Nem tudom, miért gondolta Font Sándor, hogy most elmondhatta volna a senkik által megválasztott (itt a senkik Gyurcsány és bandája) libás Bajnairól, hogy a Wallis Rt. vezérigazgatójaként okozója a magyar mezőgazdaságot érintő egyik legnagyobb csődtömegnek, és amely a Hajdú-Bt. cégcsoport tulajdonosaként több ezer mezőgazdasági termelő csődbe jutásáért is felelős, valamint kilenc ember halálának is közvetett okozója. Minő bátorság, Font Sándor még azt a kérdést is feltette volna, hogy nem érez-e felelősséget a történtekért. Font Sándor nem kapott szót az állítólagos demokratikus parlamentben, mert a népi demokrácia emlőjén nevelkedett Szili cenzúrázott és megengedhetetlennek tartotta az igazság elmondását és a jogos kérdés felvetését. Igaz, tudjuk a választ, Bajnai nem értett a Hajdú-Bt.-hez és a lelkiismerete is tiszta. Persze lehet, hogy Bajnai hírből sem ismeri a lelkiismeretet. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy most már nemcsak hatezer ember tönkretételét vállalta, hanem (pár ezer talpnyalót kivéve) az egész országét!

Czető Lászlóné, Bp.

Párduc

Kapus vagyok, védeni fogok, nem cselezni – mondta Bajnai Gordon, a rózsaszín párduc. Nemezhetnénk pirosnak is, hiszen a vörös szegfű mutációja ő, de amint láttuk, az Internacionálé már derogál neki, jó lesz a rózsaszín. Párducunk valóban kapus. Egy Nap-keltéből megtudhattuk, a 31-es Építőipari Vállalat focicsapatának hálóját őrzi. A vállalat persze már régen nem létezik, lehet hogy épp ő maga számolta föl, a klub túlélte az anyavállalatát. A Nap-keltébe valószínűleg magát a párducot várták, hisz Gyárfás is beszaladt a stúdióba, hogy elvégezze a szokásos nyelvmozdulatokat. Izgalmas és kedélyes beszélgetés bontakozott ki. Megtudtuk, hogy B. rugói jók, kiválóan cselezik, de a szerénysége tiltja, hogy ezzel kérkedjen. A bumfordi Verebes behörögte: cselez-e úgy, mint Orbán Viktor? Aztán eleresztett egy kódolt antiszemita viccet. Azt kérdezte, nem csúfolják-e még libásoknak a 31-eseket. Szó esett még arról, hogy mostanában napszemüveges, fekete öltönyös, kigyúrt alakok lepték el az edzéseket. Ők valószínűleg a rádiótól jöttek, mert a fülükben hallókészüléket viselte. Felemlegették még a jó hangulatú bajai összejöveteleket is, ahol a párduc halászlével és szekszárdi kadarkával szokta megvendégelni csapattársait. Arról nem beszéltek, hogy a rózsaszín emberünk egy másik csapatnál, a 28-as szociknál is igazolt játékos, de most, hogy megszűnni látszik a támogatás, a kapuból középcsatárnak tolták előre. Hasonló manőverektől óvnám a 31-eseket. Tudniuk kell, csupán a posztok csereberélésével sohasem jutnak a negyedosztályból az élvonalba.

S. M., Miskolc

Remény

Szűkebb hazámban, Zala megyében egyre nő az elkeseredettség. Sorra zárnak, illetve lezártak üzemeket, gyárakat, iskolákat, boltokat. Felszámolták az országos hírű Zalahúst, Zalabaromfit, a pölöskei szörpüzemet, lámpagyárat, hűtőüzemet. És ami a legszomorúbb, kivágták az egykor gazdag termést hozó almaültetvényeket. A falusi portákon már csak elvétve találunk állatokat. Egyre több gazdálkodó dönt úgy, hogy többé nem termel, mert a kereskedő- és felvásárlómaffia olyan alacsony áron venné meg a terményeit, amiért már tényleg nem éri meg dolgozni a földeken. Mivel megyénk jellemzője az aprófalvas település, sok kisiskolát halálra ítéltek. Senkit nem érdekel, hogy kisgyerekek sora utazik hajnalban kelve álmosan, fáradtan az iskolákba. Miközben arra hivatkoznak, hogy nem éri meg fenntartani a falusi iskolákat, a komcsi kormányzat a liberális bűnözőkkel együtt sok-sok száz milliárdot költ magára. Röviden: 22 tavasza óta teljes kilátástalanságban él a vidéki Magyarország. Nincs hit, bizalom, csak félelem és reménység. Hogy 2010 után visszatérnek azok az idők, amikor újra jó lesz magyarnak lenni!

Paksa Tibor, Lenti

Modernizálódás

Egy nagyon SZDSZ-es kötődésből pénzelt erdélyi „értelmiségi” nőstény, Parászka Boróka, volt már a marosvásárhelyi „kulturális” Hétnek főszerkesztőinája is, feltétel nélküli TGM-hívő, jelenleg a Magyar Narancs pénzén kozmopolitina, készített egy posztmodern interjút Törzsök Erika „magyar” és kisebbségkutató szörnnyel, az RMDSZ legutóbbi kongresszusa kapcsán. Az SZDSZ-es firkálmányt átvette és lehozta az Erdély.ma konzervatív hírportál is, hogy okosodjon az erdélyi és a magyarországi fogyó anyagként kezelt magyar is! A gazemberek beszélgetését nem kommentálom, mert hozzájuk még én se tudok lealacsonyodni, ellenben idézem záró kérdő mondatukat: „…hozzá tudunk-e modernizálódni Romániához és az erdélyi magyar kisebbségpolitikához?” (Az utóbbi az RMDSZ-es lenne!)

TO., Mikháza

Valamit tenni

Ha tehetném, megkérdezném Sólyom László köztársasági elnököt, nem tudna-e valamit tenni? A Demokratából származó értesüléseim alapján elindult legnagyobb kincsünk, hazánk édesvízkészletének a privatizációja. A lebonyolítás tervezett határidői úgy vannak kitűzve, hogy az még a Bajnai-kormány regnálása alatt be is fejeződik. Nem lehetne például egy moratóriumot hirdetni ebben az ügyben? Ha a nem kívánatos akták titkosítási idejéből venné a példát, mondjuk 100 évre? A köztársasági elnök nagyon sokat tett környezetünk védelme érdekében, ez is oda tartozik! Ezt több barátom nevében is kérdezem.

Szeszák Ferenc, e-mail, Debrecen

Ingatlanadó

– Akkor nézzük! Szép, takaros kisház ez, és értékesnek is látszik. – Ez értékes? Földes a padlója. – Tudja, hányan örülnének ha lenne egy ilyen házuk, akár földes padlózattal? Különben is nyáron, abban a rohadt hőségben a föld kellemes hűvössége növeli a komfortérzetet. Nem igaz? – Igaz, de télen… – Kérem, ne akarja befolyásolni a munkámat, az szabálytalan. És ezek a békebeli jó vastag falak. Úgy nézem, ez vályog. Ez most nagy divat. Csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy ilyen jó hőszigetelő anyagból építkezzenek. Manapság nagyon meg kell fizetni az árát, hisz alig találni már ügyes kezű vályogvető szakembert. – Ez a ház már nyolcvanéves, annak idején téglára, kőre nem tellett. – Na jó, de maga most lakik benne, most élvezi az előnyeit. – A nádtető is itt-ott beázik. – De csak esős időben. Tehát nagy általánosságban ez nem probléma. Ez a tiszta, finom jó levegő! – Hát autóbűz nem rontja a levegőt, mert ezen a sáros úton csak gyalog lehet menni. – Na látja, ez értéknövelő előnye az ingatlannak. Végeztem is. Holnap megkapja a határozatot, hogy mennyit kell fizetnie. – És mennyit? – Nem sokat, pár százalékot. Nem lesz probléma. Az új kormány beindítja a gazdaságot, elérjük az évi 10-20 százalékos növekedést és akkor könnyen kifizeti a 13., 14. és 15. havi nyugdíjprémiumából!

Keszthelyi István, Bp.

De hiába!

Nem túlzottan kíváncsiak a „nagyjaink” körül legyeskedő riportereink, így aztán senki sem kérdezte meg azokat, akik folyton az ország érdekeire hivatkoznak, hogy akkor tulajdonképpen ki is az ország. Fodor Gábor és baráti köre? Vagy a budapesti közgyűlés, ahol a börtönben ülő MSZP-s polgármester helyére csak egy besúgót tudtak találni? Netán maga Bajnai Gordon, aki szájharapdálás nélkül elismeri, hogy amikor majd nem hazafi, hanem újra üzletember lesz, akkor természetesen a cége érdekeit fogja képviselni, ami azt jelenti, hogy az adózás elkerülésére ugyanúgy Ciprusra fogja kivinni a jövedelmét, mint addig? A megújulás zálogát képező Lendvai? Verebes István, aki a cigányok felemelkedéséről azzal a Kolompár Orbánnal cseveg, akit éppen az övéi pénze lenyúlásának gyanúja leng körül? Aztán van itt egy valódi ország is, amely nyakig ül az adósságban, és úgy működik, mint egy öreg teherautó, aminek rég behúzták már a fékjét, de a tehetetlenségi erő továbbviszi. S mindennek a tetejében vagyunk mi, a nép, amely csak púp az előbbiek hátán, és akik egy kicsit rosszabbul élnek, mint mondjuk Kiss Péter, akit a milliós jövedelmek mellett még luxusautókkal is támogat az állam, nem is szólva a nyilván nélkülözhetetlen étkezési utalványról. Szegény! Neki kell majd elmagyarázni, hogy miről kell majd lemondanunk. A helyében már elkezdenék emiatt aggódni. Az EP-választások után vélhetően sok kormánypárti képviselő szeretne majd, Fletóhoz hasonlóan eltűnni. De hiába! Eljön majd az elszámoltatás ideje. Ez ugyanis tényleg az ország érdeke!

Juhász Margit, Miskolc