Ha a nemzeti ünnepeinken a vezető kormánypolitikusok biztonságára ennyi rendőr felügyelhet, akkor miért nincsen rendőr akkor is, amikor az egyszerű állampolgárok vagyonát vagy személyi biztonságát kell megvédeni. A nemzeti ünnepen idős asszonyok retiküljének ellenőrzésére babakocsis kismamáktól a cumisüvegek lefoglalására is kiterjedtek a rendőri intézkedések. A kormányoldali ünnepi beszédek alatt a rendőrök távcsővel figyelték, hogy ki az, aki a közönség soraiból kiabálni mer, erélyesen távozásra buzdítva a miniszterelnököt. Ezzel ellentétben számtalan köznapi bűnügynek a felderítésére még távcsővel sem lehet felfedezni egy intézkedő rendőrt. „1848-ban a forradalmárok álmodni sem mertek volna többről, mint amit Magyarország mára elért” – mondta ünnepi beszédében a miniszterelnök. Igen, az 1848-as forradalmárok álmodni se mertek volna a 2009-es évi nemzeti ünnepünkre több kutyás rendőrről, vízágyúról, könnygázról, a szólásszabadság korlátozásáról, a gazdasági válságról, a munkanélküliségről, a magyarság megnyomorításáról. Ha a mai márciusi ifjúságunknak lenne 12 pontja, az tartalmában nem sokban különbözne az 161 évvel ezelőtti követelésektől. Napjainkban nem megvédeni, hanem újra ki kell harcolni a nemzeti függetlenséget és az általános emberi szabadságjogokat. Ez 1848. március 15-ének üzenete a ma élő, drasztikusan fogyó magyarságnak.

Tégen László, Nagymaros

Jött a nyuszi

Csak a naiv gyerek várja a nyuszit. A felnőtt társadalom egyelőre keserűen beletörődött, hogy a kárvallottak a haszonélvezőktől ne piros tojást, hanem vörös tojást kapjanak. Idén az elvtársi ajándék egy kutyakomédia volt. Szemfényvesztő módon „új” kormányként próbálják eladni a megbukott, hiteltelenné vált régit. Sok egyéb mellett azonban a Hősök terén lezajlott tüntetés is arra mutat, hogy egyre kevesebb, aki a cuclit beveszi, és egyre több, aki kiköpi. A lényegében hatvan éve uralkodó elvtársak lelkén szárad, hogy az évtizedekig tartó teljes foglalkoztatás után munkanélküliség lett, mert az újgazdag burzsuj-elvtársak számára ez a legjobb fegyelmező és elnyomó eszköz. A kárvallott és megnyomorított embereket (a lassan már több mint hárommillió koldust) ma is beszélő szerszámnak tartják, mint az ókorban. Ők kopott gúnyáik miatt szégyellnek odúikból előbújni, miközben húsvétkor a méregdrága wellness-szállók dugig megteltek. Az éhezés és a pazarlás ellentéte egyre irritálóbb. Fehérgalléros uraink hol Keletre, hol Nyugatra törleszkednek, pedig esküjük alapján a néphez kellene törleszkedniük. Szomorúan látom, hogy a „villák proletárjai” a luxuslakjaik kerítéseit egyre erősebb anyagokból építik és egyre magasabbra, s az ebül szerzett vagyon borjú nagyságú vérebekkel védik. A hatvan év alatt megtollasodott és bebetonozódott haszonélvezők változatlanul ugyanazok. Ha literszám locsolják is a finom húsvéti kölnit, mind többen érzik, hogy itt valami nagyon, s egyre inkább bűzlik!

Kövér Károly, Szeged

Csak nem mondja

A 2009. április 11-i Nap-keltében Heller Ágnes volt Verebes István vendége. A kérdésre, hogy hogyan látja a magyarországi rendszerváltás utáni 20 évet, a filozófus azt válaszolta, hogy minden öröme ellenére ebben a húsz évben is jelen volt-van a magyarokra jellemző magatartás: a másnak, főleg a hatalom birtokosainak tetsző megfelelés és nyalás. Vagy is hiányzik belőlük az az önbecsülés, aminek alapján egy számukra kedvezőtlen helyzetet vagy véleményt elutasítanának. Magyarországot „felszabadították”. Hirdették és mondják ezt ma is azok az emberek-embercsoportok, amelyek a szovjet csapatok bevonulása előtt, faji vagy politikai megkülönböztetésük okán az akkori hatalom üldözöttei voltak. Ezek az emberek hálát éreztek az üldöztetésük és halálfélelmük megszabadítói iránt és ezt hódolatukkal (alázatukkal) fejezték ki. Részükről ez érthető magatartás, amihez „joguk” is volt. Ahhoz viszont nem volt joguk, hogy a második világháborúban a „rossz” oldalon harcoló (a Szovjetuniónak hadat üzenő) Magyarországot legyőző és megszálló Szovjetunió iránti hálájukat a megaláztatásaival és nyomorúságával küszködő egész Kárpát-medencei magyarságra rákényszerítsék! Mert hálásnak lenni – nyalni – kötelező volt mindenki számára. Nem vitatom, hogy ennek a magatartásnak régebbi „hagyományai” is vannak a magyar társadalomban, de ezt a mostani, tragikus „megfelelési szindrómát” döntően a legutóbbi 60 év felszabadulási filozófiája kényszerítette ki. És bizonyos vagyok benne, hogy Heller Ágnes is tudja ezt, csak nem mondja ki, mert ő is alkalmazkodik az általa definiált, nyalásokkal eltorzult magyar valósághoz. Igaz, neki ehhez is joga van.

Tkacsik István, Kassa

Utórengések

– Gyurcsány Ferenc ma nem szólalt meg. A hírre erőteljes erősödéssel reagált a forint. – A nőnapi kijelentését ellensúlyozandó, Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy zömében a szocialista férfiak sem szépek. – Lendvai Ildikó egész oldalas hirdetésben kérdéseket tett fel önmagának. – Tavasszal bebizonyosodott, hogy jó úton járunk. Ősszel a nyugodt ünneplés érdekében kiürítjük Budapestet – nyilatkozott Draskovics Tibor rendőrminiszter. – Egy fordítási hiba miatt Magyarország külügyminiszterét Göncz Kingának hívják. – A Munkakönyv kiadónál megjelent Szűcs Erika könyve a Jó pogácsa címmel. – Az SZDSZ bejelentette, hogy ciánbűnözés márpedig nincs! – Gyurcsány Ferenc ma a pápai panellakásról mondott le. Utódjául Katust javasolta. – Kuncze Gábor cáfolta, hogy a Tisza ciánszennyezéséhez bármi köze is lenne. – Fodor Gábor bejelentette: Ha az MSZP a ciklus végéig sem képes új kormányt felállítani, hozzájárulnak a választások kiírásához. – A rendőrség új típusú Bajnai-kordonokkal rekesztette ki az országot a saját házából.

M. S., Miskolc

Bürokrácia, vagy valami más

A haverommal a kocsmában vihorásztunk azon a levélen, amit az APEH írt neki. Visszaigényelt 110 000 forintot, de egy vájtszemű APEH-os kiszaszerolta, hogy neki csak 109 999 Ft jár. A levélben azt is írják: a döntés ellen 15 napon belül személyesen reklamálhat. Mondjam azt, hogy ezzel a trükkel az APEH kitolta a kamatmentes visszafizetési határidőt? Nem, én ilyet nem mondok, mert demokráciában ilyen ocsmányságra nem merek gondolni. A haverom biztosan nem fogja asztalokat borogatva követelni a késedelmes visszafizetés miatt neki pluszban járó 814 forintnyi (30 nap) késedelmi kamatot. Képzeljék el viszont azt, ha valaki becsületesen milliókat igényel vissza, de az APEH azt csípőből megkritizálja. Még meg is félemlítik, hiszen neki kell bizonygatnia az igazát, amit persze az APEH végül – duzzogva – elfogad, és ettől a kegytől a szerencsétlen a plafonig ugrál örömében és eszébe sem jut, hogy a jogtalan visszafizetési késedelem miatt a kamatokért is tarthatná a markát.

Kónya Béla, Budapest

Régi nóta

Az oláhokra kb. 50 évenként jön rá nyíltan az erőltetett asszimilációs roham. Oana Badea oktatásügyi államtitkár a marosvásárhelyi Bolyai Farkas gimnázium (magyar), és az Alexandru Papiu Ilarian (egyik az 1848-as oláh osztrák bérencek közül!) gimnázium vegyes tannyelvű iskolákká való átalakítását szorgalmazza. Na álljon meg az újabb kori oláh igyekezet! Én 1959-ben, elsőosztályosként (7 évesen) a marosvásárhelyi színmagyar Bolyai Farkas gimnáziumban lettem beíratva szüleim által. A Gh. Gh. Dej- és a Ceausescu-féle homogenizálás-elmélet szerint (erőltetett magyartalanítás és oláhizálás) csináltak a két gimnáziumból finom vegyest 1959-ben. Két magyar első osztály a négyből, a Bolyai iskolából átvonult tanító nénistől, bőgve, a Pápiuba, és onnan két oláh első osztály diadalmasan átvonult tanítóstól a Bolyaiba eloláhosítás végett. Ez a disznóság azt jelentette, hogy az oláh diákokon kívül, a Bolyai gimnázium vezetőségét sovén román tanárok vették át, miközben a Papiu gimnáziumban is megmaradtak a sovén oláh vezetők, és az oda került magyar tanerőknek az oláh takarítónőknek is kezeitcsókolómat kellett köszönniük, hogy a diákok sorsáról ne is írjak! (Egyébként 1959ben az oláhok eljátszották ezt a kolozsvári Bolyai Egyetemen is, ott is oláh „multikultiztak”.) Az oláhok újból azzal próbálkoznak, és arra tendálnak az új unióban is, hogy megmondják az erdélyi magyaroknak, hogy mi jó nekik és mi nem. Ha Európában ma ilyent lehet gondolni és cselekedni, akkor vezessék egész Európát, Gh. Gh. Dej, Ceausescu, és Furcsány Fegyenc, (most Bajnai) „demokratikus szabadságeszméi” szerint. Kíváncsi lennék, hogy meddig bírnák cérnával az igen tisztelt európai urak?

TO., Mikháza