A november 4-én elindult Való Világ 9 „Pávered Báj Bigbrádörnek” nevezett „műveltségi vetélkedő” a szélsőliberális eszmék legsötétebb manifesztációja, amely az intellektuális pokol legmélyebb bugyraiba kísér el minket.

Fotó: MTI/Mohai Balázs, archív

A hazai kereskedelmi televíziózás hosszú ideje fetreng a szórakoztatóipar bűzlő mocsarában. A gödröt maguk a tévék ásták ki évtizedekkel korábban, amikor megjelentek az első beköltözőshow-k, magamutogatós műsorok. Az idő azonban akereskedelmi tévék ellen dolgozott. A világháló elterjedésével megváltoztak a fogyasztói szokások, az emberek pedig olyan tartalmakat kezdtek el fogyasztani, amelyek könnyen, gyorsan és bármikor elérhetők. Az átalakulással a tévék nem tudtak mit kezdeni, így a kereskedelmi csatornák fokozatosan versenyhátrányba kerültek az internetes tartalmakkal szemben.

A nézők kegyeiért valami újat kellett alkotni tehát. Olyat, ami mindenkinél kiveri a biztosítékot. A Való Világ első szériái túl hétköznapivá, unalmassá váltak, és hát ugye egyre többen vágynak valami újra, izgalomra, ami felpörget, megbotránkoztat.

Így lett számomra a Való Világ legújabb szériája a magyar médiatörténelem legprimitívebb valóságshow-ja. Liberális agyhalál ez, ahol mindenki folyamatosan üvölt, krákog és visong. Szereplőik aligha nyernének bármilyen díjat is egy szellemi vetélkedőn. A magasröptű diskurzusoknak pedig se szeri, se száma, olyan emberekkel, mint például a férfiakat kihasználó, üvöltözős Adrienn, a ritka primitív VV Csoki, aki heti kétszer is eljár fodrászhoz, ha kell, és a saját magát „gyúrós köcsögnek” nevező Krisztián, aki a Való Világot az idegek és az ész játékának tartja. Utóbbiból persze annyi van neki, mint egy marék szárított lepkének.

Lehet még sorolni a beköltözőket, de felesleges. Csak egy utolsó gondolat.

Ezek a valóságshow-k korántsem veszélytelenek, az ott látottak beépülnek a személyiségbe, értékrendeket határoznak meg, világképeket építenek fel vagy döntenek romba. Tudják ezt az RTL-nél is. A csatorna most, feldobva a műsort, megfelelve a multikulti trendnek, a „pánszexuális” szereplő mellett egy színesbőrűt is hozott a műsorba. Ne legyenek kétségeink a célt illetően: azt szeretnék, hogy gyerekeink magukénak érezzék a multikulturális társadalmat. 

Mi pedig csak egyet tehetünk. Egyszerűen ne engedjük, hogy a nyugat-európai társadalmakból hozott szélsőliberális minták, a „ki, ha én nem?” típusú felfogás, a pénz mindenhatósága, a mindent átható erkölcstelenség eluralkodjon családunkban. 

És hogy miként? Próbáljunk meg pozitív értékeket közvetíteni, jó példákat adni gyerekeinknek. Nem könnyű, de megéri – és kapcsoljuk ki a televíziót.