A szocialistáknak és liberális édes testvéreiknek korábban Göncz Árpi bácsi volt a kedvencük, aki azonnal a tollához kapott, és mindent aláírt, amit ők elé terjesztettek. Most vegyük sorra, miért is pejoratív értelemben paraszt az államfő a kormánypárt egyes országgyűlési képviselőinek. Először is azért, mert a bánáti bazsarózsa megmentéséért megakadályozta egy NATO-lokátor telepítését. Aztán azért, mert Horn Gyula kitüntetését okkal és joggal megtagadta. Paraszt azért, mert számos törvényjavaslatot visszaküldött felülvizsgálatra az országgyűlésnek. Továbbá paraszt azért, mert a határon túli magyarokat látogatja és szolidáris velük. Ezenkívül azért is, mert élesen bírálja a kormányt és az előrehozott választásban látja a lehetőséget arra, hogy egy új kormány kivezesse az országot a válságból. És talán azért is paraszt, mert pártoktól függetlenül őrködik az alkotmányosság fölött. A államfő nem lehet a kormányzó párt játékszere, s mivel Sólyom László erre a szerepre nem hajlandó, Lendvai Ildikó már csak egy szavazófülke magányába száműzné őt véleménynyilvánításra. A vehemens Szanyi Tibor pedig leparasztozza (a szó rossz értelmében). A köztársasági elnök nem az MSZP udvari bohóca és ezt Szanyinak is be kell látnia. Szanyiból sohasem lesz köztársasági elnök, ellenben udvari bohóc még lehet!

Tégen László, Nagymaros

Beavatkozás

A tatárszentgyörgyi tragédia után, aminek egy gyermek is áldozatául esett, hovatovább már nem számít, hogy mi és kik vannak a háttérben, a nyomozás mit fog feltárni, milyen eredménnyel zárul. Az sem számít, hogy az eset kapcsán olyan kérdőjelek ordítanak a történetből mint 1. miért pont Tatárszengyörgyön történt, ahol nemrég demonstrált a Magyar Gárda meg a Nemzeti Őrsereg, 2. tudvalévő, hogy a médiában is bemutatott vadászfegyver a töltény hüvelyét nem veti ki, azt mégis megtalálták a helyszínen (van-e olyan kétbalkezes gyilkos, aki a fegyverből kiveszi és a helyszínen hagyja a hüvelyeket, ahelyett hogy a fegyverben hagyná vagy zsebre tenné?). S az eset persze eljutott az USA vadonatúj külügyminiszteréhez, s olyan színezetet kapott, mintha nálunk pogrom folyna egy dolgos, szorgalmas, békés kisebbség ellen. Köztudott, hogy gyakori vendég volt nálunk Tamás, a lantművész, s az is, hogy milyen körökben forgott, s hogy korát tekintve hogyan „végrendelkezett” arra az esetre, ha ő már nem lesz és ebben a „szar” kis országban nekibuzdulna az erkölcsi fertő, magasra csapnának a rasszizmus és az antiszemitizmus hullámai. Meghagyta azon regőspéterek névsorát, akikhez fordulni lehet a féligazságokkal, elferdített tényekkel, akik aztán kellő kiegészítésekkel felékesítve tárják a MO-i helyzetet az USA vezetői elé. Ők aztán majd helyre teszik azokat, akik ebben az országban még magyarként szeretnének élni, annak ellenére, hogy „erkölcsileg és szellemileg nem tudnak megújulni”. Természetesen most sem akad senki, aki figyelmeztette volna az USA politikusait, hogy ez a mi belügyünk, s hogy nem illik beleavatkozni. Mi sem avatkozunk be az USA ügyébe, s akkor is hallgatunk például, amikor az USA egyik szövetségese és pártfogoltja százával öli a civileket a Föld egy másik pontján!

A. P., Zalaegerszeg

Mindent elégetünk?

Ki gondolta végig, mi történik a természetben, hogyan történik az anyagok körforgása. Nem olyan régen még állatok, emberek testi energiájukkal művelték a földeket. Megtermelték a javakat. A termés java – magvak, gyökerek, levelek – részben az emberek, részben az állatok életét fenntartó élelem lett, amit megettek, megemésztettek, a végtermék helyben maradt. A szalma, a kukoricaszár részben élelem, részben alom az állatok részére. Ez mind helyben maradt, a trágyadombon összeérlelődött, majd visszakerült a termőföld termőképességének megőrzésére. Mi lesz, ha mindent elégetünk? A földeket már nem igavonókkal, hanem traktorokkal művelik meg. A kipufogógáz, az elcsöpögő olaj megtermékenyíti a földet? Megy a földbe a vegyszer: műtrágya, növényvédőszer stb., aztán a körforgás során ezt mi megesszük. Egy-két nemzedékkel ezelőtt minden paraszt bio minőséget termelt. Most a bio drága ritkaság! Jó ez nekünk? Ebbe a folyamatba akarnak bekapcsolódni a profitéhesek, akik bármit elégetnek: fát, szalmát, búzát, rozsot, kukoricát. A gabona ára időnként olcsóbb, mint a gáz meg a fűtőolaj. És merre halad a világ? Hány nemzedéknek elég a földgáz és a kőolaj? Átállunk a búzégetésre? Nem szabad meggondolatlanul elindulni ebbe az irányba, mert ami a természetet pusztítja, az ember erkölcsi értékét is csökkenti.

K. T., Budapest

Itt tartunk!

Hallgatva a válságkezelő kormánytagok felszólalásait, elképedtem. Igaz, miért is vártam netán a megszorításokon kívül válságkezelésre vonatkozó javaslatot, hiszen amit ennyire elrontottak, azt ők maguk nem tudják jóvátenni. Szokásukhoz híven ostorozták a szélsőjobbot, még véletlenül sem a szélsőbalt. Na és Hiller javaslatot tett a holokauszt-tagadás büntethetőségére. Itt tartunk! Ha a jelen gazdasági helyzetben ez a legfontosabb téma, javaslom, egyúttal tegyék törvényileg büntethetővé a kommunisták bűneit is. Egyébként nem kevésbé sürgős a jelen helyzet kialakulásáért, valamint a beígért 400 ezer új munkahely létesítése helyett a munkanélküliség emelkedéséért felelősök büntethetősége sem. Mert, mint látjuk, embert irtani nemcsak gázzal, golyóval vagy kötéllel lehet, hanem jövedelemcsökkentéssel, nagyfokú áremeléssel is. Legyenek továbbá büntethetők az állami vagyon elherdálói és azok is, akik jövedelmüket off shore cégekbe menekítették. Vajon miért csak 2010-től akarják megszüntetni az adócsalásnak ezt a módját. Nem túl árulkodó a dátum? És a legfontosabb (eszembe sem jut csak a miniszterelnökre gondolni!): A hozzá nem értés végre ne legyen elég védekezésnek!

Czető Lászlóné, Bp.

Oláh figyelemlazulás

Nagy cirkuszt kavart az oláhok körében az (a szorgalmas, szolgálatos, érzékeny magyaroknak elkerülte a figyelmét!), hogy az oláh állami levéltár igazgatója megnyitotta (titoktalanította) a levéltár adatait. Olyan okiratok kerültek napvilágra, amelyekből jól dokumentálhatók – többek között – a két világháború közötti nagy erdélyi oláh tolvajlások, azaz hogy miként lopták meg az oláhok az erdélyi magyarokat, szászokat, svábokat, zsidókat. Két hét múlva észrevették lazaságukat, és visszatitkosították a levéltári anyagokat, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. (A profi tolvaj nem szokta lopott portékáit a pultra kirakni, pult alatt kezeli, és onnan üzletelget vele.) A nagy és igazságos EU-nak hosszantartóan követelnie kéne az oláhoktól, hogy nyissák meg és bocsássák nemzetközi közszemlére levéltáraik adatait, hogy mindenki dokumentáltan láthassa, hogy miként lopták el Erdélyt Európától, s hogy milyen letolvajolt állapotban szolgáltatták vissza azt!

TO., Mikháza

Internacionálé

A brezsnyevi időkben, amikor a szovjet gazdaság már összeomlott, s így a pártkassza is kiürült, utóbbit feltöltendő az elvtársak nyilvánosházat nyitottak. Vezetőjéül a fiatal komszomolistát, a kilencvenéves Ludmila Lendvainovát szemelték ki. Miután az üzlet becsődölt, a madamot jelentéstételre rendelték be a párt székházába. A kérdésre, hogy hol a baj, így válaszolt: Magunk sem tudjuk. A ház tiszta, az áraink méltányosak, a lányok megbízhatók, valamennyien látták Lenint, mégsem megy az üzlet. Ez a találó vicc jutott eszembe, amikor a szocik pártelnökké választották Lendvai Ildikót, majd – alig hittem a fülemnek – elénekelték a kommunista indulót, az Internacionálét. Nem akarom untatni az olvasót az Inrternacionálé történetével. Az elsőt Marx nevével jegyezték 1864-ben. Ezt 1889-ben a párizsi követte, míg a harmadikat – reményeim szerint a végsőt – Lenin hozta kalap alá Moszkvában 1919-ben. Ehhez csatlakozott Kun Béla és Szamuely elvtárs, akik páncélvonaton zakatolva jártak akasztani országszerte. Azóta pontosan 90 év telt el, de úgy tűnik, nálunk megállt az idő. Azaz dehogyis. Azelőtt proletárok énekelték az indulót, s harcba hívtak a tőkések ellen. Most milliárdosok és elaggott megélhetési veteránok zengik a dalt. Nem tudom, akad-e még ember ebben az országban, aki hisz nekik. De addig is, amíg keresik, boldog kilencvenedik születésnapot, elnök asszony. Éljen sokáig, mint Kun Béla. Száműzetésben!

M. S., Budapest