, vonalzót, kezdjenek politikai alkuk sorozatába, rajzoljanak új térképet a saját szájízük szerint? Mert nem kétséges, hogy a pártok (amennyiben kellő részletességgel, utcára lebontva) ismerik a választókörzetek szociológiai összetételét, létre tudják hozni a számukra legkedvezőbb beosztást. Ráadásul az egyéni választókerületek mandátumszámának megváltoztatása nélkül az elmúlt tizennyolc évben kialakult aránytalanságok aligha rendezhetők.

A legnagyobb különbségek a fővárosban, illetve Pest megyében alakultak ki: közel háromszázezren hagyták el Budapestet, miközben a fővárosi választókörzetek száma a létszámcsökkenés ellenére változatlan maradt. A főleg Pest megyébe költöző városelhagyók immár az agglomeráció településeinek létszámát növelik, miközben mandátumok számában nem következett be változás. Így az a helyzet, hogy egy fővárosi szavazat jóval többet ér, mint egy Pest megyei, olyannyira, hogy az egyes választókerületek között több mint kétszeres különbségek alakultak ki.

Az AB 2005-ben felszólította az Országgyűlést, hogy rendezze a kérdést, és jogalkotói feladatának 2007. június 30-ig tegyen eleget. A határidő másfél éve lejárt, ám egyetlen ötpárti egyeztetésen kívül semmi nem történt. A választási törvény módosításához a képviselők kétharmados többsége szükséges. De érintheti-e vajon a mulasztásos alkotmánysértés a januári időközi, illetve a soron következő országgyűlési választások eredményét? Mikorra várható, hogy az AB határozatának megfelelő kétharmados törvényt az Országgyűlés megalkossa? És ami a legfontosabb: hogy lehet a körzethatárokat, illetve a mandátumok számát úgy meghatározni, hogy az valóban igazságos, és valamennyi párt számára elfogadható legyen? Erről kérdeztük a parlamenti pártok képviselőit, akik a Demokratának nem nyilatkozó Hankó Faragó Miklóst (SZDSZ) nem számítva egyetértettek abban, hogy a Political Capital vétója sem a januári ferencvárosi, sem pedig a soron következő országgyűlési választások végeredményét, illetve törvényességét nem befolyásolja.

A kerülethatárok átrajzolásának és a választási rendszer esetleges megváltoztatásának mikéntjét már a saját érdekeiknek megfelelően képzelik el. Míg az MDF tisztán listás szavazást és kisebb parlamentet szeretne, az MSZP ennek nem híve. Jellemző ugyanakkor, hogy a szocialisták a választókerületek újrarendezésnél figyelmen kívül hagynák, hogy 2006 óta a politikai erőviszonyok jelentősen megváltoztak…

Hernádi Zsuzsa

Répássy Róbert,

a Fidesz frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottságának alelnöke

– Sok sikert kívánunk a Political Capital akciójához, de jogérzékem azt súgja, hogy nem lesz eredményes. Azzal együtt sem, hogy a probléma felvetése jogos, mivel az Országgyűlés 2007 óta mulasztásos alkotmánysértést követ el: azóta sem arányosította a választókörzetek határait a választók számának megfelelően. 1990 óta egy minisztertanácsi rendelet szabályozza a választókerületek határait. A kormány elvileg egy kormányrendelettel is átszabhatná a körzethatárokat, de az aránytalanságok megszüntetéséhez a mandátumok számán is változtatni kell. Ezt azonban kizárólag kétharmados konszenzussal, a választási törvény keretében lehet újra szabályozni. A Fidesz nyitott az ötpárti egyeztetésre. A rendezés többek közt azért is húzódik, mert a kormánypártnak nem érdeke a fővárosi mandátumok számának csökkentése, mint ahogy a Pest megyei mandátumok növelése sem. Tisztában vagyunk azzal, hogy igen sokféle módon lehet meghúzni a körzethatárokat, a választási földrajz valós veszély. A törvény módosításához azonban a Fidesz szavazata is kell.

Herényi Károly,

az MDF frakcióvezetője

– A mulasztásos alkotmánysértésnek nincs következménye, és ez meg is látszik abból, ahogy a két nagy párt több mulasztásos alkotmánysértés rendezését, így többek között a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdését folyamatosan szabotálja. A következő országgyűlési választásokat az ország helyzete, a kormányzat teljesítménye, valamint az ellenzék által felmutatott alternatívák döntik el. Az Alkotmánybíróság határozata után a parlamenti képviselők feladata, hogy megoldják a rendezetlen helyzetet. Ha az MDF-en múlik, akkor ez minél előbb megtörténik, azonban nem szabad elfelejteni, hogy kétharmados törvényről van szó. A körzethatárok átalakítása nagyon összetett probléma, elsősorban a választók érdekeit kell szem előtt tartani: azt, hogy minden egyes szavazat ugyanannyit érjen. Az MDF javaslata szerint a tisztán listás választási rendszer lenne célszerű. Kisebb parlament, listás szavazás, egyszerű, költségkímélő, átlátható és igazságos megoldás.

Rubovszky György,

a KDNP frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottságának tagja

– Az Alkotmánybíróság azt is felvetette, hogy nem a választásra jogosultak száma, hanem a teljes lakosság a mérvadó, mivel a képviselő nem kizárólag csak a választásra jogosultakat képviseli a parlamentben. Az AB kimondta, hogy a választókörzetek számát törvényben kell szabályozni. A szabályozáshoz tehát az Országgyűlésnek új jogszabályt kell alkotnia, mivel a jelenlegi szabályozás (1990-es minisztertanácsi rendelet) nem megfelelő. Több kísérlet volt a rendezésre, folynak a szakértői egyeztetések, azonban az Országgyűlés új törvényt a mai napig nem alkotott. A legszembetűnőbb különbségek Budapesten, illetve Pest megyében alakultak ki. 32 választókörzet volt 1990-ben, amikor Budapest lakossága elérte a kétmilliót. Ma is ugyanennyi körzet van, miközben a főváros lakossága egymillió hétszázezerre csökkent. Ezzel együtt nem hiszem, hogy egy mulasztásos alkotmánysértés miatt érvénytelenítenék egy egyébként érvényes országgyűlési választás végeredményét. Nem ez az egyetlen mulasztás: régóta rendezetlen például a kisebbségek parlamenti képviselete is.

Dr. Wiener György,

MSZP-s országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottságának tagja

– Véleményem szerint a választókerületi arányosítás eddigi elmaradása a 2009. január 11-i ferencvárosi időközi választást nem érinti. Ezt a választást ugyanis a 2006–2010 közötti parlamenti ciklus egyik képviselői helyének megüresedése miatt írták ki, ezen törvényhozási időszak esetében pedig az Alkotmánybíróság még nem tartotta szükségesnek a 22/2005-ös határozatban megfogalmazott alkotmányossági követelmények érvényesítését. Ezért úgy vélem, hogy a Political Capital által benyújtott kifogást mind a választási szervek, mind a bíróság nagy valószínűséggel elutasítják. Ezen intézmények egyébként sem bírálhatják felül az Alkotmánybíróság határozata nyomán a választás eredményét, mivel csak azt vizsgálhatják, hogy a választás anyagi és eljárásjogi szabályait az érintettek betartották-e avagy sem, vagyis csupán törvényességi, s nem alkotmányossági kontrollt végezhetnek. A 2010. évi parlamenti választások eredményét mind a választási szervek, mind a bíróságok szintén kizárólag törvényességi szempontból vizsgálhatják felül. E téren problémát csupán az okozhat, ha az Alkotmánybíróság még a választások lebonyolítása előtt megsemmisítené az országgyűlési képviselők választásáról szóló, többször módosított 1989. évi XXXIV. törvény 2-es számú mellékletét, valamint a 2/1990 MT (I.11.) rendeletet. Ez azonban kevéssé tűnik valószínűnek, mivel az Alkotmánybíróság a már hivatkozott határozatában elutasította az erre irányuló indítványt. Álláspontja szerint ugyanis „az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében nem vetheti össze valamennyi egyéni választókerületben jegyzékbe vett választópolgárok számának egymáshoz való viszonyát, illetve a választókerületek átlagától való eltérést. Önmagában a túlzott eltérést mutató választókerületekre vonatkozó konkrét rendelkezések utólagos alkotmányossági vizsgálata és megsemmisítése sem járható út, mert a választási rendszer egy-egy ilyen elemének kiemelése kihat a rendszer egészének működésére. A választójogi törvény és a választóterületeket meghatározó kormányrendelet mellékletének megsemmisítése emellett »az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ellehetetlenítené a választási rendszer működését«” ( 22/2205 VI.17)Ab 6 III/2.) A választókerületek arányosításáról 2007 tavaszán megkezdődött ötpárti tárgyalások régóta szünetelnek. Ennek egyik oka az, hogy az új választókerületi struktúra kialakítása kényes politikai feladat, mely valamennyi érintett egyetértését feltételezi. Emellett a kisebb parlament létrehozására irányuló törekvések is hátráltatják a megoldást, hiszen egy átfogó választási reform esetén teljesen új parlamenti mandátumszámhoz (és esetleg más választási rendszerhez) kellene igazítani a körzeti arányosítást. Mindezek ellenére nem tartom kizártnak, hogy 2009 folyamán e kérdésben a parlamenti pártok között konszenzus jön létre. Elvileg elképzelhetőnek látszik, hogy az arányosítás nyomán olyan választókerületi beosztás alakuljon ki, mely egyetlen párt esetében sem változtatja meg a politikai erőviszonyokat. Ha az új felosztás nyomán a 2002. és 2006. évi szavazatok a ténylegessel egyező parlamenti mandátummegoszlást eredményeznek, nem beszélhetünk választási földrajz útján elkövetett manipulációról. Ugyanakkor az egyes pártok álláspontja eltérhet abban a kérdésben, hogy miként értelmezik az átalakítás politikai semlegességét.