Valószínű, hogy szégyellik hovatartozásukat. Szerintem politikailag függetlennek lenni nem lehet, hiszen választáskor pártra kell szavazni, pártról alkotunk véleményt, abban bízunk meg, amikor ikszet teszünk a nevük mellé. Márpedig nincs olyan nevű párt, hogy Független. Ha viszont valaki nem megy el szavazni, az nem független, hanem közömbös, felelőtlen az országgal és embertársaival, de még önmagával szemben is. Mivel a függetlenség mögé bújást hamisnak tartom, nem engedném meg, hogy a parlamentben magát függetlennek valló üljön. Mert kérdem én, mennyire és mitől független az a politikus, aki ott ül például az MDF soraiban mint ellenzéki képviselő, majd valamilyen érdekeltség okán onnan kilép és függetlenként tovább bent marad, majd szavazataival a kormánypártot erősíti? Ha egy politikus saját pártjának politikájával nem ért egyet, lépjen ki a pártból, de a parlamentből is, mert az országnak megélhetési politikusokra nincs szüksége!

Czető Lászlóné, Budapest

Hazugság

Szemtelen hazugság, ez a legméltóbb válasz Szűcs Erika elviselhetetlenül arrogáns szavaira. A nagyságos asszonytól ugyanis egy lakossági fórumon azt találták kérdezni, hogy nem szégyelli-e magát, amiért felvette azt az irdatlan nagy jutalmat. Szűcs Erika magából kikelve ordibálta, hogy attól, hogy ő kenyéren és vízen él, vagy darócruhát hord, neki, mármint a kérdezőnek, nem lesz több pénze. Valljuk be, azért ilyen tisztán és világosan ritkán nyilatkozik meg a baloldali lélek, amelynek lényege a következő: Ők, a kiváltságosok bármennyit ellophatnak közös pénzünkből, hiszen nekünk – a népnek – se így, se úgy, soha nem lesz jobb. Pont! Ráadásul ezt egy olyan ember mondja, aki észbeli képességei alapján, egy boldogabb korban nemhogy kormánytag, de képviselő se lehetne, hiszen még egy zöldségeskofa is pontosan tudja, hogy nem engedhet meg magának olyan alpári stílust, amellyel elveszítheti a vevők körét.

Juhász Margit, Miskolc

Púp a hátunkon

Az MSZP az utódlást az SZDSZ-szel akarja kimutyizni. Igazolódni látszik az a szájról szájra terjedő hír, hogy Gyurcsányt az SZDSZ tette hatalomba és ők is irányítják. Aztán itt van még az MDF is, azzal a nagyképű nyilatkozatával, hogy nekik válságkezelő programjuk van. Ki gondolta volna? Eddig csupán a Fidesz elleni programjukkal jeleskedtek, és sajnos, eléggé el nem ítélhető módon, eléggé eredményesen, mint pl. a főpolgármester további hatalomban tartásában Katona Kálmán indításával. Ők is tudták, hogy ez csupán Tarlós István fideszes jelölt esélyének a gyengítésére jó. Ha az elmúlt hét évet nézzük, ennek az MSZP-s és SZDSZ-es mutyizásnak borzalmas következményei vannak. A változás nem tűr halasztást, de csak a nép dönthet a saját sorsáról, nem pedig a kommunistákból átvedlett szocialisták és liberálisok. Operáljuk már végre le a hátunkról a púpot képező baloldalt, hogy valóban szabad és demokratikus ország lehessünk!

C. L., Budapest

Szolgálunk

– Biztos úr! Legyen szíves intézkedni. Ettől a rengeteg „Gyurcsány, takarodj!” táblától nem látok semmit. – Igenis, asszonyom. Azonnal biztosítjuk önnek a kilátást. Tűz! Tra-ta-ta, tra-ta-a. – Nagyon köszönöm. Nem is gondoltam volna, hogy maguk ilyen gyorsak is tudnak lenni. – Ugyan, nem jár ezért nekünk köszönet, csak a kötelességünket teljesítettük. Tudja: szolgálunk és védünk. És az ünnepség végén majd segítünk, nehogy véletlenül meg tessék botlani a hullákban!

Keszthelyi István, Bp.

Stabilizáló tényező

A brassói táblabíróság eldöntötte, hogy a szülőföldemre betolakodva betelepedett oláhoknak nem kell tudniuk magyarul. Ellenben nekem kötelező tudnom oláhul a magyar szülőföldemen, hogy megértessem magam a rám telepedett oláhokkal. Tiszta EU-s igazságosság, nem? Elegáns oláh kommunista gém (nem madár, tenisz)! A „legjámborabb” oláh EP-képviselő, Adrian Severin, az új unióban azt próbálta eladni a minap a prosztó európaiaknak, hogy Románia az első világháború után agresszivitásával stabilizáló tényezőként viselkedett Kelet Európában. Megszállta Magyarországot 1919-ben, hogy megmentse Kelet-Európát a magyar és a szovjet bolsevizmustól. Megmentette, hogy még jobban belekeverje! A tisztelt EU-ba tévedt oláhok egy szót se szóltak arról a legújabb unió urainak és urináinak (pedig ez is megérne egy EU-s misét), hogy Kelet-Európában a második világháború után ők hozták létre a legborzalmasabb posztsztálinista nacionálkommunista rendszert, a Ceausescu-rendszert. Ez a rendszer volt Kelet-Európában az utolsó bástyája a felturbózott sztálinizmusnak. Inkább szállták volna meg saját magukat Bukarestben, hogy megkíméljék a kelet-európai Erdélyt az erőszakos némettelenítéstől, zsidótalanítástól és a magyarok elsorvasztásától, no meg annak vidám oláhosításától. Ma is minden pártjuk náci (nemzeti) és ortodox, a paraszt, a liberális, a demokrata, a szociáldemokrata (kommunista), az új generáció, a nagy Oláhia stb. Oláhia jelenleg az egyetlen 1919 utáni műállam, amely tovább létezik a hazugságban 1989 után is!

TO., Mikháza

Agymosás, de meddig?

A televízió jóvoltából szemtanúja voltam egy francia szakszervezeti megmozdulásnak. Istenem! Mikor lesz nálunk ilyen a dolgozók érdekvédelme? Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Legföljebb arról volt vita, hogy kétmillió vagy hárommillió ember tüntetett. Amióta Magyarország sereghajtó és mások könyöradományaiból él, még feltűnőbb nálunk a különbség a 3 millió koldus és a felső tízezer (az éhezés és a pazarlás) között. Folyton világgazdasági válságról papolnak, pedig az erkölcs van 1945 óta folyamatosan válságban. Szélhámosok, ügyeskedők, pénzemberek tobzódnak. Szégyenpadon ülünk a korrupció tekintetében, mert az újgazdagok kapzsisága nem ismer határokat. Korunkra is ráillik Ady megállapítása: Árpád hazájában jaj annak, aki nem úr és nem bitang. Miért tud Franciaországban lábra kapni a demokrácia, és nálunk miért nem? Lényeges különbség, hogy ott nem volt negyven vagy hatvan évig proletárdiktatúra és nem volt egy párt által vezérelt tömegtájékoztatás, azaz vörös agymosás. A játszótéri mérleghinta sok jobbra-balra billenés után képes egyensúlyba is kerülni. A magyar tömegtájékoztatás nem. A sajtóbirtoklás kormánypártok és az ellenzék között (tévé, rádió, újságok) mintegy 80-20 százalékos. Ez igazságtalan. Változtatni kell a sajtótörvényen, mert a technika fejlődésével a tömegtájékoztatás szerepe is megnőtt. A negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. A jelenlegi egyensúlytalan állapot demokrácia-ellenes és politikai agymosásra teremt lehetőséget. Nagy és nehéz feladat vár a törvényhozókra!

Kövér Károly, Szeged

Sün!

Március 15-én a Kossuth téri zászlófelvonás közben két fiatalember fennhangon Gyurcsány távozását követelte. A rendőrök körkörösen zárt alakzatban távolították el őket a helyszínről. „Sün” volt az ismétlődő vezényszó, amelyre a rendőrök a fiatalokat a tömegtől elhatárolva közrefogták. A tévé adásából látható volt, hogy egyéb sünöcskék is elvegyültek a tömegben, például azok a nők, akik a bekiabáló fiatalemberek száját igyekeztek befogni. Az egész jelenetsornak volt valami tragikomikuma, de Gyurcsány távozásának a követelése mégsem volt eredménytelen. Néhány nappal később a miniszterelnök végre megtört, és kinyilatkoztatta távozási szándékát. Amikor ezt a parlamentben bejelentette, az MSZP képviselői is sün alakzatban védték őt az ellenzéki felszólalókkal szemben. Lendvai Ildikó mint kiemelt sünöcske a miniszterelnök védelmében legszívesebben szintén betapasztotta volna Navracsics száját, amit ténylegesen nem, csak verbálisan igyekezett megtenni. A miniszterelnök (akit hét évig mindenütt kordonokkal és sünalakzatokkal kellett óvni a népharagtól) végre belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Ő persze ezért nem saját magát, hanem kizárólag az ellenzéket hibáztatta, mint a lovas a lovát, mert őt a nyeregből kivetette. Amikor ezt a levelet írom, még nem világos, hogy Gyurcsánynak a továbbiakban mekkora befolyása lesz az ország jövőjére. Az elvtársakat különleges anyagból gyúrták, egykönnyen nem adják föl. Az ő esetében sem lehet tudni, hogy a bejelentett távozásával valóban elmegy-e, vagy csak a harcálláspontját változtatja. Ezért jobb ha mi is felveszünk ellene valamiféle alakzatot. SÜN!

Tégen László, Nagymaros