„Minden emberen segítsünk, ne nézzük, kicsoda, elég az az egy ok, hogy ember.”
(Marcus Tullius Cicero)

Hirdetés
Fotó: shutterstock.com/Tim UR

Hihetetlen, de igaz: az ellenzék eljutott odáig, hogy kijelentette, a kormány felelőtlenségét bizonyítja, hogy mindenkit támogat anyagilag. A nyugdíjasok, a pályakezdő fiatalok, a családok, a fegyveres testületi tagok és más csoportok együttes támogatása az ellenzék szerint felelősen nem megoldható, ugyanis az államháztartás elszegényedéséhez vezet. Nagyobbat nem is tévedhetnének!

***

– Jó napot kívánok, XY vagyok, a Z Bankból keresem önt. Szeretném néhány percre igénybe venni az ön idejét – hívott fel telefonon egy hölgy a napokban.

– Tessék parancsolni! Hallgatom – mondtam, ő pedig folytatta:

– Bankunk kivételesen jó befektetési csomagokat ajánl új ügyfeleinknek. Megkérdezhetem, hogy van-e önnek befektetendő megtakarítása, illetve kerül-e birtokába az elkövetkezendő időben megtakarítandó összeg?

Ettől a ponttól kezdve még úgy két percet beszélgettünk, hiszen ekkorra én is tudtam, amit ő már kezdetben tudott, azaz a hívás valódi okát. Ami se nem elítélendő, se nem bántó, inkább valóban afféle opció arra nézvést, hogy mire költsem a pénzemet, ha netán fegyveres testületi tag vagy családos ember vagyok.

A családi adóvisszatérítések, illetve a fegyverpénzek nagy összegű kiutalása ugyanis azokban a napokban vette kezdetét, erre pedig elképzelhetően minden magyarországi bank befektetési csomagok telefonmarketinges kiajánlásával reagált. Azért mondom, hogy elképzelhetően az összes, mert ismeretségi körömben öten is akadtak, akiket különböző bankoktól ilyen vagy hasonló ajánlatokkal kerestek fel.

***

Mert ugye mit is kezd az ember az egyszeri, nagy összegű utalással? Természetesen vagy elkölti, vagy befekteti.

Mi történik, ha elkölti?

Ó, hát sok minden. Például az általa vásárolt termék vagy szolgáltatás adója visszakerül az államhoz. Aztán ugye, a kereskedő vagy szolgáltató is profithoz jut, aminek szintén van adóvonzata, ami szintén az államháztartást gazdagítja. És még számos olyan dolog történik, aminek folytán ez a folyamat gazdaságélénkítő hatással bír. 

Mi történik, ha befejteti?

Nos, nagyjából ugyanez, pláne, ha tartós befektetést eszközöl, például államkötvényekbe fekteti a pénzt. De akár takarékpénztárba rakja, akár bármilyen más banki opciót választ, itt is megfigyelhető a gazdaságélénkítő hatás. 

Összességében elmondható tehát, hogy az angolok híres mondása, miszerint „olyasmi, hogy ingyen ebéd, nem létezik”, itt is érvényesíthető. 

Az állam nem „csak úgy” ad, hiszen egészen pontosan tisztában van azzal, hogy az általa adott egyszeri nagy összegű, vagy kisebb összegű, de rendszeres juttatásokkal a fentebb említett folyamatokat generálja.

Korábban írtuk

***

Na, de akkor mégis mi lehet az oka annak, hogy az ellenzék az olyan, sokrétű és széleskörű kormányzati támogatásokat, mint például a termék- és üzemanyagár-stop, a rezsicsökkentés vagy a családi adóvisszatérítés, felelőtlenségnek tartja?

Az ok nyilvánvaló: győzelmük esetén mindezeket egyik pillanatról a másikra megszüntetnék. Bármit is mondjanak, bárhogyan is mondják, a vége ugyanez lenne: a támogatások megszüntetése.

És ezzel még nem állna le a folyamat, ugyanis a megszüntetések után jönnének a megszorítások, mégpedig a meglévő adóterhek növelésével, valamint új adónemek bevezetésével. Ezért kritizálják már most a támogatásokat. 

Hogy miért tudom ezt ennyire határozottan kijelenteni? Mert egyszer ezt már pontról pontra eljátszották!

Mert az egyesült ellenzék pénzügyi szakértői ugyanazok, akik egyszer már csődbe vitték az országot.

Mert az egyesített ellenzék valódi vezetője ugyanaz a Gyurcsány Ferenc, akinek egyszer már le kellett mondania, amiért csődbe vitte az országot.

Érdekes momentum, hogy Gyurcsány a 2009. március 21-i lemondó beszédében ezt mondta: 

„A válságkezeléshez, a további változásokhoz a mainál szélesebb társadalmi és politikai támogatás kell.”

Hozzáteszem: ez volt Gyurcsány Ferenc egy kézen megszámolható őszinte mondatainak egyike. Csakhogy ezt az őszinte, vagy inkább őszintének tűnő mondatát úgy mondta el, hogy pontosan tudta, jó eséllyel a dúlás politikáját koherensen tovább vivő Bajnai Gordon fogja őt váltani a posztján. 

***

Mindezekből a tanulság nagyon egyszerűen levonható: a baloldal hazudik. És még akkor is hazudik, amikor úgy tűnik, hogy éppen igazat mond.

A kormány pedig továbbra is igyekszik mindenkit támogatni.